„Zákonyi Ferenc emléktábla” változatai közötti eltérés

A Helyismeret wikiből
(Új oldal, tartalma: „Helye: Füredi Panteon (Balatonfüred, Gyógy tér) Felirata: Dr. Zákonyi Ferenc 1909-1991 A Balaton világának föltárására, jó hírének terjesztésére szentelte...”)
 
1. sor: 1. sor:
Helye: Füredi Panteon (Balatonfüred, Gyógy tér)
+
''Helye:'' Füredi Panteon (Balatonfüred, Gyógy tér)
  
Felirata: Dr. Zákonyi Ferenc 1909-1991 A Balaton világának föltárására, jó hírének terjesztésére szentelte egész munkás életét. Balatonfüred Város Önkormányzata 1992.
+
''Felirata:'' Dr. Zákonyi Ferenc 1909-1991 A Balaton világának föltárására, jó hírének terjesztésére szentelte egész munkás életét. Balatonfüred Város Önkormányzata 1992.
  
Felavatva: 1992. május 29.
+
''Felavatva:'' 1992. május 29.
  
Avató: Matyikó Sebestyén József, a siófoki Kálmán Imre Múzeum igazgatója
+
''Avató:'' Matyikó Sebestyén József, a siófoki Kálmán Imre Múzeum igazgatója
  
A plakettet készítette: Borbás Tibor szobrászmûvész
+
''A plakettet készítette:'' Borbás Tibor szobrászmûvész
  
Anyaga: fehér márvány, bronz plakett
+
''Anyaga:'' fehér márvány, bronz plakett
  
 
Zákonyi Ferenc dr., idegenforgalmi szakíró, helytörténeti kutató (Romonya, 1909. augusztus 28. – Balatonfüred, 1991. május 29.). Siófokon nevelkedett, ott ismerte meg a Balaton vidékének életét, vált a táj múltjának és mûvelõdéstörténetének szenvedélyes kutatójává. Pécsett érettségizett, majd a siófoki községházára került jegyzõgyakornoknak. 1936-ban jogból, egy év múlva államtudományi ismeretekbõl doktorált a pécsi egyetemen. Odaadó munkájával segítette Siófok társadalmi és kulturális életét. 1937-1950 között segédjegyzõ, majd fõjegyzõ, többek között Berhidán és Siófokon. Részvételével - 1946-ban -
 
Zákonyi Ferenc dr., idegenforgalmi szakíró, helytörténeti kutató (Romonya, 1909. augusztus 28. – Balatonfüred, 1991. május 29.). Siófokon nevelkedett, ott ismerte meg a Balaton vidékének életét, vált a táj múltjának és mûvelõdéstörténetének szenvedélyes kutatójává. Pécsett érettségizett, majd a siófoki községházára került jegyzõgyakornoknak. 1936-ban jogból, egy év múlva államtudományi ismeretekbõl doktorált a pécsi egyetemen. Odaadó munkájával segítette Siófok társadalmi és kulturális életét. 1937-1950 között segédjegyzõ, majd fõjegyzõ, többek között Berhidán és Siófokon. Részvételével - 1946-ban -
 
megalakult az Irodalmi és Mûvészeti Bizottság, aminek legjelentõsebb vállalkozása a Siófoki Füzetek megjelentetése volt. Molnár István táncmûvésszel Balatoni Népfõiskola néven néprajzi irányú szabadiskolát szervezett, amely 1946-49-ig mûködött. 1947-ben Siófokon az ország elsõ idegenforgalmi hivatalát hozta létre. 1951-ben kényszerûségbõl Balatonfüredre költözött. Ettõl kezdve nyugdíjaztatásáig - 1970. január 31-ig - vezetõje volt a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatalnak. Több tucat útikalauzt írt és szerkesztett. Várak, mûemlékek helyreállítását, emléktáblák és szobrok elhelyezését kezdeményezte, szervezte és irányította Veszprém megyében, a Bakony és a Balaton településein. Nevéhez fûzõdik az Anna-bálok emlékének felelevenítése és újbóli megrendezése. Legjelentõsebb
 
