„Hattyú vendéglő” változatai közötti eltérés
a |
a |
||
| 10. sor: | 10. sor: | ||
A későbbi évek során fürdőházként említett, majd folyamatosan bővülő építmény mellett, illetve annak közelében egy fabódéban működő kocsma állt. Ez volt lényegében a község „központja”, természetesen csak nyáron. Az említett kocsma pontos helye nem azonosítható a korabeli hírek alapján, de nem lehetett túl messze a fürdőház említett bejárati épületétől. Az akkori sajtó hírei szerint a közönség nagyon hiányolta egy rendes vendéglő meglétét, pedig gyakran még zene is volt a kocsmánál. Az 1870-es évek végének állapotát jól jellemzi a Veszprém című hetilap, 1879. július 27-én megjelent itt idézett híradása: „Az Almádi fürdőt igen szép számú közönség kezdi látogatni, de a múlt vasárnap sajnos kellemetlenséget kellett tapasztalni, ugyanis az ottani korcsmáros olyan átkozott rossz bort adott, hogy többen kénytelenek voltak, mint nekünk hírül hozták, a korcsmáros szeme láttára a földre önteni a lőrét. Ha a Balaton mellett nem lehet jó bort adni, akkor a világon sehol. Nem fog tehát ártani, ha az almádii birtokosok komolyan fellépnek, hogy hegyüknek és fürdőjüknek renoméját ilyen egyesek nyerészkedési vágya meg ne rontsa.” | A későbbi évek során fürdőházként említett, majd folyamatosan bővülő építmény mellett, illetve annak közelében egy fabódéban működő kocsma állt. Ez volt lényegében a község „központja”, természetesen csak nyáron. Az említett kocsma pontos helye nem azonosítható a korabeli hírek alapján, de nem lehetett túl messze a fürdőház említett bejárati épületétől. Az akkori sajtó hírei szerint a közönség nagyon hiányolta egy rendes vendéglő meglétét, pedig gyakran még zene is volt a kocsmánál. Az 1870-es évek végének állapotát jól jellemzi a Veszprém című hetilap, 1879. július 27-én megjelent itt idézett híradása: „Az Almádi fürdőt igen szép számú közönség kezdi látogatni, de a múlt vasárnap sajnos kellemetlenséget kellett tapasztalni, ugyanis az ottani korcsmáros olyan átkozott rossz bort adott, hogy többen kénytelenek voltak, mint nekünk hírül hozták, a korcsmáros szeme láttára a földre önteni a lőrét. Ha a Balaton mellett nem lehet jó bort adni, akkor a világon sehol. Nem fog tehát ártani, ha az almádii birtokosok komolyan fellépnek, hogy hegyüknek és fürdőjüknek renoméját ilyen egyesek nyerészkedési vágya meg ne rontsa.” | ||
| − | + | Elsősorban a nyaraló közönségnek és bizonyára a szőlőbirtokosoknak is igényük volt a szórakozásra, ezért egy igazi vendéglő híján a szőlőkben rendeztek mulatságokat, amint azt néhány itt következő, a Veszprém címû hetilapból vett idézetek mutatják. | |
| − | + | „1878. július 28. Lapunk múlt számában jelzett tánc mulatság Simon Rudolf szilvásában oly kitűnően sikerült, hogy általa Almádi jó hírneve csak öregbedni fog.” Ez „batyu mulatság” volt, ami azt jelentette, hogy az ennivalót a vendégek hozták, a bort pedig a szőlősgazda biztosította. | |
| − | + | „1880. május 30. ...a múlt évben a Kiskúti Csárdában volt Varga János vendéglős az Almádi szőlőhegyen a Scherer-féle nyári lakban vendéglőt nyitott, hol is a vendégeknek most már étkezni is lehet.” Az említett Scherer-féle szőlő a mai Szent Imre herceg út 1 számú épület közelében, vagy annak helyén volt. | |
