„A zirci apátság templomépítkezései a XVIII. században” változatai közötti eltérés

A lap 2011. szeptember 12., 10:08-kori változata

A XVIII. századi telepítés eredményei

     A törökök kiűzése után ismét szerzetesrendeknek kellett jönniük, hogy a magyarságot a katolikus egyház hitvallóivá tegyék. Ebben a törekvésben főként a ferenceseknek és a jezsuitáknak volt szerepe, de a ciszterciek is helyt álltak főként a régi birtokaik területén.
     Zirc 1564-től a Thuryak zálogbirtoka, majd 1609-től 1659-ig előkelő világi papok tulajdona. 1622-ben Zirc visszaállítását kérik a ciszterciek a királytól,II. Ferdinándtól, amely kérés erősebbé válik 1629-ben, amikor a lilienfeldi apátok megbízást kapnak a rend Magyarországra való visszatérésének lehetővé tételére. A tárgyalásokat Rosenthal Malachias folytatta, aki fő feladatává a jezsuiták megnyerését tette, hiszen ez volt a térítő munka terén a legnépszerűbb rend Magyarországon. Pázmány Péter érsek nem támogatta a ciszterciek letelepedését, mert úgy gondolta, hogy az megzavarja a kialakult magyarországi katolikus egységet, mivel a törvény kimondja, hogy magyar állampolgár tarthat igényt egyházi javakra. A soproni születésű Újfalussy Márton 1651-ben fogadalmat tesz Liliendfeldben ciszterci szerzetesként, és 1660-ban I. Lipót kinevezi zirci apáttá, akinek feladata a zirci templom és monostor újjáépítése, és a zirci szerzetesélet újrakezdése volt. Először Pápán telepedett le az új apát, amíg vissza nem szerezte ténylegesen a zirci birtokokat, miközben két magyar szerzetes fogadalmat tett. Azonban 1678-ban török portyázók, vagy mások megölték Újfalussy Mártont úton Pápáról Badacsony felé. A következő apát úgy döntött a kevés szerzetesszám és a nagy anyagi terhek miatt, hogy átruházza Zirc újraélesztésének feladatát egy vagyonosabb ciszterci apátságnak. 
     A sziléziai Heinrichau apátja, Heinrich Kalert jó alkalomnak vélte apátságának fölös jövedelmeit egy, a törökök rabsága alól felszabadult magyarországi apátság felépítésére. 1699-ben 31 000 forintért megváltja a Lilienfeldi apáttól a zirci apátság jogait és birtokait, majd 1700 decemberében I. Lipót kinevezte Heinrich Kalertet Zirc apátjának. Nekik köszönhető, hogy Zirc ismét felépült, és a magyar ciszterci élet előfeltételeinek megteremtése is.

