Almádi - Vörösberény 1889
A Balatonnal foglakozó, a turisták számára hasznos könyveknek se szeri, se száma. Természetesen e vonatkozásban is volt kezdet, ami a „BALATONVIDÉKI KALAUZ Kézikönyv Turisták és Fürdőzők részre” címen jelent meg. Írta és szerkesztette dr. Sziklay János, aki szépszámú Balatonnal foglalkozó könyv és újságcikk szerzőjeként ismert. Az 1889-ben Budapesten megjelent kalauz kiadója a Balaton Egylet volt, amelyről annyit kell tudni, hogy 1882-ben alakult, 1894-ig működött és a Balatoni Szövetség nagy elődje volt.
Az akkori Almádi mint fürdőhely még éppen bontogatta szárnyait, a nagy filoxéra járványban kipusztult szőlőkben levő épületekben. Érdemes szó szerint közölni amit az említett könyvben Almádiról írtak.
„Kirándulás Almádiba és Kenesére.
A gőzhajó mindennap rendesen közlekedik Balaton-Füred és Almádi, 1890 tavaszától kezdve pedig Kenese közt is.
Almádi szöllőhegy Veszprémmegyéhez tartozik, s a Balatonnak legfelső északkeleti öble körül fekszik. Csinos völgyhasadék, mely már sűrűn be van építve hajlékokkal. Többnyire veszprémieké a kiknek itt szölleik vannak. Alig egy órára esvén Veszprémhez, a természet maga utalta a Veszprémiek fürdőtelepéül.
Régebben egészen patriarchálisan ment itt a fürdés. Még az értelmiség is, ha vasárnap délután kocsin lerándult, más hely hiányában a parton vetkőzött, vagy legfeljebb néhány nádkunyhót talált, melyet valamelyik ismerőse szívességből átengedett.
Egy évtized óta itt is fordulat állott be. Néhány lelkes ember, a kiknek élén Véghely Dezső alispán állott, részvénytársaságot hozott össze, mely fürdőházat épített, megkezdé a veszprémi káptalan által átengedett területen a fásítást és egy házat vendéglőnek rendezett be. A társas élet igen élénk Almádiban. Gyakran tartanak a vendéglő nyitott tánctermében mulatságot; a csónakázás is meghonosodott, a közös séták a regényes völgyekbe és a közös ozsonnázások napirenden vannak. Az élet tehát inkább családias és egyszerű jellegű. Rendesen 500-600 ember szokott nyaranta Almádiban tartózkodni. Az ott lakók szükségletére minden föltalálható; mészárszék, vegyes kereskedés, posta. 1884-ben kis kápolna is épült nem messze a vendéglőtől.
Veszprémmel a rendes összeköttetést társaskocsik tartják fönn.
Almáditól fél órányira van Vörös-Berény, melynek nevezetessége a régi pálos-kolostor és a vele összeköttetésben állott templom. A pálosok eltörlése után a ház a tanulmányi alapé lett, melytől néhány évvel ezelőtt magántulajdonba ment át.
Almádihoz közel esik Kenese, a Balaton fejénél fekvő csinos helység, mely már szintén rendezett fürdőteleppé kezd alakulni. Oly regényes szépségű völgyei nincsenek, mint Almádinak, de más előnyei pedig föléje emelik. Először is a nagyszerű kilátás a Balaton egész felső medencéjére, míg a kilátást Almádiban az őrsi hegyfok korlátozza; azután a fövenyes talaj, míg Almádiban a talaj köves.”
A képek bemutatják Almádi és Vörösberény, akkoriban jelentősnek ítélt képét. Sajnos a képek nem túl jó minőségűek, egyrészt azért, mert a 115 éves könyv lapjai mára megsárgultak, másrészt a nyomdatechnika is fejletlenebb volt.
Az almádi kép a kápolnát ábrázolja a Bajcsy- Zsilinszky útról, nagyjából az Ifjusági lépcső felső végéről nézve. A kápolnától jobbra látható, akkor még nádtetős épületként, Brenner Lőrinc nyaralója, a Borbála lak. Ma a nagyon szép faszerkezetű verandájáról ismerjük az épületet.
A vörösberényi kép előterében a Séd boltozatos hídja látható – talán templomba siető – emberekkel, a Szent Ignác templommal és a vele szemben levő kocsma épülettel. A háttérben a református templom látszik. Meg kell jegyezni, hogy Sziklay téved, mert a vörösberényi templom és kolostor nem a pálos rendhez, hanem a jezsuitákhoz tartozott.
A két képről fentebb azt olvashattuk, hogy jelentősnek ítélt volt. Ez természetes, mert akkoriban a templom volt a falu legfontosabb épülete, de a kocsmát is sokan annak tekintették, mert mise után ott találkoztak egy pohár borra.
Forrás
Új Almádi Újság[1] 2004. (16. évf.) 6. sz. 2. p.
