1928
70 évvel ezelőtt 1928. augusztus 5-én került sor a „Balatoni Kultúrnap” megrendezésére. Ezt az országos ünnepséget a Királyi Magyar Yacht Club és a Balatoni Yacht Club kezdeményezte. Szervezése már az év elején megindult és február 10-én a Városi Színházban díszelőadást rendeztek a Balaton kultusza jegyében. A teljes, minden Balaton parti településre kiterjedő programot, valamint több, a Balatonnal kapcsolatos írást egy közel 200 oldalas „Balatoni Almanach”-ban jelentette meg a rendezőség. A rendezőbizottság elnöke írásban a nyári program kettős céljáról tesz említést. Egyik a kormánynak a Balaton népszerűsítésére való törekvése, a másik pedig azoknak felhívni a figyelmét a Balatonra akik még sohasem látták, nem jártak erre. (Ne felejtsük el, hogy a Monarchiában hány gyógyfürdővel és tengerparti fürdési lehetőséggel rendelkeztünk!)
Szokásos módon az ünnepségnek díszvédnökei voltak, nevezetesen Albrecht főherceg, József Ferenc dr. főherceg, Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás és gróf Bethlen István miniszterelnök. A 87 személyből álló fővédnökök között almádi kapcsolatokkal a következő személyek rendelkeztek: Bud János pénzügyminiszter, Baross Gábor a takarékpénztár volt vezérigazgatója, dr. Óvári Ferenc felsőházi tag, Rákosi Jenő felsőházi tag, a Zsófia Gyermekszanatórium kormányzó elnöke. Az Országos Rendezőbizottságban Almádit és Vörösberényi képviselték: Baross Gábor, dr. Óvári Ferenc, Reich Sándor, Gyöngyösi Imre, Csonka Ferenc, Bódás János, Borbély Károly és Báthory József.
A helyi bizottság tagjai voltak Almádiban: Baross Gábor elnök, Reich Sándor elnökhelyettes, Primusz Béla összekötő, továbbá Kertész Boldizsár, Názer Lajos, Albrecht Ármin, Szemenyei Gáspár, Nagy Imre, Mátrai János, Ruszinkó Ádám, dr. Drong Mihály, vitéz Borjádi Géza, Vass Dezső, Lovas László, Stetka Péter, Hudecz Hugó és Kis János (Jancsi). Vörösberényben: elnök Gyöngyösi Imre, összekötő Báthory József jegyző, továbbá Bíró Dániel bíró, Kun László, Vass József, Sörös Mihály, Lőrincz Sándor, középső Herceg Lajos, Geiszt Antal, Hetessy Gyula. Bíró Lajos, Barcza Károly, ifj. Vörös Lajos, középső Herceg Lajos, Bíró Lajos, Barcza Károly, ifj. Vörös Lajos, Zántó Imre és felső Herceg Gyula.
A Balatonalmádi községi program röviden a következő volt: 9 óra 26 perc, különvonat érkezése Budapestről, 9 óra 45 perc, a 6. honvéd gyalogezred zenekarának körsétája a Pannónia Otthon udvaráról kiindulva a sétányon, a Baross utcán és az Óvári úton keresztül a fövenyfürdőre. 11 óra 19 perc újabb különvonat érkezése. 11 és 12 óra között a fennemlített katonazenekar hangversenye a fövenyfürdőn, 12 óra 15 perckor a Budapesti Dalkoszorú Dalárda hangversenye Zöld Károly karnagy vezényletével. 12 óra 40 perc Veszprémi Iparosdalárda hangversenye, 1 óra 10 perckor a katonazenekar hangversenye. Délután 4 órakor a népünnepély kezdete, az ünnepély alatt a katonazenekar és a fürdő zenekar felváltva ad hangversenyt. Sátoros árusítás volt tervezve a parkban és az eladott tárgyak tiszta bevétele a balatonalmádi hősi emlékmű pénzalapját illette. Este 6 óra 45 perckor a Balaton körüli staféta beérkezése lovasbandérium és levente díszosztagok kíséretében. Este 9 óra 15 perctől a fövenyfürdő területén nagy tűzijáték és kabaréelőadás a budapesti Városi Színház művészeinek felléptével. (A leírt részletes programot helyszűke miatt nem lehetséges közölni.) 10 óra 15 perckor „Tündérkert” a Balatonon, utána tánc a Pannóniában és egyéb helyeken. Éjjel 11 óra 41 és 12 óra 9 perckor a különvonatok visszaindulása Budapestre.