Templom építésmenete a heinrichaui korszakban

     Heinrichauból a betelepedni kívánó ciszterci szerzetesek magukkal hozták Sziléziából a jobb megélhetést váró családokat, akikkel benépesítették az elhagyatott Zircet, valamint magyar jobbágyokat is befogadtak, és szerződésükben lefektették, hogy a ciszterciekhez szabad akaratukból kapcsolódnak, és amire a cisztercieknek szüksége van, azért robotolnak. 1711-től 1718-ig tizenhárom nagyobb és tizenöt kisebb házat építenek, ugyanis Zircen csak akkor lehetett a monostor- és templomépítésre gondolni, ha az apátság egyúttal falut is tud telepíteni a régi helyére, vagy a már benépesített falvakból munkaerőt tud adni. 1723-ban a szerzetesek átmenetileg már a falu közepén – nagyobb biztonság miatt - egy háromszobás, boltozatos, pincével, konyhával, kerttel és kápolnával is rendelkező téglából épített házba költöztek.
     Az akkori apát, Regnárd Gergely 1726-ban meglátogatja Zircet és november 2-án személyesen jelöli ki a felépítendő monostor és templom helyét. Ez a középkori monostortól nyugatabbra, erősen feltöltendő talajon van, mert a régi monostor közelében lévő tavak vize nedvessé tette volna az ott épített monostor és templom falait.
     Witwer Márton Athanáz, győri karmelita szerzetes 1726-ban elkészült tervei alapján indult el Zircen a rá következő évben az építkezés, melynek következtében 1733-ban beköltöztek a ciszterci szerzetesek az új monostorba. „A monostor kápolnáját a klauzúrától, azaz a szerzetesek elzárt lakrészétől jobbra eső szobában alakították ki. Ide mindenki beléphetett, ez szolgált az istentiszteletek helyéül a zirci lakosság részére is.”
     1727. március 12-én, Szent Gergely napján, az apát névnapján megszentelték a monostor alapkövét a Szentháromság és Nagyboldogasszony tiszteletére.
     Az alapozást bécsi kőművesek végezték, viszont a falak felépítésénél már budai építőmesterek is részt vettek Keger (Kayr) Mátyás vezetésével, aki 1726-tól 1732-ig dolgozott Zircen. Az anyagi támogatást az apát adományai biztosították: 1728-ban 12 000 forintot adott az építkezésre. 1732-re elkészült a monostor egyemeletes négyszögű épülete a heinrichaui apát évenkénti bőkezű adományainak köszönhetően, és ebben az évben teszik le ünnepélyes keretek között a templom alapkövét.
     A templom építését évekkel később kezdik el a bőkezű Regnard Gergely apát halála miatt, de 1738-ban a középkori romok felrobbantásával, azok építőanyagának felhasználásával kezdtek hozzá az új templom felépítéséhez.
     „A hatalmas főmonostorokhoz hasonlóan a kisebb kolostorokat is általában hangsúlyos tömegformákkal, szabályos alaprajzzal tervezték. A monumentális arányok, a pompa és a rendezettség mintegy Isten városának földi megtestesítőiként tüntették fel a kolostorokat, és kifejezték a szerzetesi szuverenitás eszményét is. Érthető, hogy ezen ideál szellemében gyakran szívesebben választották egy-egy monostor alapjaiból való újjáépítését, mint a középkori épületállomány felújítását és hasznosítását.”
     A monostor tervezője, Witwer Márton 1732. május 12-én halt meg a templom alapkövének letétele előtt három nappal, és Keger Mátyás, a monostor építésének vezetője is 1735-ben, így ők nem vezethették a templom építését, amelynek következtében sokszor felülmúlja a monostor építésmódját, és művészi megjelenését a templom, amely inkább heinrichaui mintára készült el. 1739. április 15-től ezév végéig megépül a templom fundamentuma a monostor mellett három öl mélyen tiszta kőből, amelyet hat kőműves rakott le és a falakat három öl magasságig építették, míg 1742-ben már tizenkét kőműves dolgozott itt, akik ezévben már felemelték a falakat a szentély körül, a sekrestyét, és a hajó első térségében a boltozatokig elértek. A szentély és a szentélyhez legközelebb eső két oltár fölött elkészült a zsindelytető, amelyhez zsindelyt 1743-ban a tetőfedéshez Komáromból hordtak a zirci birtok falvainak segítőkész emberei. 