| − | + | „1881. július 24. A mai almádii Anna-bál....népes lesz, amennyiben az Almádiban levő 260 fürdővendégen kívül B.-Füredről, Keneséről, a Szabadihoz közel eső helységekből is számosan rándulnak ki oda, nem számítva, hogy Veszprémben is alig lesz intelligens család, melynek 1–2 tagja ki ne rándulna e rendkívül kedélyesnek ígérkező mulatságra. A vigalom a Scherer-féle szőlőnek e célra rendezett helyiségeiben fog megtartatni.” | |
| − | + | „1882. július 23. Tegnap Almádiban az ott mulatozó közönség a Simon-féle szőlőben nyári mulatságot rendezett.” | |
| − | + | „1883. augusztus 5. Mint lapunknak írják július 29-én Anna-bál volt Almádiban. Fényesen sikerült. A táncterem gyepes térségen volt elkerítve és csinosan feldíszítve... A bált megelőzőleg a tánchely végében felállított színpadon az ott működő színjátszó társulat adott elő egy kis szellemes francia vígjátékot „A színésznő”-t. Az előadás után következett a tánc. Az első négyest 48 pár táncolta. A kedélyes mulatság éjjel két órakor ért véget.” | |
| − | + | A teljesebb képhez hozzá tartozik, hogy akkoriban két csárda is volt Almádiban, de ezek egyrészt messze estek az akkori település központjának tekinthető fürdőháztól, másrészt eredeti funkciójukból következően – az utasok megálló helye – sem tudtak megfelelni az egyre jelentősebbé és látogatottabbá váló fürdőhely szórakozóhelyének számító vendéglőnek. Mindezek ellenére az Alsó csárdánál (Torgyöpi csárda), miután közel volt a Balatonhoz, az 1800-as évek végén esetenként rendeztek mulatságokat. | |
| − | + | E néhány újsághír alapján az állapotokat jól megközelítő képet kaphatunk arról, hogy a fellendülőben levő fürdőhelyen mennyire hiányzik egy olyan vendéglő, ahol az egyre nagyobb szabású bálokat és hasonló mulatságokat meg lehetne rendezni. | |
[[Kategória:Balatonalmádi épületek]] | [[Kategória:Balatonalmádi épületek]] | ||
A lap 2010. május 29., 16:52-kori változata
Hattyú vendéglő története
Almádi képe a XIX. század második felében
Almádit első alkalommal egy 1493. évben keltezett oklevél mint szőlőhegyet említi és lényegében az 1800-as évek második feléig változatlannak tekinthetjük ezt a státuszt. Hegyközségi szervezetben létezett, csak 1869-ben, a szőlőbirtokosok kérelme alapján, megyegyűlési határozattal nyert önálló községi rangot. Almádi káptalani birtok volt, a veszprémi káptalan volt a földesura. E téren a század második felében, elsősorban az 1870-es évektől számíthatóan történtek változások, ugyanis a birtokosok egyre gyarapodó számban használták a szőlőikben levő épületet hosszabb tartózkodásra, nyaralásra.
E folyamat felgyorsulását „segítette” a Balaton-felvidéken végigsöprő filoxéra járvány, amelyik Almádit 1887-ben érte el, és nagyrészt kipusztította a szőlőket. Ennek okán elkezdődött az elsődlegesen pinceprésház funkciót betöltő épületek átalakítása, amelyek gyakran jelentősen kibővítve nyaralóként működtek tovább, nemcsak a tulajdonos számára, hanem nyaralóvendég fogadására is alkalmassá téve.
Almádinak mint fürdőhelynek első hivatalos megnyitására 1874-ben került sor, amint ezt Brenner Lőrinc veszprémi építőmester, almádi szőlőbirtokos, az 1884 évi szezon megnyitásakor mondta, „van szerencsém a tizedik alkalommal megnyitni Almádi fürdőt”. Brenner 1877 tavaszán, a veszprémi Káptalantól mint földesúrtól nyert engedély alapján, két forint éves bérleti díj ellenében, cölöpökre állítva, nyolc kabint épített a Balatonba, nagyjából a Remete patak torkolata közelében, amelynek a bejárati épülete, megközelítőleg a ma álló Irredenta emlékmű helyén volt.
