Almádi első strandja
Az 1877-ben megnyitott fürdőház sok bővítés és javítás mellett 1926-ig működött. Ez azonban nem volt igazi strand sem funkcionálisan, sem befogadóképességét illetően. A nyaralóközönség körében mind erőteljesebben jelentkezett az igény egy új, korszerű strandra. Az 1918-ban alakult Balatonalmádi Fürdő és Építő Rt. volt a gazdája a fürdőháznak, és az 1921. július 25-i igazgatói jelentés szerint a rossz állapotú fürdő igen sok pénzt visz el, ezért szükséges egy modern strandfürdő létesítése.
Az 1922. május 25-i ülésen beszámoltak az elmúlt üzleti évről, megállapították, csak saját erőre támaszkodhatnak és ezért a sok tervből csupán a strandfürdő megépítését vették programba. Az alakuláskor elhatározott sok szép tervhez szükséges pénz megszerzésére mind a budapesti bankoknál, mind külföldön eredménytelenül buzgólkodtak. Az építést 1921-ben kezdték el és az év végéig 804 145 koronát fizettek ki a költségekre. Kora tavasszal folytatták a munkát és remélték a júniusi megnyitást, mint ezt olvashatjuk az említett beszámolóban. A költségek biztosítására az alaptőkét felemelték négymillió koronára.
Az 1922. évi szezonra elkészült a főépület és a tőle jobbra, valamint balra lévő kabinsor. Természetesen rögtön megjelentek az első képeslapok, amelyek a strandot ebben az állapotban ábrázolták.
1923. május 22-én beszámoltak a strandfürdő megépítéséről, „mely a Balaton felső partján az első úgy csinosság, mint belső tervezésének és berendezésének czélszerűsége folytán, Balatonalmádinak és részvénytársaságunknak díszére válik.” Sokba került, 2,5 millió hitelt vettek fel és százmillióra emelték az alaptőkét újabb részvények kibocsátásával.
1926-ra teljesen kiépült a strand, állt a főépületen kívül a négy további épület, köztük az összekötő kabinsorokkal. A fellendült forgalom a társaság számára jelentős tiszta jövedelmet hozott és a strandfürdő megnagyobbítása „Balatonalmádit csonka országunk egyik legkellemesebb fürdőhelyévé változtatta”, olvashatjuk az igazgatói jelentésben. A strand előtti partfal, valamint a szép, íves alaprajzú terasz építésére 1928-ban került sor, ezzel elnyerte a strandépület a végleges alakját, csupán a zenepavilon építésére került sor 1931-ben. A strand sok egyéb esemény céljára is szolgált, illusztrálja ezt néhány adat:
- 1922. VIII. 11-13. Demjén József festőművész kiállítása az új strand halljában. Belépődíj nincs, a 34 kiállított kép többsége balatoni vonatkozású.
- 1924. VIII. 20. Szent István napi örömünnep. Szervezte a Balatoni Szövetség, a strandon szépségverseny volt, este a hegyen piros-fehér-zöld tüzek lobogtak.
- 1925.VIII. l5. Kultúrest a strandon a templomalapok javára az Almádi Kör rendezésében.
Szinte minden évben egyéb programok célját is szolgálta a strand épülete.
Az Almádiról szóló, 1933-ban kiadott propagandafüzet így írja le a strandot: „Balatonalmádi legszebb ékessége a somogyi parton is párját ritkító, teljesen új, 600 m hosszúságban megépített fövenyfürdő. A fövenyfürdő kőből épített épületében 500 vetkőzőfülke (kabin) és 300 fürdőző részére elegendő közös vetkőzőhelyiség áll a vendégek rendelkezésére, s egyben itt vannak elhelyezve a különböző gyógyfürdők is. A fövenyfürdő emeletes szárnyaiban a különböző szénsavas, gőz-, kád- és iszapfürdők vannak elhelyezve, a kitűnő fövenyen nap- és hőlégfürdő tartható.” Jelentőségét és látogatottságát jól tükrözi, hogy 1922 és 1943 között több mint 80 képes levelezőlap jelent meg róla. 1943-ban lebontásra került, mert túl alacsonyra építették az épületek padlószintjét, ezért nem lehetett rendezni a területet sem. Az esősebb tavaszokon a víz elárasztotta a kabinokat a területtel együtt, és csak alapos takarítás után lehetett használatba venni, nem kevés költség árán. Helyette azonnal megépült a mai nagystrand, de ez már egy külön történet.
Kapcsolódó cikkek
Schildmayer Ferenc: Nagystrand. Új Almádi Újság. 1993. (5. évf.) 7. sz. 2. p.
Forrás
Új Almádi Újság[1] 1991. (3. évf.) 5. sz. 2 p.