1744-ben lett kész építészetileg a szentéllyel, és az előtte levő hajószakasszal, tehát annak kifestése elkezdődhetett; valamint megépítették a sekrestyét és a felette lévő oratórium boltozatát, (amit egy időben könyvtárnak használtak) és a monostor folyosóit, amelyek a templommal érintkeznek; de ebben az évben kezdték el a kripta és a padozat elkészítését, amit nem tudtak ekkor befejezni. 1744-ben a jelentős haladásnak köszönhetően a szentély boltívére latinul felírták: „QVae orIentaLIs ante saeCVLa VastaVIt hostILItas, ea haC saCra aeDe Deo aC VIrgInI GenItrICI reLIgIosa restaVrat pletas”, magyarul: „Amit évszázadokkal ezelőtt a keleti ellenségeskedés elpusztított, azt ezzel a szent egyházzal Istennek és Szűzanyának helyreállítja a szerzetesi kegyelet.” A latin szöveg kiemelt betűi római számok, amelyek összeadásával 1744-es dátumot kapunk, amely a templomépítés szempontjából elég fontos évszám.
     A templomkülsejét illetően a szentély fölé huszártornyot emeltek, amelynek tetejére június 28-án ünnepélyes szertartás keretében aranyozott kereszttel aranyozott gömböt helyeztek, amibe szentek ereklyéit, a forgalomban lévő pénzérméket helyezték el, valamint XIV. Benedek pápának, Mária Terézia királynőnek, Esterházy Imre hercegprímásnak, a nádornak, Acsády Ádám veszprémi püspöknek, Wiesner Gellért heinrichaui-zirci apátnak, valamint a zirci szerzeteseknek a nevét. A templom két harangját a pannonhalmi főapát szentelte fel Szent Benedek, Szent Bernát és Szűz Mária tiszteletére, amelyeket november 25-én húztak fel a toronyba és vették használatba. A harangok feliratai: „Joseph Steinstock goss mich in Ofen. Campana B. V. Maria de Zirc. 1744.”, magyarul: Joseph Steinstock Óbudán öntötte a harangot a zirci Szűz Mária tiszteletére; valamint „Joseph Steinstock goss mich in Ofen. 1732.”.
     1745-ben átvitték a monostor házi kápolnájából az oltárt és a többi berendezési tárgyat a templom már elkészült keleti részébe, amit deszkafallal választottak el a még épülőfélben lévő nyugati részétől, hogy ne legyenek kitéve a szerzetesek és a hívek az időjárás viszontagságainak, és a további munkálatok ne zavarják őket. Így a kápolna oltára lett a főoltár, aminek képe Szent Lászlót ábrázolta, a mellette lévő szentélyben a Fájdalmas Szűznek, a hajó két oldalkápolnájában Szent Benedeknek és Szent Bernátnak állítottak oltárt, amely évben, augusztus 14-én itt énekelték el először a vesperást és délután öt órakor itt imádkozták el először a Matutinumot és Laudest, ami bevezetése volt az augusztus 15-i, Nagyboldogasszony napi Pöstyéni Mihály, veszprémi olvasókanonok által végzett felszentelésnek.
     1745-ben folytatják az építkezést hét, 1746-ban tizenkét, 1747-ben tizenöt kőművessel, akik a nyugati homlokzat, a tornyok és a déli templomfal alapozásával és magasításával foglalkoztak. 1747-ben munkájuknak köszönhetően elkészült a templom külső kőművesmunkája, és a tornyok kivételével végig fel tudták tenni a tetőzetet. 1748-ban a belső falazással és a boltívek építésével is közelebb jutottak a befejezéshez, de adományok révén egyre több felszereléssel gyarapodott az apátság, többek között kelyhekkel, gyertyatartókkal és miseruhákkal is.
     1750 novemberében egyelőre egyszerű tetővel, hagymakupolával és fakereszttel készen álltak a nagy templomtornyok, egy év múlva azonban már bevakolták a homlokzatot és a közepének ormára állítják a kettős keresztet aranyozott vasból. Ez alá pedig a középső oromzati fülkébe, a mennybe emelkedő Szűz Mária mesteri faragású szobra került, ennek két oldalán a volutákon kővázák, az emelet középső ablaka felett Zirc és Heinrichau kettős címere, a toronyajtók feletti fülkékben pedig Szent Benedek és Szent Bernát szobrai díszítik a homlokzatot. A templomkülsőt illetően már csak a főbejárat kiképzése hiányzott, amelyet 1753-ban palotai márványból képeznek ki, ezen a 300 forintért vásárolt főkapun át jutnak a hívők a nagy gazdagsággal berendezett belső térbe.
