„Vörösberény falu településszerkezetéről” változatai közötti eltérés

A Helyismeret wikiből
a
a
 
3. sor: 3. sor:
 
Az Új Almádi Újság utóbbi két számában Balatonalmádi városközpontja kialakulásának kérdéseiről esett szó. A várost alkotó egyik településrész az ősi Vörösberény falu, ez a tény feltétlenül indokolja, hogy röviden megismerkedjünk kialakulásával, illetve településszerkezetével. A tudományos igényű tipologizálás többféle falutípust ismer szerkezeti szempontból, amelyekre e rövid cikk keretében nem lehetséges és nem is szükséges kitérni, csupán annyit kell említeni, hogy az úgynevezett „halmazfalu” meghatározás áll legközelebb Vörösberényhez.
 
Az Új Almádi Újság utóbbi két számában Balatonalmádi városközpontja kialakulásának kérdéseiről esett szó. A várost alkotó egyik településrész az ősi Vörösberény falu, ez a tény feltétlenül indokolja, hogy röviden megismerkedjünk kialakulásával, illetve településszerkezetével. A tudományos igényű tipologizálás többféle falutípust ismer szerkezeti szempontból, amelyekre e rövid cikk keretében nem lehetséges és nem is szükséges kitérni, csupán annyit kell említeni, hogy az úgynevezett „halmazfalu” meghatározás áll legközelebb Vörösberényhez.
  
[[Image:Vörösberény_1858_áttekintő_térkép.jpg|thumb|Áttekintő térkép 1858-ból (a kis fekete rész a falu belterülete)]]
+
[[Image:Vorosbereny_1858_attekinto_terkep.jpg|thumb|Áttekintő térkép 1858-ból (a kis fekete rész a falu belterülete)]]
  
 
Vörösberény falunak a hozzá tartozó területen belüli elhelyezkedése igencsak sajátos formát mutat. Általában a falvakat a hozzájuk tartozó földterületek („a falu határa”) veszik körül, így többé-kevésbé centrikusan helyezkedik el a lakott belterületi rész, azaz maga a falu. Vörösberény esetében teljesen más képpel állunk szemben. Az 1858 évi kataszteri felmérés térképlapjain van lehetőségünk mindezt tanulmányozni.
 
Vörösberény falunak a hozzá tartozó területen belüli elhelyezkedése igencsak sajátos formát mutat. Általában a falvakat a hozzájuk tartozó földterületek („a falu határa”) veszik körül, így többé-kevésbé centrikusan helyezkedik el a lakott belterületi rész, azaz maga a falu. Vörösberény esetében teljesen más képpel állunk szemben. Az 1858 évi kataszteri felmérés térképlapjain van lehetőségünk mindezt tanulmányozni.

A lap jelenlegi, 2017. március 14., 18:03-kori változata

Írta: Schildmayer Ferenc

Az Új Almádi Újság utóbbi két számában Balatonalmádi városközpontja kialakulásának kérdéseiről esett szó. A várost alkotó egyik településrész az ősi Vörösberény falu, ez a tény feltétlenül indokolja, hogy röviden megismerkedjünk kialakulásával, illetve településszerkezetével. A tudományos igényű tipologizálás többféle falutípust ismer szerkezeti szempontból, amelyekre e rövid cikk keretében nem lehetséges és nem is szükséges kitérni, csupán annyit kell említeni, hogy az úgynevezett „halmazfalu” meghatározás áll legközelebb Vörösberényhez.

Áttekintő térkép 1858-ból (a kis fekete rész a falu belterülete)

Vörösberény falunak a hozzá tartozó területen belüli elhelyezkedése igencsak sajátos formát mutat. Általában a falvakat a hozzájuk tartozó földterületek („a falu határa”) veszik körül, így többé-kevésbé centrikusan helyezkedik el a lakott belterületi rész, azaz maga a falu. Vörösberény esetében teljesen más képpel állunk szemben. Az 1858 évi kataszteri felmérés térképlapjain van lehetőségünk mindezt tanulmányozni.

Akkoriban két út vezetett be, illetve át a falun. Egyik Szentkirályszabadja felől közelítette meg a települést, nem pontosan a mai Megyehegyen átvezető úton, hanem kétfelől, a Sátorhegyen és a Malomvölgyön keresztül. A másik, egyben fontosabb út volt a Kenese felől Alsóőrs irányába átvezető út, ami természetesen Almádin (akkor még Szentkirályszabadján) is keresztülment. Ezen út mellett két csárda volt - ez is mutatja jelentősebb voltát - egyik a Fűzfői csárda, a másik pedig a Torgyőpi csárda Zala és Veszprém vármegyék határán. A Kenese-Alsóőrsi út nyomvonala lényegében megegyezik a mai 71 számú úttal, az abból leágazó a Thököly úttal, valamint az Almádiba továbbmenő Veszprémi út egy szakaszával.

