Véghely Dezső - Laptörténet

Fdanko, 2015. május 28., 10:53-n

2015-05-28T10:53:42Z

← Régebbi változat		A lap 2015. május 28., 10:53-kori változata
11. sor:		11. sor:

	== Élete ==		== Élete ==
	Apja Véghely Imre 1867-1872-es években Veszprém vármegye alispánja. A középiskolát a Pápai Református Kollégiumban, jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, 1875-ben ügyvédi oklevelet szerzett. Veszprémben ügyvédi irodát nyitott. A Győri Történelmi és Régészeti Füzetekben megjelent írásaival hívta fel magára a figyelmet. 1875-ben Veszprém városa, 1878-tól Veszprém vármegye főjegyzője, 1881-ben alispánná választották, ez utóbbi funkciót haláláig töltötte be. Megbízást kapott Veszprém megye monográfiájának megírására, de betegsége miatt a nagy munkát nem tudta elvégezni. Nagy mennyiségű forrásanyagot, számos oklevelet gyűjtött a monográfiához, ezt Ő és utódai veszprémi lakásán tárolták. Az épület a második világháborúban bombatalálatot kapott és az értékes gyűjtemény megsemmisült. Más források szerint a forrásanyag nagyobb részét a család a századfordulón eladta a Nemzeti Múzeumnak. A megmaradt iratanyag a 2. világháború idején a [[balatonalmádi]] villában semmisült meg. 1884 után a nyári időszakot rendszeresen Balatonalmádiban töltötte, ahol a családnak háza, szőlője volt. 1884-ben vásárolta a szőlőbirtokot Almádiban, ahol építkeztek is, bővítették a már 1858-ban is ott álló házat. Az 1890-ben jelentősen átépített nyaralóépületben írta az ''Emléklapok'' kötetét. A Balaton iránti vonzalma mellett aktívan részt vett a település közéletében és fejlesztésének előmozdításában. A nevéhez is köthető az almádi park és kikötő közvilágításának, a telefonhálózat kiépítésének a szorgalmazása. Tudományos folyóiratokban számos tanulmánya jelent meg. Több oklevélgyűjtemény kiadásában vett részt. A veszprémi Alsóvárosi temetőben nyugszik, Balatonalmádiban kőből készült [[Véghely Dezső emlékpad\|emlékpad]] (Bődy Henrik alkotása) hívogatja pihenésre az [[Öreg-park~~\|Szent Erzsébet liget~~]] látogatóit.		Apja Véghely Imre 1867-1872-es években Veszprém vármegye alispánja. A középiskolát a Pápai Református Kollégiumban, jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, 1875-ben ügyvédi oklevelet szerzett. Veszprémben ügyvédi irodát nyitott. A Győri Történelmi és Régészeti Füzetekben megjelent írásaival hívta fel magára a figyelmet. 1875-ben Veszprém városa, 1878-tól Veszprém vármegye főjegyzője, 1881-ben alispánná választották, ez utóbbi funkciót haláláig töltötte be. Megbízást kapott Veszprém megye monográfiájának megírására, de betegsége miatt a nagy munkát nem tudta elvégezni. Nagy mennyiségű forrásanyagot, számos oklevelet gyűjtött a monográfiához, ezt Ő és utódai veszprémi lakásán tárolták. Az épület a második világháborúban bombatalálatot kapott és az értékes gyűjtemény megsemmisült. Más források szerint a forrásanyag nagyobb részét a család a századfordulón eladta a Nemzeti Múzeumnak. A megmaradt iratanyag a 2. világháború idején a [[balatonalmádi]] villában semmisült meg. 1884 után a nyári időszakot rendszeresen Balatonalmádiban töltötte, ahol a családnak háza, szőlője volt. 1884-ben vásárolta a szőlőbirtokot Almádiban, ahol építkeztek is, bővítették a már 1858-ban is ott álló házat. Az 1890-ben jelentősen átépített nyaralóépületben írta az ''Emléklapok'' kötetét. A Balaton iránti vonzalma mellett aktívan részt vett a település közéletében és fejlesztésének előmozdításában. A nevéhez is köthető az almádi park és kikötő közvilágításának, a telefonhálózat kiépítésének a szorgalmazása. Tudományos folyóiratokban számos tanulmánya jelent meg. Több oklevélgyűjtemény kiadásában vett részt. A veszprémi Alsóvárosi temetőben nyugszik, Balatonalmádiban kőből készült [[Véghely Dezső emlékpad\|emlékpad]] (Bődy Henrik alkotása) hívogatja pihenésre az [[Szent Erzsébet liget\|Öreg-park]] látogatóit.