     A középkori apátságból épen maradt pillérkötegre 1749-ben helyezték el Szent Imre herceg szobrát, és 1751-ben négy barokk angyalkát helyeztek a szobor lábazata köré, amelyek címereket tartanak a kezükben: a heinrichaui apátságét, a zirci apátságét, a magyar királyság címerét és a zirci templom befejezésének évszámát megörökítő feliratot.
     1751-ben felállítják az imakórus egyszerű stallumait, melyekért 78 forintot fizettek. A két első mellékoltárt, a Szent Benedek és Szent Bernát oltárokat február 7-én a kóruspadok elé hozták, amelyeket eredetileg a mellékkápolnába szántak. Ezzel elérték, hogy a nép kíváncsi tekintete ne zavarja az éppen zsolozsmázó szerzeteseket, valamint ezt a célt szolgálta a vasrács is, amelyet a két mellékoltár közé emeltek és zsolozsmázás idején még el is függönyöztek.
     1752. június 4-én Padányi Bíró Márton, veszprémi püspök felszentelte ünnepélyes szertartás keretében a templomot.
     A hajóban folytatják a munkát, 1752-ben a szószéket, 1753-ban a kórus alatti bejáratot festik ki, az itteni freskók készítője feltételezések szerint Schaller István (lásd. 5. számú kép), aki a győri karmelita templomban is festett.
5. számú kép: Szűz Mária születése
     A kórusra díszes orgona kerül, melynek orgonaháza 164 forintért Pápán készült, amelyet 1753-ban helyeznek fel az orgonakórusra. A húsz regiszteres hangszerre Rieger Kandid apát 1752-ben kötött szerződést Staudiger János budai orgonakészítővel 900 forint értékben. Fölszerelésével 1754-ben lettek kész és Szent Bernát napján szólaltatták meg először Isten dicsőségére.
     1754-ben készül el a hatalmas főoltár Dubniczay kanonok 4000 forintos adományából, amelyet a Pápán élő feltételezések szerint pálos szerzetesek faragtak, az architektúrát a helyszínen állították fel az asztalosok. A főoltárképet Franz Anton Maulbertsch készítette, amely Szűz Mária mennybevitelét ábrázolja. Ebben az évben elkészül a Szent József oltár is, a Szent István, Szent Imre és Szent Anna mellékoltár pedig 1757-ben. A főoltár aranyozását 1756-ra fejezik be, ezév augusztus 15-én tartja ünnepélyes első miséjét Dubniczay István kanonok, míg a mellékoltárok és a szószék aranyozása 1759-ben történik. 1755-ben épül meg Rieger Kandid apát jelenlétében a máig is ugyanott álló Szent Kereszt és Szentháromság mellékoltár, azzal a két oltárképpel, melyet Heinrichau ajándékba küldött. A Szent József mellékoltár is ebben az évben készül el, míg a Szent Anna és Szent István, első vértanú oltárát csak 1757-ben állították fel, lehetséges, hogy a Szent Imre oltárával együtt, amely a mai Szent Bernát oltár helyén állt.
     Dubniczay adománya volt a nagy tömör ezüst, körülbelül 16 kilógrammos örökmécses (1755), valamint a templom hajóját gazdagabbá tevő két, üvegdíszekkel ékesített kandeláber (1757).
     1760-ban az orgonára Dávid király szobra kerül a harsonázó angyalokkal és a kisebb fuvolázó angyalkákkal, akiket a rácsozat közepén fent egy kis angyal taktusa vezet, és elhelyezik az egyedüli szépségű, ékes faragású kórusrácsot, amelyen a bécsi aranyozók végezték a gazdag aranyozást. 1761-ben az oratórium hármas ablakát gazdagon díszítik, valamint a szentélyben 1770-ben egy kis barokk orgona kerül elhelyezésre, amelyet egy győri mester készített el 450 forintért, amely a szerzetesek gregoriánénekét kísérte, és a szerzetesek szentélyének egyik legszebb dísze csipkefaragványaival.
     A zirci apátsági templom nagytornyában 1765-ben szólt először a harang, és 1780-ban került fel a harmadik „öregharang” a toronyba, amely felirata: Sebastian Holzbock fudit me Jaurini, 1780., magyarul: 1780 januárjában Sebastian Holzbock öntötte.
     A tornyok alján bevezető bejáratokra 1771-ben készültek ajtószárnyak a beáramló hideg miatt.
     1771. július 2-án a templomba bevágó villám nagyobb kárt nem okozott, viszont rá húsz évre a déli toronyba becsapódó villám felgyújtotta a zsindelyes tornyot és a Szent Anna oltár kis ovális képét megsértette, így 1777-ben kicserélték a régi huszártornyot egy rézzel fedett új toronnyal, aranyozott kereszttel, melynek gömbjébe a szokásos feljegyzéseket és pénzeket helyezték el.

