Mint ismeretes, az 1893-ban megalakított Almádi Fürdő Részvénytársaság alapító okiratában Almádi fürdő felvirágoztatása volt a legfőbb célkitűzés. Ennek érdekében munkálkodásuk folyamatos volt, aminek szinte egyetlen ma is látható eredménye a parti sétány. Hozzá kell tenni azonban, hogy a mai partvonal az 1960- as évek végén mintegy 8 méterrel beljebb került a Balatonba.

Véghely Dezső alispán a Részvénytársaság igazgató tanácsának 1886-tól, az 1897 áprilisában bekövetkezett haláláig tagja volt. Ő az említett cél legfőbb mozgatója, miután 1884-ben Almádiban birtokot vásárolt, ami ráadásul szomszédos volt a park területével. Ez a terület is a veszprémi Káptalan tulajdona volt, és a Részvénytársaság csupán bérelte. Természetesen csak a Káptalan tudomásával történhettek a területen változtatások.

A közvetlen parti sáv kivételével fásításra került a terület, és 1901-re már szép nagy fák voltak a parkban, Véghely buzgólkodása eredményeképpen. A rendezetlen parti sávban nem volt épített partfal, csupán nádas, függetlenül attól, hogy a fürdőház és a gőzhajó kikötő már jóval régebb óta működött.

A Veszprémi Hírlap 1901. szeptember 1-én megjelent száma adta hírül a Almádi Fürdő Rt. elhatározását, miszerint „a Balaton parton kiirtatja a nádat, feltölteti a partot. Jövő évadra egy kedves sétahellyel ismét gazdagabb lesz Almádi.“ Az elhatározást tett követte, és a fent említett újság 1902. május 11-én megjelent híradása szerint: „Új mólót építtetett a Balatonba s e móló közepén áll a csinos zenepavilon. Almádi jóhírét bizonyítja, hogy a lakások nagyrészt lefoglaltak.“ Megjegyzendő, hogy a „móló“ kifejezés alatt a hajókikötő és a fürdőház közötti partszakaszt kell érteni.

Ez időben még két említésre méltó dolog történt a parkban. Egyik az volt, hogy 1902. július 31-én felavatásra került a Petőfi szobor, amelynek körülményeire az újság következő számában visszatérünk. A másik érdekesség a Veszprémi Hírlap 1902. november 16-i számának híre. „Apad a Balaton. Almádiban oly alacsony, hogy a fürdőházak alatt lehet járni, Joó János fürdőigazgató kihordatja az iszapot. Jövő évre meglepetés, a fürdőház és a Petőfi szobor közötti téren egy díszes pavilont állítottak fel, amelyik az őszi pozsonyi kiállításnak volt a dísze, melyben ezután cukrászda és egyéb elárusítók lesznek. Szóval halad a mi kis Almádink; sőt ha vasút röpíti majd a vendégeket oda, felvesszük a versenyt bármelyik villany világításos balatoni fürdővel is.“