Almádi és a gőzhajózás
Ismeretes, hogy a Balaton déli partján 1861-ben megindult a vasúti közlekedés, az északi parton pedig csak 1909-ben. A balatoni gőzhajózás történetét vizsgálva, különös tekintettel Almádira, hasonlóságot találunk.
Gróf Széchényi István kezdeményezésére megalakult a Balatoni Gőzhajózási Társaság, amelynek elnöki tisztségét a legnagyobb magyar élete végéig betöltötte. 1846. szeptember 21-én bocsátották vízre a Kisfaludy gőzöst (Széchényi adta neki a nevet). 1847-ben megindult a rendszeres balatoni gőzhajójárat. A kikötők a következők voltak: Keszthely, Fonyód, Badacsony, Boglár, Révfülöp, Szántód, Balatonfüred, Alsóőrs és Kenese. Ekkor Kenese volt a fontosabb kikötőhely, mert itt csatlakozott Pestről, a Tigris fogadótól induló gyorskocsi járat a gőzöshöz, biztosítva a Füredre jutást. A déli vasút megnyitása után ezt a szerepet Siófok vette át. A vonatról hajóra szállva érték el a vendégek Füredet, illetve a többi kikötővel rendelkező települést.
Almádi ekkor még kisebb jelentőséggel bírt. 1869-ben nyerte el az önálló községi státuszt. A hajóforgalom nem érintette és kikötője sem volt. 1884. július 11-én Almádi elé érkezett a Kisfaludy, füredi kirándulókkal. A fürdőház előtti nyílt vízen lehorgonyzott és a vendégeket csónakokkal vitték partra. Korabeli újsághír szerint „Nevezetes esemény gyanánt megemlítendő az, hogy a Kisfaludy ez alkalommal volt először Almádi partjainál”, szólt a tudósítás. A kikötő hiánya ellenére 1886-ban kelt híradás szerint heti rendszerességgel megjelent a Kisfaludy az Almádi előtti vízen.
1889. január 12-én a közlekedésügyi minisztériumban tartott értekezleten határoztak egyebek mellett az almádi kikötő megépítéséről is. Március végén a gróf Esterházy Móric főispán vezette bizottság, amelynek tagja volt Véghely Dezső alispán, Kemenes Ferenc, Paál Dénes Androvits Imre, Óvári Ferenc és Balogh Károly, a helyszínen kijelölte a kikötő helyét, a fürdőháztól mintegy 200 lépésre, a halászok bejárójánál. Az építkezés megkezdődött, amelyet Androvits Imre járási útbiztos irányított. A szükséges követ az almádi birtokosok ingyen adták össze.
1889. július 7-ére készült el, és ezen a napon, a Kelén, 1891-ben Baross névre átkeresztelt, lapátkerekes gőzös megkezdte rendszeres járatát Füred és Almádi között. A korabeli tudósítások szerint rögtön jelentős számú utas vette igénybe a járatot. A hajó menetrendjét, már akkor természetes volt, a vonathoz igazították annak érdekében, hogy a Budapestről érkező nyaralók hajóra átszállva folytathassák útjukat Almádi felé. Az 1909. évi közvetlen összeköttetés létrejöttéig ez volt a legkorszerűbb közlekedési kapcsolat a főváros és Almádi között.
A mai almádi hajókikötő teljesen más, mint az első volt, eltekintve a helyétől, mert az pontosan megegyezik Az egykori almádi birtokosok által ingyen adott kőennyiséget tartalmazza a mai kikötőépítmény parthoz közelebbi szakasza. Régi képes levelezőlapokon jól követhető a kikötő változása. Az első jelentős átépítésre 1930-ban került sor. Akkor még meghagyták a faszerkezetű részt, ami a háború alatt súlyosan megrongálódott, azonban helyreállították. A legutóbbi felújítás során korszerű, elegáns kikötővel gazdagodott Almádi képe.
