Boros Ádám
Élete
BOROS Ádám (Bp., 1900. nov. 19.-Bp., 1973. jan. 2.) botanikus, biológus. Elemi és középiskolai tanulmányainak elvégzése után 1918-ban iratkozott be a budapesti tudományegyetem tanári szakára. A diploma megszerzése után 1922-ben a Budapesti Gyógynövény-kísérleti Állomás volt az első munkahelye. 1938-tól a Vetőmag-kísérleti Intézetben dolgozott. 1945-ben visszakerült a Gyógynövény-kísérleti Intézetbe, melynek igazgatójává nevezték ki. Innen áthelyezték az Országos Fajtaminősítő Intézethez, majd később az Országos Agrobotanikai Intézet osztályvezetője. Az oktatásban végzett tevékenysége is jelentős. Az agrobotanika művelése mellett a legkiemelkedőbb eredményeket a mohakutatásban érte el. Élete fő műve Magyarország moháit tárgyalja (Bryogeografie und Bryoflora Ungarns. 1968). A Bakony növényvilágának kutatásával már régóta foglalkozott. A Bakony természeti képe programhoz hivatalosan 1963-ban csatlakozott. Legjelentősebb munkái a Bakony dolomit-, mészkő- és bazalthegyeinek, forráslápjainak, lápos tavainak és rétjeinek mohaföldrajzi tanulmányozásából születtek Mintegy félszázra tehető azoknak a tudományos szakcikkeknek és egyéb írásainak száma, melyekben kisebb-nagyobb mértékben a Bakonyt is érintik. A hegység mohaflóráját önállóan tárgyaló dolgozatait nagyrészt Vajda Lászlóval közösen írta.
Irodalom
- SZABÓ István: Emlékezés ~ra. (Társszerző.) = Vp. Megy. Múz. Közlem. 13. Természettudomány. Veszprém, 1978.
