„Torgyöpi csárda” változatai közötti eltérés

A lap 2013. április 3., 18:15-kori változata

Almádiban az 1800-as évek közepéig a szőlőbeli épületeken kívül két nevezetes épület volt, a két csárda, amelyeket Alsó, illetve Felső Csárda néven ismerünk. Az Alsó Csárdát Torgyöpi Csárdának is nevezték, nem tudni, hogy honnan származik ez a név. Nevezetessége az volt, hogy az épületen keresztül húzódott Veszprém és Zala vármegyék határa. Kérdéses, hogy szándékos, vagy véletlen cselekedet következménye volt ez az országos hírnévre szert tett különlegesség.

A csárda építési ideje nem ismert, csupán a veszprémi káptalannal, mint földesúrral kötött és levéltárakban fennmaradt bérleti szerződésekből kapunk információt a csárdáról. A káptalan általában Almádi pusztát adta bérbe, amelyen a szőlőkön kívül minden egyebet (csárdákat, réteket, nádvágást, halászatot stb.) értettek. Földrajzi értelemben Almádi vízparti, sík részét nevezték pusztának, a többi részt szőlőhegynek nevezték. Tekintsük át az Alsó Csárdára vonatkozó, levéltárban őrzött szerződésekből származó adatokat, kronologikus rendben.

-1760. október 25. Fülöp Mihállyal kötött szerződésben „...az épületek tetejét és kerítését a bérlő javítja” kitétel szerepel, tehát meglevő épületről, illetve annak esetleges javításáról van szó. Úgy vélhetjük, hogy a csárda az 1750-es évek elején épülhetett, nem kizárva egy korábbi időpontot.

-1766. Fülöp Mihály, mint korábbi bérlő ismét árendába kérte Almádi pusztát, amit Lőrincz István szentkirályszabadjai nemes ember már három éve bérelt. A bérleti szerződések általában három évre szóltak, amit akár többször is meghosszabbítottak.

-1766. Lőrincz István kérte a bérlet meghosszabbítását, amit megkapott. Az igen részletes szerződés végén rögzítették, hogy 3 esztendő eltelte előtt 3 hónappal jelezze további szándékát.

-1772. október 26. Lőrincz Istvánnal, a már két alkalommal megújított szerződést meghosszabbítják újabb két évvel.

-1774. október 26-án további két évre kötöttek szerződést és Lőrincz Istvánt ez alkalommal kötelezték az Alsó Csárdánál nyolc öl (kb. 15 méter) hosszúságú, kőfalas fészer megépítésére, amelyhez az „Uraság” adja az anyagot.

-1796. Felsőőrsiek bérbe akarták venni a csárdát, Lőrincczel azonos feltételekkel. Ebből következik, hogy Lőrincz István nagyon sokáig bérelte az Alsó Csárdát.

-1803. Az Alsó Csárdának külön bérlője volt (tehát nem a pusztát bérelte) Nagy József személyében, aki később a káptalan úriszéke elé került, mert rablott holmit találtak nála.

-1817. április 6. A veszprémi Primus Jánosnak adták bérbe a csárdát bor és húsmérési joggal. A pusztát is megkapta nádlással, kaszálással és tüzelni valóval együtt 200 váltóforint éves bér fejében.

-1823. március 19. A veszprémi Rozmán Istvánnak adták bérbe Almádi pusztát egy esztendőre 320 váltóforint ellenében.

-1828 Rosos Ignác és Kováts Dániel bérlők két évre átengedték az Alsó Csárda haszonvételét 130 váltóforint ellenében Szelestey Ferencnek.

-1829. november 17. A káptalan a veszprémi Tóth Jánossal kötött kontraktust, ami 1830 évi Szt. György naptól számított egy évig volt érvényben.

-1840. április 7-én kötött szerződés értelmében három évre Kun István vette bérbe az Alsó Csárdát 100 váltóforint ellenében.

-1845. Szent György naptól 1848. Szent György napig ismét Kun István a bérlő, de akkor már a Felső Csárdát is bérli.

Az 1858. évi kataszteri felmérés szerint az Alsó Csárdához a következő területek tartoztak.

Az államosításig káptalani tulajdon volt az Alsó Csárda, amelynek mint előzőekben láthattuk, folyamatosan volt bérlője. 1866. szeptember 22-én döntés született arról, hogy a káptalani erdőkerülő fogja lakni az épületet. Tekintettel arra, hogy az iratok hiányosan maradtak fenn, nem ismeretes, hogy mikor szűnt meg a csárda funkció. 1871-ben káptalani cselédházként említik az iratok, amelyben az erdőkerülő, vagy a juhász lakott. 1888-1907. között kiadott helységnévtárak Torgyöpöt mint Almádihoz tartozó lakott helyet említik, 5, 8, 12 fő lakossal. Az 1930-as években a káptalan erdőőre lakott benne. 1909-ben és 1938-ban a vasút és a 71. számú út számára kisajátítások történtek, így egyre kisebb terület tartozott az egykori csárdához.

E rövid áttekintésből képet kaptunk egy több mint kétszáz éves épület sorsáról, amelyet 1832-től mint Almádi nevezetességét említik, sajátos helyzete miatt, amit Eötvös Károly is megemlít „Utazás a Balaton körül” című művében. Még egy adatot kell zárásként megemlíteni a csárdával kapcsolatban. 1844-ben vita támadt a veszprémi káptalan és Zala megye között a Balaton vizében levő határt illetően. Egyesség a felek között nem jött létre, ezért kijelölt bíróság döntötte el a vitát. Ennek során 1844. szeptember 6-án helyszíni szemlét tartó nádori bíróság tagjaként, Deák Ferenc is járt az Alsó Csárdában és a vitát eldöntő okiraton olvasható sajátkezű feljegyzése.

A csárdából ma már nem látható semmi, csupán egy kerítésbe épített megyei határt jelző kő - amelyet az 1858 évi felméréskor helyeztek el -emlékeztet a híres csárdára.

Kapcsolódó cikkek

• A Torgyöpi Csárda történetéhez...

Forrás

Új Almádi Újság 2005. (17. évf.) 1. sz. 2. p.