Almádi parkja és ami abból hiányzik...
Városunk parkja egyes részeit tekintve több, mint 100 éves. Azért nem lehet pontosan meghatározni, mert Véghely Dezső alispán almádi szőlőbirtokos, kezdeményezése és folyamatos támogatásának köszönhetően létrehozott park egy 1890 körül elindult folyamat eredménye. Egykori villája és a hozzá tartozó szőlőbirtok nagyjából a mai Bajcsy-Zsilinszky út, a Balaton utca és a József Attila út által határolt terület volt.
A Balaton felé szomszédos területet a tulajdonos veszprémi káptalan hozzájárulásával, néhány esztendő alatt, az 1890-es évek első felében parkká alakította, az akkori Almádi életét meghatározó Almádi Fürdő Rt. A partvonal kiépítésére azonban csak 1902-ben került sor, addig egy rendezetlen, bokros, nádas természetes területsáv volt a szépen alakuló park és a Balaton vize között, amelyik a fürdöháztól a hajókikötőig terjedt.
1902-ig az említett két építmény volt csupán amelyik valamelyest megszakította az évezredes, természetesen vad Balaton-partot. Ez volt az az év, amikor a partvonal rendezésével befejező szakaszába érkezett a park kialakítása. Itt hozzá kell tenni, hogy a század elején a Remete patak adta a természetes határát a parknak. Ez évben került felavatásra a Petőfi szobor, mint Almádi első köztéri szobra, amivel megindult a további szobrok és épületek elhelyezése, illetve építése a parkban, aminek a területe az 1920-as években a Remete patak jobb partjára is átterjedve gyarapodott.
A ma már nem létező épületekre és létesítményekről egy-egy rövid villanásnyi ismertetéssel és képpel emlékezzünk:
Fürdőház (1. sz. kép). 1877-től 1926-ig létezett. Megnyitásától 1922-ig, az új strand felépüléséig folyamatosan bővült. Miután tisztán fa építmény volt, egyre többe került a fenntartása, ezért a káptalannal, mint a terület tulajdonosával folytatott viták után 1926-ban lebontásra került.
Zenepavilon (2. sz. kép). Az 1902 évi szezonra, az említett partvonal kiépítésével és a parti sétány pompás kialakításával együtt felépült „egy csinos kis zenepavilon” Óvári Ferenc jóvoltából. Itt rendszeresen térzene volt, a nyári programokban meghatározott időpontokban. 1902 nyarán például kedden és csütörtökön délelőtt 11-től 13 óráig és délután 5 órától 8 óráig szólt a szerződtetett zenészek muzsikája. A mai Liget kávéház helyén állt, aminek felépítése előtt került lebontásra.
Váróterem (3. sz. kép). Az Almádi Fürdő Rt. igazgató választmánya 1902 novemberében úgy döntött, hogy az őszi pozsonyi kiállítás „díszes pavilonját” megvásárolják, azt a fürdőház és a Petőfi szobor közötti téren felállítják, „melyben ezután cukrászda és egyéb elárusítások lesznek.” Eleinte valóban váróteremként szolgált a kikötőhöz, amit nagyon sok kritika ért. Az volt a vélemény, hogy elcsúfítja a Petőfi szobor látványát a fürdőház felől, valamint igen távol van a kikötőtől. Néhány évvel később már ténylegesen cukrászdaként működött, sőt volt egy meglehetősen csúnya, vasvázas toldaléka is, nyilván a nagyobb nyári forgalom miatt.
Csónakkikötő (4. sz. kép). Az 1920-as évek második felében, a Remete patakon átívelő híd alatti mederszélesítéssel, valamint az ebből kiágazó csatornával és ennek végén egy kis mesterséges medence kialakításával hozta létre a Balatonalmádi Fürdő és Építő Rt. Ezzel biztosították a csónakok nyugodt kikötését, függetlenítve a Balaton hullámaitól. Nagyon kellemes nyári szórakozás volt innen a híd alatt kievezve - a Panama-csatornán, amint azt az 1930-as években elnevezték a csónaktulajdonosok - a Balaton nyílt vizén csónakázni.
Az utóbbi években többször felmerült a zenepavilon felépítésének igénye. Ezt meg lehetne valósítani, mert ez az egyetlen létesítmény, ami minden különösebb nehézség nélkül visszaállítható és az eredeti funkcióját is betölthetne. Netán az almádi zeneiskola tanulói, vagy vendégzenekarok hangversenyezhetnének benne. Természetesen a rendszeres térzene adása lenne az igazi, úgy mint régen.
Forrás
Új Almádi Újság[1] 1995. (7. évf.) 10. sz. 2. p.