	== Munkái ==		== Munkái ==

Fdanko, 2015. május 28., 10:51-n

2015-05-28T10:51:45Z

← Régebbi változat		A lap 2015. május 28., 10:51-kori változata
11. sor:		11. sor:

	== Élete ==		== Élete ==
	Apja Véghely Imre 1867-1872-es években Veszprém vármegye alispánja. A középiskolát a Pápai Református Kollégiumban, jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, 1875-ben ügyvédi oklevelet szerzett. Veszprémben ügyvédi irodát nyitott. A Győri Történelmi és Régészeti Füzetekben megjelent írásaival hívta fel magára a figyelmet. 1875-ben Veszprém városa, 1878-tól Veszprém vármegye főjegyzője, 1881-ben alispánná választották, ez utóbbi funkciót haláláig töltötte be. Megbízást kapott Veszprém megye monográfiájának megírására, de betegsége miatt a nagy munkát nem tudta elvégezni. Nagy mennyiségű forrásanyagot, számos oklevelet gyűjtött a monográfiához, ezt Ő és utódai veszprémi lakásán tárolták. Az épület a második világháborúban bombatalálatot kapott és az értékes gyűjtemény megsemmisült. Más források szerint a forrásanyag nagyobb részét a család a századfordulón eladta a Nemzeti Múzeumnak. A megmaradt iratanyag a 2. világháború idején a [[balatonalmádi]] villában semmisült meg. 1884 után a nyári időszakot rendszeresen Balatonalmádiban töltötte, ahol a családnak háza, szőlője volt. 1884-ben vásárolta a szőlőbirtokot Almádiban, ahol építkeztek is, bővítették a már 1858-ban is ott álló házat. Az 1890-ben jelentősen átépített nyaralóépületben írta az ''Emléklapok'' kötetét. A Balaton iránti vonzalma mellett aktívan részt vett a település közéletében és fejlesztésének előmozdításában. A nevéhez is köthető az almádi park és kikötő közvilágításának, a telefonhálózat kiépítésének a szorgalmazása. Tudományos folyóiratokban számos tanulmánya jelent meg. Több oklevélgyűjtemény kiadásában vett részt. A veszprémi Alsóvárosi temetőben nyugszik, Balatonalmádiban kőből készült [[Véghely Dezső emlékpad\|emlékpad]] (Bődy Henrik alkotása) hívogatja pihenésre az [[Öreg-park]] látogatóit.		Apja Véghely Imre 1867-1872-es években Veszprém vármegye alispánja. A középiskolát a Pápai Református Kollégiumban, jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, 1875-ben ügyvédi oklevelet szerzett. Veszprémben ügyvédi irodát nyitott. A Győri Történelmi és Régészeti Füzetekben megjelent írásaival hívta fel magára a figyelmet. 1875-ben Veszprém városa, 1878-tól Veszprém vármegye főjegyzője, 1881-ben alispánná választották, ez utóbbi funkciót haláláig töltötte be. Megbízást kapott Veszprém megye monográfiájának megírására, de betegsége miatt a nagy munkát nem tudta elvégezni. Nagy mennyiségű forrásanyagot, számos oklevelet gyűjtött a monográfiához, ezt Ő és utódai veszprémi lakásán tárolták. Az épület a második világháborúban bombatalálatot kapott és az értékes gyűjtemény megsemmisült. Más források szerint a forrásanyag nagyobb részét a család a századfordulón eladta a Nemzeti Múzeumnak. A megmaradt iratanyag a 2. világháború idején a [[balatonalmádi]] villában semmisült meg. 1884 után a nyári időszakot rendszeresen Balatonalmádiban töltötte, ahol a családnak háza, szőlője volt. 1884-ben vásárolta a szőlőbirtokot Almádiban, ahol építkeztek is, bővítették a már 1858-ban is ott álló házat. Az 1890-ben jelentősen átépített nyaralóépületben írta az ''Emléklapok'' kötetét. A Balaton iránti vonzalma mellett aktívan részt vett a település közéletében és fejlesztésének előmozdításában. A nevéhez is köthető az almádi park és kikötő közvilágításának, a telefonhálózat kiépítésének a szorgalmazása. Tudományos folyóiratokban számos tanulmánya jelent meg. Több oklevélgyűjtemény kiadásában vett részt. A veszprémi Alsóvárosi temetőben nyugszik, Balatonalmádiban kőből készült [[Véghely Dezső emlékpad\|emlékpad]] (Bődy Henrik alkotása) hívogatja pihenésre az [[Öreg-park\|Szent Erzsébet liget]] látogatóit.

