„Ányos Pál István” változatai közötti eltérés

A Helyismeret wikiből
(Új oldal, tartalma: „ÁNYOS Pál István (Nagyesztergár, 1756. dec. 8.–Vp., 1784. szept. 5.) szerze-tes, tanár, költő. A család nagyesztergári kúriáján született, középiskolába ...”)
 
a
 
(6 közbenső módosítás, amit 3 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
−
ÁNYOS Pál István (Nagyesztergár, 1756. dec. 8.–Vp., 1784. szept. 5.) szerze-tes, tanár, költő. A család nagyesztergári kúriáján született, középiskolába Komá-romban, Veszprémben és Győrött járt, majd a pálosok pápai gimnáziumában vég-zett. Pápán Táncz Menyhért drámaíró is tanára volt. 1772-ben belépett a pálosok rendjébe. Márianosztrára, Pápára, később a Nyitra melletti Elefántra helyezték. Ez utóbbi magányát nehezen viselte el, elveszítette életkedvét. 1784-ben súlyos bete-gen Veszprémbe jött, ahol 28 éves korában meghalt. Halálának 100. évfordulóján, 1894-ben nagy ünnepséggel emlékezett meg a költőről Veszprém városa. Szenve-déseiben Pálóczi Horváth Ádám volt a mindennapos vigasztalója. A magyar szen-timentális líra egyik legkiválóbb képviselője. A bakonyi táj is termékenyen hatott írásaira. Költészete Batsányi János, majd Kölcsey lírájában folytatódott. Nagyesz-tergáron a költő szülőházán – Veszprémben a Vár utca 21. sz. alatti ferences temp-lom falán (ahova temették) 1902. május 14. óta a templom korpusza mellett van fekete márvány emléktáblája. Felirata: „Ezen emléktáblát a kegyestanító-rendi fő gymnásium hazafias kegyelete állította Ányos Pálnak, 1756–1784. Nemzeti iro-dalmunk egyik lelkes úttörőjének, a fájdalmas szavú költőnek s buzgó pálos tanár-nak porai fölé 1902. május havában. Legyen hirdetője nevének.” M.: Ányos Pál: Munkáji. Bécs, 1798. (Magyar Minerva. 1. Köt.) – Ányos Pál: Versei. Bp., 1907. (Kritikai kiadás CSÁSZÁR Elemértől.) – Hét évszázad magyar versei. Bp., 1966. (Vál.) – Válogatott művei. Bp. 1984. I.: CSÁSZÁR Elemér: ~ (1756–1784). Bp., 1912. – BÓKA László: ~ emlékezete. = MTAIOK., 1957. 1–4. sz. – KOVÁCS Győző: Az érzékenység poétája. = ItK, 1958. 1. sz. – RÓNAY György: A boldog-talan költő, ~.= Vigília, 1974. 10. sz. – Ányos Pál. = Vár ucca tizenhét. Negyedév-könyv. 2. sz. (Szerk.: GÉCZI János.) Vp., 1994. – TUNGLI Gyula: ~. Egy pedagó-gus költő portréja. = MPK, 1996. 2. sz. – MOLNÁR Jánosné: A bánatos szavú poé-ta. = N., 1996. dec. 20. – MOLNÁR Jánosné: ~, a szerzetes költő Veszprémben. = V 7 N, 2007. jan. 12.
+
ÁNYOS Pál István  
 +
 
 +
([[Nagyesztergár]], 1756. december 8. – Veszprém, 1784. szeptember 5.) szerzetes, tanár, költő.  
 +
 
 +
== Élete ==
 +
 
 +
A család nagyesztergári kúriáján született, középiskolába Komáromban, [[Veszprém]]ben és Győrött járt, majd a pálosok pápai gimnáziumában végzett. Pápán Táncz Menyhért drámaíró is tanára volt. 1772-ben belépett a pálosok rendjébe. Márianosztrára, [[Pápa|Pápára]], később a Nyitra melletti Elefántra helyezték. Ez utóbbi magányát nehezen viselte el, elveszítette életkedvét. 1784-ben súlyos betegen Veszprémbe jött, ahol 28 éves korában meghalt. Halálának 100. évfordulóján, 1894-ben nagy ünnepséggel emlékezett meg a költőről Veszprém városa. Szenvedéseiben Pálóczi Horváth Ádám volt a mindennapos vigasztalója. A magyar szentimentális líra egyik legkiválóbb képviselője. A bakonyi táj is termékenyen hatott írásaira. Költészete Batsányi János, majd Kölcsey lírájában folytatódott. Nagyesztergáron a költő szülőházán – Veszprémben a Vár utca 21. sz. alatti ferences templom falán (ahova temették) 1902. május 14. óta a templom korpusza mellett van fekete márvány emléktáblája. Felirata: „Ezen emléktáblát a kegyestanítórendi fő gymnásium hazafias kegyelete állította Ányos Pálnak, 1756–1784. Nemzeti irodalmunk egyik lelkes úttörőjének, a fájdalmas szavú költőnek s buzgó pálos tanárnak porai fölé 1902. május havában. Legyen hirdetője nevének.”  
 +
 