megalakult az Irodalmi és Mûvészeti Bizottság, aminek legjelentõsebb vállalkozása a Siófoki Füzetek megjelentetése volt. Molnár István táncmûvésszel Balatoni Népfõiskola néven néprajzi irányú szabadiskolát szervezett, amely 1946-49-ig mûködött. 1947-ben Siófokon az ország elsõ idegenforgalmi hivatalát hozta létre. 1951-ben kényszerûségbõl Balatonfüredre költözött. Ettõl kezdve nyugdíjaztatásáig - 1970. január 31-ig - vezetõje volt a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatalnak. Több tucat útikalauzt írt és szerkesztett. Várak, mûemlékek helyreállítását, emléktáblák és szobrok elhelyezését kezdeményezte, szervezte és irányította Veszprém megyében, a Bakony és a Balaton településein. Nevéhez fûzõdik az Anna-bálok emlékének felelevenítése és újbóli megrendezése. Legjelentõsebb
 
munkája a Balatonfüred címû monográfia (1988). 1986-ban Balatonfüred, 1991-ben Siófok díszpolgára lett. Nevét a városban utca viseli.
 
munkája a Balatonfüred címû monográfia (1988). 1986-ban Balatonfüred, 1991-ben Siófok díszpolgára lett. Nevét a városban utca viseli.

A lap 2014. január 25., 16:39-kori változata

Helye: Füredi Panteon (Balatonfüred, Gyógy tér)

Felirata: Dr. Zákonyi Ferenc 1909-1991 A Balaton világának föltárására, jó hírének terjesztésére szentelte egész munkás életét. Balatonfüred Város Önkormányzata 1992.

Felavatva: 1992. május 29.

Avató: Matyikó Sebestyén József, a siófoki Kálmán Imre Múzeum igazgatója

A plakettet készítette: Borbás Tibor szobrászmûvész

Anyaga: fehér márvány, bronz plakett

Zákonyi Ferenc dr., idegenforgalmi szakíró, helytörténeti kutató (Romonya, 1909. augusztus 28. – Balatonfüred, 1991. május 29.). Siófokon nevelkedett, ott ismerte meg a Balaton vidékének életét, vált a táj múltjának és mûvelõdéstörténetének szenvedélyes kutatójává. Pécsett érettségizett, majd a siófoki községházára került jegyzõgyakornoknak. 1936-ban jogból, egy év múlva államtudományi ismeretekbõl doktorált a pécsi egyetemen. Odaadó munkájával segítette Siófok társadalmi és kulturális életét. 1937-1950 között segédjegyzõ, majd fõjegyzõ, többek között Berhidán és Siófokon. Részvételével - 1946-ban - megalakult az Irodalmi és Mûvészeti Bizottság, aminek legjelentõsebb vállalkozása a Siófoki Füzetek megjelentetése volt. Molnár István táncmûvésszel Balatoni Népfõiskola néven néprajzi irányú szabadiskolát szervezett, amely 1946-49-ig mûködött. 1947-ben Siófokon az ország elsõ idegenforgalmi hivatalát hozta létre. 1951-ben kényszerûségbõl Balatonfüredre költözött. Ettõl kezdve nyugdíjaztatásáig - 1970. január 31-ig - vezetõje volt a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatalnak. Több tucat útikalauzt írt és szerkesztett. Várak, mûemlékek helyreállítását, emléktáblák és szobrok elhelyezését kezdeményezte, szervezte és irányította Veszprém megyében, a Bakony és a Balaton településein. Nevéhez fûzõdik az Anna-bálok emlékének felelevenítése és újbóli megrendezése. Legjelentõsebb munkája a Balatonfüred címû monográfia (1988). 1986-ban Balatonfüred, 1991-ben Siófok díszpolgára lett. Nevét a városban utca viseli.