	== Munkái ==		== Munkái ==

Fdanko: /* Élete */

2015-01-01T13:09:06Z

Élete

← Régebbi változat		A lap 2015. január 1., 13:09-kori változata
11. sor:		11. sor:

	== Élete ==		== Élete ==
	Apja Véghely Imre 1867-1872-es években Veszprém vármegye alispánja. A középiskolát a Pápai Református Kollégiumban, jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, 1875-ben ügyvédi oklevelet szerzett. Veszprémben ügyvédi irodát nyitott. A Győri Történelmi és Régészeti Füzetekben megjelent írásaival hívta fel magára a figyelmet. 1875-ben Veszprém városa, 1878-tól Veszprém vármegye főjegyzője, 1881-ben alispánná választották, ez utóbbi funkciót haláláig töltötte be. Megbízást kapott Veszprém megye monográfiájának megírására, de betegsége miatt a nagy munkát nem tudta elvégezni. Nagy mennyiségű forrásanyagot, számos oklevelet gyűjtött a monográfiához, ezt Ő és utódai veszprémi lakásán tárolták. Az épület a második világháborúban bombatalálatot kapott és az értékes gyűjtemény megsemmisült. Más források szerint a forrásanyag nagyobb részét a család a századfordulón eladta a Nemzeti Múzeumnak. A megmaradt iratanyag a 2. világháború idején a [[balatonalmádi]] villában semmisült meg. 1884 után a nyári időszakot rendszeresen Balatonalmádiban töltötte, ahol a családnak háza, szőlője volt. 1884-ben ~~vásárolté~~ a szőlőbirtokot ~~Almdiban~~, ahol építkeztek is, bővítették a már 1858-ban is ott álló házat. Az 1890-ben jelentősen átépített nyaralóépületben írta az ''Emléklapok'' kötetét. A Balaton iránti vonzalma mellett aktívan részt vett a település közéletében és fejlesztésének előmozdításában. A nevéhez is köthető az almádi park és kikötő közvilágításának, a telefonhálózat kiépítésének a szorgalmazása. Tudományos folyóiratokban számos tanulmánya jelent meg. Több oklevélgyűjtemény kiadásában vett részt. A veszprémi Alsóvárosi temetőben nyugszik, Balatonalmádiban kőből készült [[Véghely Dezső emlékpad\|emlékpad]] (Bődy Henrik alkotása) hívogatja pihenésre az [[Öreg-park]] látogatóit.		Apja Véghely Imre 1867-1872-es években Veszprém vármegye alispánja. A középiskolát a Pápai Református Kollégiumban, jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, 1875-ben ügyvédi oklevelet szerzett. Veszprémben ügyvédi irodát nyitott. A Győri Történelmi és Régészeti Füzetekben megjelent írásaival hívta fel magára a figyelmet. 1875-ben Veszprém városa, 1878-tól Veszprém vármegye főjegyzője, 1881-ben alispánná választották, ez utóbbi funkciót haláláig töltötte be. Megbízást kapott Veszprém megye monográfiájának megírására, de betegsége miatt a nagy munkát nem tudta elvégezni. Nagy mennyiségű forrásanyagot, számos oklevelet gyűjtött a monográfiához, ezt Ő és utódai veszprémi lakásán tárolták. Az épület a második világháborúban bombatalálatot kapott és az értékes gyűjtemény megsemmisült. Más források szerint a forrásanyag nagyobb részét a család a századfordulón eladta a Nemzeti Múzeumnak. A megmaradt iratanyag a 2. világháború idején a [[balatonalmádi]] villában semmisült meg. 1884 után a nyári időszakot rendszeresen Balatonalmádiban töltötte, ahol a családnak háza, szőlője volt. 1884-ben vásárolta a szőlőbirtokot Almádiban, ahol építkeztek is, bővítették a már 1858-ban is ott álló házat. Az 1890-ben jelentősen átépített nyaralóépületben írta az ''Emléklapok'' kötetét. A Balaton iránti vonzalma mellett aktívan részt vett a település közéletében és fejlesztésének előmozdításában. A nevéhez is köthető az almádi park és kikötő közvilágításának, a telefonhálózat kiépítésének a szorgalmazása. Tudományos folyóiratokban számos tanulmánya jelent meg. Több oklevélgyűjtemény kiadásában vett részt. A veszprémi Alsóvárosi temetőben nyugszik, Balatonalmádiban kőből készült [[Véghely Dezső emlékpad\|emlékpad]] (Bődy Henrik alkotása) hívogatja pihenésre az [[Öreg-park]] látogatóit.