 +
== Művei ==
 +
*Ányos Pál: Munkáji. Bécs, 1798. (Magyar Minerva. 1. Köt.)
 +
*Ányos Pál: Versei. Bp., 1907. (Kritikai kiadás CSÁSZÁR Elemértől.)
 +
*Hét évszázad magyar versei. Bp., 1966. (Vál.)
 +
*Válogatott művei. Bp. 1984.  
 +
 
 +
== Irodalom ==
 +
*CSÁSZÁR Elemér: Ányos Pál (1756–1784). Bp., 1912.
 +
*BÓKA László: Ányos Pál emlékezete. = MTAIOK., 1957. 1–4. sz.
 +
*KOVÁCS Győző: Az érzékenység poétája. = ItK, 1958. 1. sz.
 +
*RÓNAY György: A boldogtalan költő, Ányos Pál.= Vigília, 1974. 10. sz.
 +
*Ányos Pál. = Vár ucca tizenhét. Negyedévkönyv. 2. sz. (Szerk.: GÉCZI János.) Vp., 1994.
 +
*TUNGLI Gyula: Ányos Pál. Egy pedagó-gus költő portréja. = MPK, 1996. 2. sz.
 +
*MOLNÁR Jánosné: A bánatos szavú poéta. = Napló, 1996. dec. 20.
 +
*MOLNÁR Jánosné: Ánoys Pál, a szerzetes költő Veszprémben. = Veszprémi 7 Nap, 2007. jan. 12.  
 +
 
 +
{{DEFAULTSORT:Anyos Pal Istvan}}
 +
[[Category:Veszprém_Megyei_Életrajzi_Lexikon]] [[Category:Veszprém]]

A lap jelenlegi, 2013. április 13., 15:22-kori változata

ÁNYOS Pál István

(Nagyesztergár, 1756. december 8. – Veszprém, 1784. szeptember 5.) szerzetes, tanár, költő.

Élete

A család nagyesztergári kúriáján született, középiskolába Komáromban, Veszprémben és Győrött járt, majd a pálosok pápai gimnáziumában végzett. Pápán Táncz Menyhért drámaíró is tanára volt. 1772-ben belépett a pálosok rendjébe. Márianosztrára, Pápára, később a Nyitra melletti Elefántra helyezték. Ez utóbbi magányát nehezen viselte el, elveszítette életkedvét. 1784-ben súlyos betegen Veszprémbe jött, ahol 28 éves korában meghalt. Halálának 100. évfordulóján, 1894-ben nagy ünnepséggel emlékezett meg a költőről Veszprém városa. Szenvedéseiben Pálóczi Horváth Ádám volt a mindennapos vigasztalója. A magyar szentimentális líra egyik legkiválóbb képviselője. A bakonyi táj is termékenyen hatott írásaira. Költészete Batsányi János, majd Kölcsey lírájában folytatódott. Nagyesztergáron a költő szülőházán – Veszprémben a Vár utca 21. sz. alatti ferences templom falán (ahova temették) 1902. május 14. óta a templom korpusza mellett van fekete márvány emléktáblája. Felirata: „Ezen emléktáblát a kegyestanítórendi fő gymnásium hazafias kegyelete állította Ányos Pálnak, 1756–1784. Nemzeti irodalmunk egyik lelkes úttörőjének, a fájdalmas szavú költőnek s buzgó pálos tanárnak porai fölé 1902. május havában. Legyen hirdetője nevének.”

Művei

  • Ányos Pál: Munkáji. Bécs, 1798. (Magyar Minerva. 1. Köt.)
  • Ányos Pál: Versei. Bp., 1907. (Kritikai kiadás CSÁSZÁR Elemértől.)
  • Hét évszázad magyar versei. Bp., 1966. (Vál.)
  • Válogatott művei. Bp. 1984.

Irodalom

  • CSÁSZÁR Elemér: Ányos Pál (1756–1784). Bp., 1912.
  • BÓKA László: Ányos Pál emlékezete. = MTAIOK., 1957. 1–4. sz.
  • KOVÁCS Győző: Az érzékenység poétája. = ItK, 1958. 1. sz.
  • RÓNAY György: A boldogtalan költő, Ányos Pál.= Vigília, 1974. 10. sz.
  • Ányos Pál. = Vár ucca tizenhét. Negyedévkönyv. 2. sz. (Szerk.: GÉCZI János.) Vp., 1994.
  • TUNGLI Gyula: Ányos Pál. Egy pedagó-gus költő portréja. = MPK, 1996. 2. sz.
  • MOLNÁR Jánosné: A bánatos szavú poéta. = Napló, 1996. dec. 20.
  • MOLNÁR Jánosné: Ánoys Pál, a szerzetes költő Veszprémben. = Veszprémi 7 Nap, 2007. jan. 12.
A lap eredeti címe: „http://helyismeret.hu/index.php?title=Ányos_Pál_István&oldid=10712”