Almádi a káptalani jegyzőkönyvekben
Almádi mint ismeretes káptalani birtok volt, azaz a földesúri jogokat a Veszprémi Káptalan gyakorolta. Természetesen nem csupán Almádit birtokolták, hanem sok más terület is. Ennek emlékét őrzi a Káptalanfüred településrész, amelyik a „káptalan erdeje” volt, majd parcellázásra került és az 1950-es évek eleje óta tartozik Balatonalmádihoz.
A káptalani birtokrendszer úgy működött mint minden hasonló nagybirtok abban az időben. Megvoltak ugyanazok a funkciók és beosztások mint másutt, de egy lényeges különbséget azonban találunk. Ez pedig az, hogy a káptalani birtokokat a kanonokok testülete irányította és nem a földesúr egy személyben. Birtokaik Almáditól, Szántódon át Kilitiig terjedtek, ami komoly szervező tevékenységet igényelt. A fennmaradt „Káptalani határozatok jegyzőkönyve” című kötetekben találhatók a megtett intézkedések jegyzőkönyvi leírásai. Sajnos nincs meg valamennyi, csak az 1862. január 1-el kezdődő VIII. kötettől találhatók meg a Káptalani levéltárban.
Minden ülésről, amelyet hetenként tartottak, jegyzőkönyv készült, amelyek néha elég terjedelmesek, mert nem egyszer 15-20 téma is megtárgyalásra került. Almádira vonatkozóan nagyon sok adat található bennük. Például a fürdőház létrejöttének hiteles adatai a következők:
„1877. június 24. 4./ Brenner Lőrinc az almádi balatonmelléki birtoknál a Balatonban 5 hosszú (sic) és 5 széles (sic) fürdőbódét kér, hogy állíthasson; az ehhez bevezető híddal együtt; engedélyt kap szerződésileg 5 évre 2 frt évi fizetés díj mellett, az eddigi használatot azonban a közönség megszorításával nem szabad korlátozni.” (Valószínűleg 5 öl hosszú és 5 öl széles építményre gondoltak.)
„1877. június 30. 4./ Brenner Lőrinc szerződése a Balaton vizéhez vezető híddal egybekapcsolt bódék felállítását illetőleg helybenhagyatik. Járásbeli szolgabíró úr megkérendő, hogy a fürdő helyiség terén a lovak úsztatásával némelykor űzött botrányt akadályozza.”
„1878. március 9. 7./Az Almádi Fürdőbódék szaporítása Brenner Lőrinc és Krisztián József uraknak a bemutatott terv szerint megengedtetik; Inspector úrnak meghagyatván, hogy a Balatonhoz a káptalani réten átvezető utat befásítsa.”
Így jött létre a mai Széchenyi sétány, de az akkor telepített fasor (jegenye és diófák) már csak nyomokban lelhető fel. Az 1902. december 6-i ülésén az Almádi iskola kérdésével foglalkoztak a mellékelt jegyzőkönyv kivonat szerint. Az iskola „Állami Elemi Népiskola” lett, tehát nem egyházi, ezért a jegyzőkönyvben említett támogatásra nem került sor, és a Dr. Óvári Ferenc által adományozott telken épült meg községi, illetve állami költséggel.
Forrás
Új Almádi Újság[1] 1998. (10. évf.) 10. sz. 2. p.