	== Munkái ==		== Munkái ==

Fdanko, 2015. január 1., 13:05-n

2015-01-01T13:05:45Z

← Régebbi változat		A lap 2015. január 1., 13:05-kori változata
1. sor:		1. sor:
	{{InfoboxSzemély		{{InfoboxSzemély
	\|név=Véghely Dezső		\|név=Véghely Dezső
	\|kép=~~Véghely_Dezső~~.jpg		\|kép=Veghely_wiki.jpg
	\|település=Veszprém		\|település=Veszprém
	\|dátum=1840. november 28.		\|dátum=1840. november 28.

Fdanko, 2015. január 1., 11:08-n

2015-01-01T11:08:41Z

← Régebbi változat		A lap 2015. január 1., 11:08-kori változata
4. sor:		4. sor:
	\|település=Veszprém		\|település=Veszprém
	\|dátum=1840. november 28.		\|dátum=1840. november 28.
	\|elhunyt=~~Abbáia~~		\|elhunyt=Abbáza
	\|halálozási idő=1897. április 2.		\|halálozási idő=1897. április 2.
	\|foglalkozása=író, történész, jogász, alispán		\|foglalkozása=író, történész, jogász, alispán

Fdanko: /* Irodalom */

2014-02-11T12:14:30Z

Irodalom

← Régebbi változat		A lap 2014. február 11., 12:14-kori változata
21. sor:		21. sor:
	*HUDI József: Véghely Dezső (1840-1897). = Megyeházi Tudósítások, 1996. december		*HUDI József: Véghely Dezső (1840-1897). = Megyeházi Tudósítások, 1996. december
	*MOLNÁR Jánosné: Ne fedje fátyol a múltunkat. Száz éve halt meg Véghely Dezső, Veszprém megye sokoldalú alispánja. = Napló, 1997. április 23.		*MOLNÁR Jánosné: Ne fedje fátyol a múltunkat. Száz éve halt meg Véghely Dezső, Veszprém megye sokoldalú alispánja. = Napló, 1997. április 23.
			*Véghely Dezső: Emléklapok rendezett-tanácsu Veszprém város közigazgatási életéből. Veszprémi szemle könyvek 5. Veszprém, 2012.

	== Külső hivatkozás ==		== Külső hivatkozás ==

Fdanko: /* Élete */

2014-02-11T11:43:19Z

Élete

← Régebbi változat		A lap 2014. február 11., 11:43-kori változata
11. sor:		11. sor:

	== Élete ==		== Élete ==
	Apja Véghely Imre 1867-1872-es években Veszprém vármegye alispánja. A középiskolát a Pápai Református Kollégiumban, jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, 1875-ben ügyvédi oklevelet szerzett. Veszprémben ügyvédi irodát nyitott. A Győri Történelmi és Régészeti Füzetekben megjelent írásaival hívta fel magára a figyelmet. 1875-ben Veszprém városa, 1878-tól Veszprém vármegye főjegyzője, 1881-ben alispánná választották, ez utóbbi funkciót haláláig töltötte be. Megbízást kapott Veszprém megye monográfiájának megírására, de betegsége miatt a nagy munkát nem tudta elvégezni. Nagy mennyiségű forrásanyagot, számos oklevelet gyűjtött a monográfiához, ezt Ő és utódai veszprémi lakásán tárolták. Az épület a második világháborúban bombatalálatot kapott és az értékes gyűjtemény megsemmisült. Más források szerint a forrásanyag nagyobb részét a család a századfordulón eladta a Nemzeti Múzeumnak. A megmaradt iratanyag a 2. világháború idején a [[balatonalmádi]] villában semmisült meg. 1884 után a nyári időszakot rendszeresen Balatonalmádiban töltötte, ahol a családnak háza, szőlője volt. a Balaton iránti vonzalma mellett aktívan részt vett a település közéletében és fejlesztésének előmozdításában. Tudományos folyóiratokban számos tanulmánya jelent meg. Több oklevélgyűjtemény kiadásában vett részt. A veszprémi Alsóvárosi temetőben nyugszik, Balatonalmádiban kőből készült [[Véghely Dezső emlékpad\|emlékpad]] (Bődy Henrik alkotása) hívogatja pihenésre az [[Öreg-park]] látogatóit.		Apja Véghely Imre 1867-1872-es években Veszprém vármegye alispánja. A középiskolát a Pápai Református Kollégiumban, jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, 1875-ben ügyvédi oklevelet szerzett. Veszprémben ügyvédi irodát nyitott. A Győri Történelmi és Régészeti Füzetekben megjelent írásaival hívta fel magára a figyelmet. 1875-ben Veszprém városa, 1878-tól Veszprém vármegye főjegyzője, 1881-ben alispánná választották, ez utóbbi funkciót haláláig töltötte be. Megbízást kapott Veszprém megye monográfiájának megírására, de betegsége miatt a nagy munkát nem tudta elvégezni. Nagy mennyiségű forrásanyagot, számos oklevelet gyűjtött a monográfiához, ezt Ő és utódai veszprémi lakásán tárolták. Az épület a második világháborúban bombatalálatot kapott és az értékes gyűjtemény megsemmisült. Más források szerint a forrásanyag nagyobb részét a család a századfordulón eladta a Nemzeti Múzeumnak. A megmaradt iratanyag a 2. világháború idején a [[balatonalmádi]] villában semmisült meg. 1884 után a nyári időszakot rendszeresen Balatonalmádiban töltötte, ahol a családnak háza, szőlője volt. 1884-ben vásárolté a szőlőbirtokot Almdiban, ahol építkeztek is, bővítették a már 1858-ban is ott álló házat. Az 1890-ben jelentősen átépített nyaralóépületben írta az ''Emléklapok'' kötetét. A Balaton iránti vonzalma mellett aktívan részt vett a település közéletében és fejlesztésének előmozdításában. A nevéhez is köthető az almádi park és kikötő közvilágításának, a telefonhálózat kiépítésének a szorgalmazása. Tudományos folyóiratokban számos tanulmánya jelent meg. Több oklevélgyűjtemény kiadásában vett részt. A veszprémi Alsóvárosi temetőben nyugszik, Balatonalmádiban kőből készült [[Véghely Dezső emlékpad\|emlékpad]] (Bődy Henrik alkotása) hívogatja pihenésre az [[Öreg-park]] látogatóit.

	== Munkái ==		== Munkái ==

Fdanko: /* Élete */

2014-02-11T11:09:38Z

Élete

← Régebbi változat		A lap 2014. február 11., 11:09-kori változata
11. sor:		11. sor:

	== Élete ==		== Élete ==
	Apja Véghely Imre 1867-1872-es években Veszprém vármegye alispánja. A középiskolát a Pápai Református Kollégiumban, jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, 1875-ben ügyvédi oklevelet szerzett. Veszprémben ügyvédi irodát nyitott. A Győri Történelmi és Régészeti Füzetekben megjelent írásaival hívta fel magára a figyelmet. 1875-ben Veszprém városa, 1878-tól Veszprém vármegye főjegyzője, 1881-ben alispánná választották, ez utóbbi funkciót haláláig töltötte be. Megbízást kapott Veszprém megye monográfiájának megírására, de betegsége miatt a nagy munkát nem tudta elvégezni. Nagy mennyiségű forrásanyagot, számos oklevelet gyűjtött a monográfiához, ezt Ő és utódai veszprémi lakásán tárolták. Az épület a második világháborúban bombatalálatot kapott és az értékes gyűjtemény megsemmisült. Más források szerint a forrásanyag nagyobb részét a család a századfordulón eladta a Nemzeti Múzeumnak. A megmaradt iratanyag a 2. világháború idején a [[balatonalmádi]] villában semmisült meg. 1884 után ~~sok szállal kötődött Balatonalmádihoz. Háza~~, szőlője, a Balaton iránti vonzalma mellett aktívan részt vett a település közéletében és fejlesztésének előmozdításában. Tudományos folyóiratokban számos tanulmánya jelent meg. Több oklevélgyűjtemény kiadásában vett részt. A veszprémi Alsóvárosi temetőben nyugszik, Balatonalmádiban kőből készült [[Véghely Dezső emlékpad\|emlékpad]] (Bődy Henrik alkotása) hívogatja pihenésre az [[Öreg-park]] látogatóit.		Apja Véghely Imre 1867-1872-es években Veszprém vármegye alispánja. A középiskolát a Pápai Református Kollégiumban, jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, 1875-ben ügyvédi oklevelet szerzett. Veszprémben ügyvédi irodát nyitott. A Győri Történelmi és Régészeti Füzetekben megjelent írásaival hívta fel magára a figyelmet. 1875-ben Veszprém városa, 1878-tól Veszprém vármegye főjegyzője, 1881-ben alispánná választották, ez utóbbi funkciót haláláig töltötte be. Megbízást kapott Veszprém megye monográfiájának megírására, de betegsége miatt a nagy munkát nem tudta elvégezni. Nagy mennyiségű forrásanyagot, számos oklevelet gyűjtött a monográfiához, ezt Ő és utódai veszprémi lakásán tárolták. Az épület a második világháborúban bombatalálatot kapott és az értékes gyűjtemény megsemmisült. Más források szerint a forrásanyag nagyobb részét a család a századfordulón eladta a Nemzeti Múzeumnak. A megmaradt iratanyag a 2. világháború idején a [[balatonalmádi]] villában semmisült meg. 1884 után a nyári időszakot rendszeresen Balatonalmádiban töltötte, ahol a családnak háza, szőlője volt. a Balaton iránti vonzalma mellett aktívan részt vett a település közéletében és fejlesztésének előmozdításában. Tudományos folyóiratokban számos tanulmánya jelent meg. Több oklevélgyűjtemény kiadásában vett részt. A veszprémi Alsóvárosi temetőben nyugszik, Balatonalmádiban kőből készült [[Véghely Dezső emlékpad\|emlékpad]] (Bődy Henrik alkotása) hívogatja pihenésre az [[Öreg-park]] látogatóit.

	== Munkái ==		== Munkái ==

Fdanko, 2014. február 5., 18:07-n

2014-02-05T18:07:15Z

← Régebbi változat		A lap 2014. február 5., 18:07-kori változata
1. sor:		1. sor:
	~~[[Image:~~Véghely_Dezső.jpg\|~~thumb]]~~		{{InfoboxSzemély
	(szentkirályszabadjai) (Veszprém, 1840. ~~nov.~~ 28.- Abbázia, 1897. ~~ápr.~~ 2.) író, történész, jogász, alispán.		\|név=Véghely Dezső
			\|kép=Véghely_Dezső.jpg
			\|település=Veszprém
			\|dátum=1840. november 28.
			\|elhunyt=Abbáia
			\|halálozási idő=1897. április 2.
			\|foglalkozása=író, történész, jogász, alispán
			}}
			(szentkirályszabadjai) (Veszprém, 1840. november 28. - Abbázia, 1897. április 2.) író, történész, jogász, alispán.