A Veszprémi Hírlap részletesen beszámolt az ünnepség lefolyásáról, aminek kivonatos ismertetésére van csak lehetőségünk. Az előbbiekben vázlatosan ismertetett program keretében délután öt órakor került sor az „irredenta szobor” leleplezésére amelyet Lovas László építészmérnök tervezett és épített. Ide futott be a tudósítás szerint a „leventék sorfala között a 220 kilométeres Balaton körüli stafétaverseny győztese, aki a trianoni emlékmű lábainál elhelyezte azt a remekbe készült stafétabotot, amely belül Nagymagyarország 63 vármegyéjének földjét tartalmazta.” Baross Gábor elnök megnyitó szavai után „Mándoky ezredes-lelkész mondott lelkesítő, mindenkit könnyekig megható hazafias beszédet.” Ezután koszorúzás következett, Veszprém vármegye koszorúját dr. Horváth Lajos alispán, Veszprém város koszorúját pedig Biczy Károly helyettes polgármester helyezte el, olvashatjuk a Veszprémi Hírlap 1928. augusztus 12-i számában megjelent tudósításban. Az emlékművet így írja le a tudósító: „A szobor egy vöröskő oszlop, tetején zöld színű örökmécsessel, talapzatán Magyarok, emlékezzetek Trianon elnyomása alatt sínylődő magyar véreinkre” - felírással.
A vörösberényi ünnepség tervezett programja kapcsolódott Almádihoz. Délelőtt istentisztelet, utána a hősi emlékmű ünnepélyes megkoszorúzása, ünnepi szónok Gyöngyösi Imre r. katolikus plébános. „Délután 4-1/2 5 között stafétafutók beérkezése; a stafétát innen 10-12 lovas vágtában kíséri le Almádiba, az irredenta szoborhoz.” Délután községi búcsú. Este 9 órakor 6 őrtüzet gyújtanak a Malomvölgy-tetőn, Sátorhegyen, Újhegyen és Alsócseberén. Itt meg kell jegyezni, hogy valamennyi Balaton körüli településen a magasabb helyeken őrtüzeket gyújtottak a tervezet szerint.
A Balaton teljes területére kiterjedő, nagyszabású program részeként a vitorlás és motoros hajók díszfelvonulására 95 nevezés érkezett a rendező bizottsághoz. A tudósítás szerint az összes hajó kora reggel Tihanyba „vágtatott”, ahol József főherceg jachtjával a hajók élére állt, amit 21 ágyúlövés jelzett, majd megindultak Balatonfüred, az ünnepség központja felé.
Az eltervezett programot sajnos megzavarta az, hogy „este 8 óra tájban hatalmas égiháború tört ki, s megkezdődött a ritkán látott csodaszép tűzijáték, melyből egyformán vette ki részét a pyrotechnika és a haragos égbolt” szól a tudósítás.
Az említett „Balatoni Almanachban Baross Gábor a Balatonalmádi Fürdő és Építő Rt. elnöke egy hétoldalas, képekkel illusztrált ismertetést írt Almádiról, amit a következő szavakkal zár: „Rendületlenül hiszek a balatonpart balneológiai jövőjében, és rajta leszünk, hogy a fejlődésben Balatonalmádi vezetőhelyre jusson.” Hetven évvel később is aktuálisnak tűnő mondás...
Forrás
Új Almádi Újság[1] 1998. (10. évf.) 9. sz. 2. p.