A templom építészeti megoldásai

     Az új apátsági templom keletelt, hossza 54 méter, 24 méter széles, és kb. 25 méter magas, hosszú szentéllyel bír és a hajó várfalszerű oldalfalát a XII. századi templom felrobbantott falainak köveiből építették fel. Hatalmas karcsú tornyos homlokzata van, és a két, viszonylag közel álló torony között a középső rizalit előreugrik. A közép kiemelését segíti az olasz templomhomlokzatokból átvett volutás homlokzat, valamint a függőlegesen díszített kőkapu gazdagsága, amelyet sima törzsű kompozit oszlopok kereteznek. Az emeleti vízszintes párkány középső íve, amely az oldalsó részek timpanonjaival szemben helyezkedik el, szintén a közép kiemelését fokozza. Az ívelődésbe, a nagy ablak fölé helyezték el a kettős címert, (Heinrichau és Zirc) és az oromzat fülkéjében jutott hely Szűz Mária szobrának. Szent Benedek és Szent Bernát szobra plasztikai dísz, nem veszélyezteti a bejárat uralkodó hangsúlyát, ugyanis ezek a szobrok a falsíkba ágyazottan mélyen helyezkednek el.
     A belső tér hármas tagolású, ahol a hajó főtere uralkodik, míg a kétoldalt kísérő kápolnasor keskenyebb. A kórus alatt található bejárati rész három boltozattal rendelkezik. A kórust tartó két zömök pillér három csehboltozattal fedett szakaszra oszlik. A negyedik boltszakasz a kórus felett helyezkedik el, a boltíveket vállpárkányok tartják, ezeket lizénák támasztják, amelyek kompozit főben végződnek. A kétosztású párkány közé párkánymezőt is iktattak, amelynek síkját a pillérek felett kazettákkal ékesítették.
     A kápolnák mennyezetének magassága megegyezik a hajóéval. A széles nyílású szentély két járomszakaszra bontott és egyenes záródású. Világítását az oltár ablakától és a bal oldalán található két nagyobb ablakból nyeri, hiszen a jobb oldalán található az oratórium és a sekrestye, valamint a kórus ablakán át is megvilágított. Az egységes, hatalmas hajótérnek és a szentélynek ezen ellentétes megvilágításának köszönhetően irányítják a hívők szemét a főoltárra.
     A magasbatörő karcsúság, amely a homlokzaton is szembetűnik, a sziléziai Brieg jezsuita templomához hasonlít. A történeti tények és a templomtervek, stílusbeli egyezések alapján az is támogatja a sziléziai eredetet, hogy Sziléziában a XVII. század végén és a XVIII. század elején a gótikus ciszterci templomokat újjáépítik.

1. Oltárok

     A fontos eszmei tartalommal rendelkező főoltár (amely a barokk korban mindig a középpontban állt) tabernákulumában őrzik az Eucharistiát. Mivel a szentmiseáldozatnak a főoltár a helyszíne, ezért a legnagyobb gondot eme rész kialakítására fordították. A templom alaprajzának megoldásában arra törekedtek, hogy a tér minden pontjáról egyformán látható legyen a főoltár (lásd 6. számú kép).

6. számú kép: Zirci apátsági templombelső 1995. előtt

     A tabernákulum két részre tagolódik, az alsó részén, a domború ajtón hat köralakú mező található, amelyeket az alfa, omega és az evangélista szimbólumok díszítenek; felül homorú fülkében található az oltárfeszület. A két részt kompozit-pillérek kerete fogja össze, amelyek a homorúan ívelő párkányt tartják, melynek volutáját vázák és angyalok díszítik. Krisztus monogramja koronázza a tabernákulumot, amelyet középen, az oltárszekrény fölötti kupolán helyeztek el.
     A padlózattól a boltozat magasságáig Maulbertsch főoltárképe látható, amely 1754-ben első művei között szerepel, Szűz Mária mennybemenetelét ábrázolja. Ez a téma az egész kor lelkiségére vonatkozik, ugyanis a barokk korban élők állandó kapcsolatot kerestek a túlvilággal. Sejtelmes hangulatú mű lendületes feszültségű kompozícióval és a fény-árnyék drámai küzdelmével. Az apostolok a kősír körül csodálkozva néznek, egyikük szenvedélyes mozdulattal int búcsút a mennybe haladó Szűz Máriától, akit úgy ábrázol Maulbertsch, mintha feszült lenne, és maga siettetné az égi hazába érkezést az angyalok által alátámasztott felhőn.
     Az oltárépítmény kétoldalt ajtóktól áttört, magas talapzatból tör fel, amelyet simatörzsű kompozit oszlopok alkotnak, ezek tartják a domborúan ívelődő párkányt. Középrészt pedig a főoltárkép félköríves záróvonalához idomulva az oldalsó párkányzatból voluták indulnak ki angyalokkal és virágdísszel körülvéve. Középen lebeg zászlóval a kezében Szent Mihály arkangyal és kap teret a Mária monogram, amely sokhelyütt megtalálható a templomban, ez esetben dicsfénnyel övezett, kicsi angyalokkal körülfogott és az egész építményt megkoronázó. A párkányok talapzatain Gábor és Rafael arkangyal várják Mária érkezését. Az alsó részen az oszlopok között balról indulva Szent Péter, Keresztelő Szent János, Szent Benedek, Szent Bernát, Szent József a kis Jézussal és Szent Pál szobrai sorakoznak. Így minden, ami az oltáron van, összefügg a tabernákulumban lakozó Jézussal.
     A mellékoltárok a főoltárral egyidejűleg készültek, a jobb oldalon a harmadik, a Szent Kereszt mellékoltár, amely képét feltételezések szerint Felix Anton Schefner 1753-ban, Prágában készítette, ez a kép szignálva van általa. Az alatta található bűnbánó Mária Magdolnát ábrázoló ovális kép (lásd 7. számú kép) szintén Maulbertsch műve. Kezét összekulcsolva, könnyes szemmel tekint a Kereszten szenvedő Jézusra. A második mellékoltár Szent Imre (ma Szent Bernát), majd a rákövetkező Harding Szent István mellékoltár, a másik oldalon az első a Szent Anna, majd Szent József és a Szentháromság mellékoltár kerubokkal körülvéve.
     A mellékoltárok oromrészein angyalokat és szimbolikus jelentésű plasztikai díszítéseket láthatunk, valamint kompozit oszlopot és pillérfőket, amelyek lábazatán rocaille motívumok találhatóak.