	=== Élete ===		== Élete ==
	Apja Véghely Imre 1867-1872-es években Veszprém vármegye alispánja. A középiskolát a Pápai Református Kollégiumban, jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, 1875-ben ügyvédi oklevelet szerzett. Veszprémben ügyvédi irodát nyitott. A Győri Történelmi és Régészeti Füzetekben megjelent írásaival hívta fel magára a figyelmet. 1875-ben Veszprém városa, 1878-tól Veszprém vármegye főjegyzője, 1881-ben alispánná választották, ez utóbbi funkciót haláláig töltötte be. Megbízást kapott Veszprém megye monográfiájának megírására, de betegsége miatt a nagy munkát nem tudta elvégezni. Nagy mennyiségű forrásanyagot, számos oklevelet gyűjtött a monográfiához, ezt Ő és utódai veszprémi lakásán tárolták. Az épület a második világháborúban bombatalálatot kapott és az értékes gyűjtemény megsemmisült. Más források szerint a forrásanyag nagyobb részét a család a századfordulón eladta a Nemzeti Múzeumnak. A megmaradt iratanyag a 2. világháború idején a [[balatonalmádi]] villában semmisült meg. 1884 után sok szállal kötődött Balatonalmádihoz. Háza, szőlője, a Balaton iránti vonzalma mellett aktívan részt vett a település közéletében és fejlesztésének előmozdításában. Tudományos folyóiratokban számos tanulmánya jelent meg. Több oklevélgyűjtemény kiadásában vett részt. A veszprémi Alsóvárosi temetőben nyugszik, Balatonalmádiban kőből készült [[Véghely Dezső emlékpad\|emlékpad]] (Bődy Henrik alkotása) hívogatja pihenésre az [[Öreg-park]] látogatóit.		Apja Véghely Imre 1867-1872-es években Veszprém vármegye alispánja. A középiskolát a Pápai Református Kollégiumban, jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, 1875-ben ügyvédi oklevelet szerzett. Veszprémben ügyvédi irodát nyitott. A Győri Történelmi és Régészeti Füzetekben megjelent írásaival hívta fel magára a figyelmet. 1875-ben Veszprém városa, 1878-tól Veszprém vármegye főjegyzője, 1881-ben alispánná választották, ez utóbbi funkciót haláláig töltötte be. Megbízást kapott Veszprém megye monográfiájának megírására, de betegsége miatt a nagy munkát nem tudta elvégezni. Nagy mennyiségű forrásanyagot, számos oklevelet gyűjtött a monográfiához, ezt Ő és utódai veszprémi lakásán tárolták. Az épület a második világháborúban bombatalálatot kapott és az értékes gyűjtemény megsemmisült. Más források szerint a forrásanyag nagyobb részét a család a századfordulón eladta a Nemzeti Múzeumnak. A megmaradt iratanyag a 2. világháború idején a [[balatonalmádi]] villában semmisült meg. 1884 után sok szállal kötődött Balatonalmádihoz. Háza, szőlője, a Balaton iránti vonzalma mellett aktívan részt vett a település közéletében és fejlesztésének előmozdításában. Tudományos folyóiratokban számos tanulmánya jelent meg. Több oklevélgyűjtemény kiadásában vett részt. A veszprémi Alsóvárosi temetőben nyugszik, Balatonalmádiban kőből készült [[Véghely Dezső emlékpad\|emlékpad]] (Bődy Henrik alkotása) hívogatja pihenésre az [[Öreg-park]] látogatóit.

	=== Munkái ===		== Munkái ==
	: Emléklapok rendezett-tanácsú Veszprém város közigazgatási életéből. Veszprém, 1886.		*Emléklapok rendezett-tanácsú Veszprém város közigazgatási életéből. Veszprém, 1886.
	: Hazai okmánytár. 1-6. Köt. Győr, 1865-1880.		*Hazai okmánytár. 1-6. Köt. Győr, 1865-1880.
	: Zichi és vásonkeői Zichy-család idősb ágának okmánytára. 1-4. Köt. Pest, 1871-1878.		*Zichi és vásonkeői Zichy-család idősb ágának okmánytára. 1-4. Köt. Pest, 1871-1878.

	=== Irodalom ===		== Irodalom ==
	: HUDI József: ~ (1840-1897). = Megyeházi Tudósítások, 1996. ~~dec.~~		*HUDI József: Véghely Dezső (1840-1897). = Megyeházi Tudósítások, 1996. december
	: MOLNÁR Jánosné: Ne fedje fátyol a múltunkat. Száz éve halt meg ~, Veszprém megye sokoldalú alispánja. = Napló, 1997. ~~ápr.~~ 23.		*MOLNÁR Jánosné: Ne fedje fátyol a múltunkat. Száz éve halt meg Véghely Dezső, Veszprém megye sokoldalú alispánja. = Napló, 1997. április 23.

	== Külső hivatkozás ==		== Külső hivatkozás ==

Solti Gábor, 2011. július 14., 09:35-n

2011-07-14T09:35:38Z

← Régebbi változat		A lap 2011. július 14., 09:35-kori változata
1. sor:		1. sor:
			[[Image:Véghely_Dezső.jpg\|thumb]]
	(szentkirályszabadjai) (Veszprém, 1840. nov. 28.- Abbázia, 1897. ápr. 2.) író, történész, jogász, alispán.		(szentkirályszabadjai) (Veszprém, 1840. nov. 28.- Abbázia, 1897. ápr. 2.) író, történész, jogász, alispán.