Térképrészlet 1858-ból

A falu keleti határa akkor még Kenesénél volt, azaz nagyjából megegyezett a mai Balatonkenese Balatonfűzfő települések közös határával. Vörösberény nyugati határa pedig a mai Vörösmarty, Szép Ilonka és a Szabadság utak nyomvonalán húzódott. Amint a mellékelt térképrészlet is mutatja a falu a hozzá tartozó hatalmas terület legszélén helyezkedett el, ami a bevezetőben említett sajátos formát jelenti.

A Veszprém, illetve Szentkirályszabadja felől bevezető út (ma Veszprémi út) keleti oldalán csupán a két templom és közöttük az iskolák, valamint néhány ház állt, amelyeknek telkei megközelítőleg a mai Köztársaság útig terjedtek ki. A Kenese felől Alsóőrsre menő út Balaton felőli oldalán csupán a jezsuita rendházhoz tartozó magtárépület állt. Így némi egyszerűsítéssel azt mondhatjuk, hogy a falu két út által bezárt terület sarkában helyezkedett el. Ebből egyértelműen látszik, hogy Vörösberényben nem a falu közepén állt a templom, az iskola és a községház, mint a korábbi cikkekben említett klasszikus esetekben.

Érthető, hogy a Szent Ignác templom és a rendház a falu legszélén állt, mert a mai református templomot a reformáció idején a katolikusoktól vették el, akik csak 1779-ben építették meg új templomukat, néhány évvel a rendház felépítése után.

A református erődített templom környéke 1858-ban szinte teljesen beépítetlen volt, amint ez a mellékelt térképrészleten is látható. A templom már a XIII. században állt és csaknem biztos, hogy nem a falu szélére építették. Legvalószínűbbnek az tűnik, hogy a környező beépítés a török időkben elpusztult és nem építették újjá valamilyen oknál fogva ezt a falurészt. Bizonyosan ez lehetett a falu egykori központja. Erre utal a templom előtti út, és a mai Ady Endre út kiteresedése, ahol az önállóság megszüntetéséig a községháza is működött.

További sajátossága Vörösberény településszerkezetének, hogy nyugat-délnyugat felől csupán a Séd patakig terjedt a beépítés, amit csak részben indokolnak a terepadottságok. A Séden 1858-ban már két malom működött, amire utal a térképen többször előforduló Mühlgraben (malomárok) felirat is. Természetesen már állt a Séd patak feletti kőboltozatos híd, amelynek építési ideje nem ismert, de egy vármegyei közgyűlési jegyzőkönyv 1825-ben a javítására költött pénz elszámolásáról tesz említést. A híd környékén nem voltak ekkor még épületek.

Igen érdekes elhatárolódást találunk a földek művelési ágát tekintve az említett rendkívül precíz kataszteri térképen. Nevezetesen azt, hogy a Kenese-Alsóörs út feletti területen Almáditól (Szentkirályszabadjától) Litérig csaknem kizárólag szőlőművelés folyt, viszont az említett út Balaton felőli oldalán levő dűlőkben egyáltalán nem voltak szőlők. Ez alól kivétel a Lokhegy Almádihoz közvetlenül csatlakozó része, ahol viszont csak szőlők voltak.

A falu egykori településszerkezete a mai térképeken is világosan felismerhető, hiszen a figyelmes szemlélő az 1858 évi térképen ugyanott találja a régi utcákat, ahol ma is vannak. Mondhatjuk, egyetlen utca sem szűnt meg, ellenben nagyon sok új utcát nyitottak, ez a földterületek elaprózódását jelentette, és ezt az „eredményt” ma már nem ítéljük minden esetben pozitívnak.

Balatonalmádi város amint ez a három részben megjelent ismertetésből kiderül, két alapvetően ellentétes szerkezetű településrészből áll, ami nem kevés gondot jelent a város arculatának egységes formálása szempontjából.

Forrás

Új Almádi Újság[1] 1999. (11. évf.) 9. sz. 2. p.

Külső hivatkozás

  1. Új Almádi Újság honlapja