7. számú kép: Mária Magdolna Maulbertsch által készített képe a Szent Kereszt mellékoltárán

2. Szószék

     A zirci apátsági szószék (lásd 8. számú kép) 1752-ben készült el, amelyet a hajó baloldali második és harmadik kápolnáját elválasztó fal külső pillérpárjára erősítették. Alátámasztás nélkül lebeg; egy, a csúcsával lefelé fordított gúlának a csúcsát, oldaléleit, lapjait is kagylós díszítés fedi. A feljárat a harmadik kápolnából díszes mellvéddel eltakart lépcsőn vezet fel, amely domborművein a négy nyugati egyházatya, Szent Ambrus, Szent Jeromos, Szent Ágoston és Szent Gergely látható, akik figyelmeztetik a szónokot az egyházi tekintélyre is. A szélesebb párkány mellvédjén az Isteni erények allegorikus szoboralakjai helyezkednek el, a Hité, a Reményé és a Szereteté. A mellvéd három reliefjére Jézus születésének, feltámadásának és a Szentlélek eljövetelének jelenetét faragták. A kosarat és a hangvetőt puttókkal övezve köti össze a nagyméretű Jó Pásztor dombormű. A hangvető alján a Szentlélek galamb formájában, dicsfényben látható, a kupolán a táborhegyi jelenet a sziklák tetején Jézus Krisztus álló szobrával, akit Mózes és Illés próféta térdre ereszkedett szobrai vesznek körül. A párkány négy kiugró volutája között a három kiválasztott apostolt találjuk, Pétert, Jakabot és Jánost. Az építmény gazdagon faragott, amelyet csigás és kagylós ornamensek díszítenek.
     A szószéket is feltételezések szerint a Pápán élő pálos szerzetesek készítették, hiszen többek között ott töltötték az első telet a Sziléziából érkező ciszterci szerzetesek.

8. számú kép: Szószék

3. Egyéb berendezési tárgyak

     Gazdag díszítésű berendezési tárgya a zirci apátsági templomnak az orgona, amin a figurális szobrászatnak is van szerepe. A zirci nagyorgona (lásd 9. számú kép) művésziesen faragott tokján angyalok és Dávid király szobrai zárják a templom figurális szobrászi díszének gazdag sorozatát 1760-ban.
     A nagyorgona 1754. augusztus 19-én, Szent Bernát ünnepén szólalt meg először, végleges formáját pedig vélhetően 1762-ben nyerte el. 1874-ben Roland Károly, veszprémi orgonaművész végezte rajta az első nagyobb átalakítást, majd 1911-ben a Rieger testvérek orgonagyárában készült el az orgonaszekrény jelenlegi formája, amely természetesen a hangszert is érintette.
     Az 1770-ből való kisorgona csipkeszerű faragványai (lásd 10. számú kép) jelzik, hogy a formák mind jobban feloldódnak a nagy orgona erőteljesebb elemeivel szemben. Ugyanez a gazdag kórusrácson is megfigyelhető rocaille motívumainál, melyek szintén aprólékosabbak, könnyedebbek.
A gyóntatószékeket is elhalmozzák faragott díszek, amely erőteljesebb fény-árnyék hatást vált ki. Ezeket az oldalkápolnákban a mellékoltárokkal szemben helyezték el, egyedül a Szentháromság mellékoltárnál nem található, hiszen ott van a szószék feljárata. A három fülkéből álló gyóntatószék eredetileg kétoldalt nyitott volt, a középső fülke pedig derékmagasságig volt zárható.
9. számú kép: Nagyorgona 10. számú kép: Kisorgona