A későbbi évek során fürdőházként említett, majd folyamatosan bővülő építmény mellett, illetve annak közelében egy fabódéban működő kocsma állt. Ez volt lényegében a község „központja”, természetesen csak nyáron. Az említett kocsma pontos helye nem azonosítható a korabeli hírek alapján, de nem lehetett túl messze a fürdőház említett bejárati épületétől. Az akkori sajtó hírei szerint a közönség nagyon hiányolta egy rendes vendéglő meglétét, pedig gyakran még zene is volt a kocsmánál. Az 1870-es évek végének állapotát jól jellemzi a Veszprém című hetilap, 1879. július 27-én megjelent itt idézett híradása: „Az Almádi fürdőt igen szép számú közönség kezdi látogatni, de a múlt vasárnap sajnos kellemetlenséget kellett tapasztalni, ugyanis az ottani korcsmáros olyan átkozott rossz bort adott, hogy többen kénytelenek voltak, mint nekünk hírül hozták, a korcsmáros szeme láttára a földre önteni a lőrét. Ha a Balaton mellett nem lehet jó bort adni, akkor a világon sehol. Nem fog tehát ártani, ha az almádii birtokosok komolyan fellépnek, hogy hegyüknek és fürdőjüknek renoméját ilyen egyesek nyerészkedési vágya meg ne rontsa.”
Elsősorban a nyaraló közönségnek és bizonyára a szőlőbirtokosoknak is igényük volt a szórakozásra, ezért egy igazi vendéglő híján a szőlőkben rendeztek mulatságokat, amint azt néhány itt következő, a Veszprém címû hetilapból vett idézetek mutatják.
„1878. július 28. Lapunk múlt számában jelzett tánc mulatság Simon Rudolf szilvásában oly kitűnően sikerült, hogy általa Almádi jó hírneve csak öregbedni fog.” Ez „batyu mulatság” volt, ami azt jelentette, hogy az ennivalót a vendégek hozták, a bort pedig a szőlősgazda biztosította.
„1880. május 30. ...a múlt évben a Kiskúti Csárdában volt Varga János vendéglős az Almádi szőlőhegyen a Scherer-féle nyári lakban vendéglőt nyitott, hol is a vendégeknek most már étkezni is lehet.” Az említett Scherer-féle szőlő a mai Szent Imre herceg út 1 számú épület közelében, vagy annak helyén volt.
„1881. július 24. A mai almádii Anna-bál....népes lesz, amennyiben az Almádiban levő 260 fürdővendégen kívül B.-Füredről, Keneséről, a Szabadihoz közel eső helységekből is számosan rándulnak ki oda, nem számítva, hogy Veszprémben is alig lesz intelligens család, melynek 1–2 tagja ki ne rándulna e rendkívül kedélyesnek ígérkező mulatságra. A vigalom a Scherer-féle szőlőnek e célra rendezett helyiségeiben fog megtartatni.”
„1882. július 23. Tegnap Almádiban az ott mulatozó közönség a Simon-féle szőlőben nyári mulatságot rendezett.”
„1883. augusztus 5. Mint lapunknak írják július 29-én Anna-bál volt Almádiban. Fényesen sikerült. A táncterem gyepes térségen volt elkerítve és csinosan feldíszítve... A bált megelőzőleg a tánchely végében felállított színpadon az ott működő színjátszó társulat adott elő egy kis szellemes francia vígjátékot „A színésznő”-t. Az előadás után következett a tánc. Az első négyest 48 pár táncolta. A kedélyes mulatság éjjel két órakor ért véget.”
A teljesebb képhez hozzá tartozik, hogy akkoriban két csárda is volt Almádiban, de ezek egyrészt messze estek az akkori település központjának tekinthető fürdőháztól, másrészt eredeti funkciójukból következően – az utasok megálló helye – sem tudtak megfelelni az egyre jelentősebbé és látogatottabbá váló fürdőhely szórakozóhelyének számító vendéglőnek. Mindezek ellenére az Alsó csárdánál (Torgyöpi csárda), miután közel volt a Balatonhoz, az 1800-as évek végén esetenként rendeztek mulatságokat.
E néhány újsághír alapján az állapotokat jól megközelítő képet kaphatunk arról, hogy a fellendülőben levő fürdőhelyen mennyire hiányzik egy olyan vendéglő, ahol az egyre nagyobb szabású bálokat és hasonló mulatságokat meg lehetne rendezni.
