Edvi Illés Pál
EDVI Illés Pál (Réti, 1793. jún. 29.-Bp., 1871. jún. 22.) ev. lelkész, költő, pedagógiai író.
Élete
Tanulmányait itthon és külföldön is elvégezvén több előkelő családnál nevelősködött. 1815-től a jénai egyetem hallgatója. Először segédlelkész Rétiben, azután segesdi, 1823 és 1831 között vanyolai lelkész. Itt tanította Vajda Pétert. Vanyoláról Dömölkre ment, tíz év múlva pedig a Kemesaljai Egyházmegye esperese. 1845-től 1852-ig a pápai ev. esperesi kerület esperese. 1863-ban megvakult, lemondott hivataláról és Pestre költözött. 1835-től az MTA levelező tagja. Munkáinak nagyobb része az egyházi, és a pedagógiai irodalom körébe tartozik, az ifjúság és a nép vallásos nevelésére irányul. A népköltészetet a nemzeti költészet megújuló mintájának tartotta, sürgette az eredeti népköltők megjelenését. Szorgalmazta a népdalok, népszokások, néphagyományok gyűjtését. Kéziratban maradt a szabadságharc és az abszolutizmus éveiről írt négy kötet Dömölki krónika. Vanyolán az ev. templomban tábla őrzi emlékét.
Művei
- Vallási türelem példáji. Pest, 1826.
- Ékes házi oltár, vagyis verses imádságok ev. keresztények számára. Pest, 1832.
- Első oktatásra szolgáló kézikönyv, vagyis a legszükségesebb tudományok összessége...Pest, 1837.
- A keresztyén abcze. Pest, 1939.
- Elszórt költészetei. Pest, 1853.
Irodalom
- VÖRÖS Károly: Kemenesalja 1848-1849. (~ emlékiratai.) = Vasi Szemle, 1964.
- DÉVÉNYI József: ~ vanyolai munkásságnak méltatása. = Honismereti Tanulmányok. Pápa, 1970.
- PÁNDI Pál: “Kísértetjárás” Magyarországon. 1-2. Köt. Bp., 1972.
- FENYŐ István: Az irodalom respublikájáért. Bp., 1976.
- SZABÓ Géza: Emlékezés ~ra. = Megy. Ped. Körk. 1993. 4. sz.
- SZABÓ Géza: A közügyek szolgálója. Százhuszonöt esztendeje hunyt el ~ író és pedagógus. = Napló, 1996. júl. 6.