4. Falfestmények

     A szentély és a hajó mennyezetképei a főoltár gondolatait fejlesztik tovább, ugyanis mint már írtam, a főoltárkép Mária mennybevitelét ábrázolja, akit vár már Szent Mihály arkangyal, így az első képen a szentélyben az egész mennyország elénk tárul felhőkön áttörő fénnyel, ahol a Szentháromságot láthatjuk, amint az Atya és a Fiú koronát tart a kezében, hogy megkoronázza Máriát a Mennynek és Földnek királynőjévé, a Szentlélek pedig galamb formájában látható.
A további freskókon is Szűz Máriával találkozunk, de már a ciszterciek mennybeli pártfogójaként. A szentély második képe Szent Bernát látomását ábrázolja, amint Szűz Máriát üdvözli. Szent Bernát a freskó jobb oldalán térdel, míg Mária a kis Jézussal a lenyúló felhőnyelven jelenik meg.
     A szentély melletti boltmezőn, mint az a lépcsős emelvényre erősített szalagon is látható, Szűz Mária a cisztercieket pártfogásába veszi, és egy családdá fogadja a köpenyes Mária a bencéseket és cisztercieket Szent Róbert és Szent Bernát vezetésével jelenlévő szerzeteseket, nővéreket. A falkép két oldalán, diadalívszerű nyíláson át két ciszterci apátságot látott a művész, bal oldalon a heinrichaui, jobb oldalon a zirci apátságot.
     A hajó freskói körüli ornamentikák, mint itt is, hatalmas vázák virágcsokrokkal, a freskók körül világos rózsaszín színekkel tagolt, az ornamentikarendszer pedig kőplasztikát idéz, ami a térhatást növeli.
A hajóközépen lévő mennyezetképen Mária a cisztercieknek adja fehér ruháját, amely egy mozgalmas kép, templomteret ábrázoló. A gomolygó felhő között találjuk Máriát a kis Jézussal, amint Szent Alberiknek, a Ciszterci Rend második apátjának átnyújtja a fehér ruhát tisztelete jelképéül. Az apát körül mindenütt angyalkák láthatóak, még a pásztorbotját és apáti süvegét is ők tartják, mögötte pedig stallumokban zsolozsmázó szerzetesek állnak.
     A kórus melletti boltmezőben Szent Bernát 12 társával együtt felvételét kéri a Ciszterciumba Harding Szent István apáttól (lásd: 11. számú kép); kétoldalt már a rendi életüket élő, munkájukat folytató szerzeteseket láthatjuk. Bal oldalon a tudományos tevékenységet folytató, jobb oldalt a földet művelő cisztercieket festette meg Wagmaister, ezzel érzékeltetve a szerzetesek három alapvető életformáját, az imádságot, a szellemi és a fizikai munkát egyaránt.
Az orgona felett Szent Cecília zenél angyalok társaságában felhőre ültetve, amelyet Schaller István készített Wagmaister 1748-ban bekövetkezett halála után.
     Wagmaister József előre meghatározott pontos gondolatmenet szerint készítette el a freskósorozatot. A templom mindhárom boltszakaszát és a szentélyt 170 forintért festette ki. Munkája során a reneszánsz hagyományokból indult ki, perspektivikus teret adott a templomnak, a jelenlévő a jelenetek részesévé vált. A mennyezetképek légiesek és üdék, így felszabadultan vettek részt a hívek a szertartásokon.

Forrás: 

Bittmann Angéla: A zirci ciszterci apátsági templom története. Szakdolgozat