70 éves a hősi emlékmű
Ünnepélyes felavatása 1935. május 19-én zajlott le, jelentőségének megfelelő méltósággal. Ezt megelőzően történt eseményeket érdemes áttekintenünk annak érdekében, hogy megismerjük, miként valósult meg hazánk legmagasabb, almádi vörös homokkőből készült emlékműve.
Az első világháborút követő években, elsősorban az 1920-as évek közepétől kezdve, országos mozgalommá fejlődött a háború hősi halottairól történő megemlékezés, ami településenként más és más nagyságú emlékműben öltött testet. Ezen emlékművek nagyrészt ma is megvannak, kiegészítve a következő háború áldozatainak névsorával.
Természetesen Balatonalmádiban is felmerült hősi emlékmű felállításának gondolata, aminek első nyomát találhatjuk meg az 1932. július 27-én tartott képviselő testületi ülés jegyzőkönyvében. Ezen az ülésen benyújtott elszámolást elfogadták, miszerint 5073 pengő 48 fillér van a „hősi emlékmű alap” számláján. Nem derült eddig fény arra, hogy mióta gyűjtik a pénzt erre a nemes célra, de az összegből következően már hosszabb ideje folyhatott az adakozás. Mint minden almádi emlékmű, ez is közadakozásból létesült.
Az összeget elegendőnek találták arra, hogy elkezdjenek foglalkozni a megvalósítással. Erre utal az 1932. október 14-én tartott ülés jegyzőkönyv részlete, amelyben az emlékmű helyét keresik. Eszerint több javaslat (sajnos nem részletezték) közül dr. Horváth Gyula „Ruszinkó Ádám villája előtti háromszögben” történő elhelyezést látja jónak. Szakértőként felkérte a testület Stetka Pétert (ismert földmérő mérnök) és Lovas Lászlót (építészmérnök), hogy a legközelebbi testületi ülésre tegyenek javaslatot az emlékmű végleges helyére.
1932. november 14-én tartott rendkívüli közgyűlés hosszasan tárgyalta az emlékmű helyére vonatkozó elképzeléseket. Néhány javaslat, illetve vélemény ezzel a kérdéssel kapcsolatban:
„Wollner Lipót (gyógyszerész) szerint legyen a parkban, mert ott van hely a közönség számára.”
„Pongrácz Andor (kereskedő) véleménye szerint Benkő Józseffel (fűszer és csemege kereskedő üzlete) szembeni terület a legjobb, mert község közepén van”.
Stetka Péter mérnök osztja ezt a véleményt.
„Lovas László 3 helyet nézett meg: a Hattyú vendéglő, Remete patak és Bucsányi Gyula közötti területet, a Jókai útnak a Parksétányba betorkoló területét, amely a Balatonalmádi Fürdő és Építő Rt. Tulajdona”, valamint a Stetka Péter által is támogatott helyet, amelyet a legalkalmasabbnak tart. A fent említett Hattyú, Remete patak és Bucsányi-féle épület közötti terület, ma a Hattyú ABC parkolóját és a mellette levő területet jelenti. A Bucsányi-féle épület az 1987-ben lebontott Sirály panzió volt.
„Hermann Károly a Balatonalmádi Fürdő és Építő Rt. Területén, a teniszpálya és a strandfürdő helyén javasolja elhelyezni.”
„Dr. Óvári a szakértőkkel ért egyet, mert a terület a községé, és a község legforgalmasabb helyén van.” Végül megszületik az 1932/34 számú határozat a következők szerint. ”Balatonalmádi község képviselő testülete a hősi emlékmű felállítási helyéül a Baross Gábor út, Kossuth Lajos és a Kálvin u. között területet jelöli ki. Kimondja továbbá, hogy a mű vörös kőből készüljön s felhatalmazza az elöljáróságot, hogy pályázatot írjon ki.”
1934. február 16-án tartott testületi ülésen értékelték, illetve meghallgatták a zsűri javaslatát. Hét pályamű érkezett be, közülük a második helyezett „Artikus” jeligéjű pályamunkát fogadták el, amelynek szerzője Györgyi Dénes volt. 1934. április 13-án megtartott rendkívüli ülésen értékelték a kivitelezésre beérkezett öt ajánlatot, amelyek a következők voltak. Kőműves munkára Birkenhauer János, Csomai Kálmán, Takács János, Schildmayer Testvérek és vitéz Kürthy László adtak ajánlatot. Kőfaragó munkára Molnár József, Somodari Károly, Győri Miklós és Hudecz Húgó adtak be ajánlatot.
Vita után elfogadták dr. Drong Mihály (körorvos) javaslatát és kimondták az 1934/10 számú határozatot, amelynek értelmében a kőműves munkát Birkenhauer János és vitéz Kürthy László, a kőfaragó munkát pedig Győri Miklós végezheti. A költségek a következők voltak: kőműves munka 3200 P, kőfaragó munka 2800 P., határidő 1934. július 29. Itt emlékeztetni kell az olvasót arra, hogy 1932. július 27-én rendelkezésre álló pénz 5073 Pengő volt, tehát az elfogadott 6000 Pengő kiviteli költségnél kevesebb.
A határidő több okból nem teljesült. További egyeztetést igényelt az a tény, hogy az emlékmű felépítéséhez szükséges területnél 4,1 négyszögöllel kisebb volt a község tulajdonában levőnél, ezért meg kellett vásárolni az érintett szomszédtól a hiányzó területet, ami hosszabb alkudozás után vált lehetségessé. Később azért, mert nem érkezett meg határidőre az emlékművet díszítő bronz koszorú.
Az 1935. május 6-án tartott rendkívüli testületi ülés határozott: „A hősi emlékmű f. hó 19-én lesz leleplezve. A leleplezés országos keretek között folyik le s arra a község József főherceg őfelsége magas személyét is meghívta, aki az ünnepélyen meg fog jelenni. A költségek a községet terhelik, arról gondoskodva nem lett, pótköltségvetésre nincs idő, cca. 600 P szükséges, arra a fedezet a tartalék letétben van.”
A vázlatosan ismertetett előzmények után került sor az ünnepélyes felavatásra, amelyet címképünk illusztrál. A nagyszabású programról a Veszprémi Hírlap annak idején teljes részletességgel beszámolt, amelyet az Új Almádi Újság 1995. VIII. számából megismerhetünk.
Forrás
Új Almádi Újság[1] 2005. (17. évf.) 5. sz. 2. p.
