„Vajkai Aurél munkássága” változatai közötti eltérés
a |
a |
||
| 14. sor: | 14. sor: | ||
}} | }} | ||
</div> | </div> | ||
| − | + | ==élete== | |
Kolozsváron született 1903. május 14-én és Kassán nevelkedett. Itt tett érettségi vizsgát, majd a budapesti tudományegyetem orvosi karán szerzett oklevelet 1927-ben. Rövid ideig az Angyalföldi Elmegyógyintézetben dolgozott. Figyelme a paraszti kultúra felé fordult, kapcsolatba került a Budapesti Néprajzi Múzeummal. 1937-től Veszprémben muzeológus, az 1939–1941-es években a Keszthelyi Balatoni Múzeum igazgatója, 1941–1942-ben a Néprajzi Múzeum munkatársa. 1942 és 1945 között a Magyarságtudományi Intézetben dolgozott, amelynek megbízásából végezte a szentgáli gyűjtést. 1945-től 1949-ig a Néptudományi Intézet tanára és közben 1946-tól 1948-ig a budapesti egyetem néprajz tanszékének helyettes tanára. Egyetemi magántanári fokozatot szerzett. 1949-ben Veszprémbe költözött. Ez évtől 1955-ig a Veszprémi Bakonyi Múzeum igazgatója, majd nyugdíjazásáig, 1965-ig az intézmény tudományos osztályvezetője. 1959-től a történettudományok és a néprajz kandidátusa. 1950-től Balatonalmádiban élt, de szívesen időzött felesége cserszegtomaji házában. 1987. november 29-én hunyt el Budapesten, végakarata szerint a cserszegtomaji temetőben nyugszik, ahol 1996 óta utca viseli a nevét. | Kolozsváron született 1903. május 14-én és Kassán nevelkedett. Itt tett érettségi vizsgát, majd a budapesti tudományegyetem orvosi karán szerzett oklevelet 1927-ben. Rövid ideig az Angyalföldi Elmegyógyintézetben dolgozott. Figyelme a paraszti kultúra felé fordult, kapcsolatba került a Budapesti Néprajzi Múzeummal. 1937-től Veszprémben muzeológus, az 1939–1941-es években a Keszthelyi Balatoni Múzeum igazgatója, 1941–1942-ben a Néprajzi Múzeum munkatársa. 1942 és 1945 között a Magyarságtudományi Intézetben dolgozott, amelynek megbízásából végezte a szentgáli gyűjtést. 1945-től 1949-ig a Néptudományi Intézet tanára és közben 1946-tól 1948-ig a budapesti egyetem néprajz tanszékének helyettes tanára. Egyetemi magántanári fokozatot szerzett. 1949-ben Veszprémbe költözött. Ez évtől 1955-ig a Veszprémi Bakonyi Múzeum igazgatója, majd nyugdíjazásáig, 1965-ig az intézmény tudományos osztályvezetője. 1959-től a történettudományok és a néprajz kandidátusa. 1950-től Balatonalmádiban élt, de szívesen időzött felesége cserszegtomaji házában. 1987. november 29-én hunyt el Budapesten, végakarata szerint a cserszegtomaji temetőben nyugszik, ahol 1996 óta utca viseli a nevét. | ||
Tudományos munkássága a néprajz szinte minden területére kiterjedt. Néprajzi tanulmányai, monográfiái mellett számtalan művészeti, honismereti, idegenforgalmi tárgyú cikket és közel nyolcszáz zenekritikát publikált. Néprajzi munkásságát Győrffy István emlékéremmel, a népi orvoslás terén elért eredményeit pedig az Orvostörténeti Társaság Népi Orvoslás Szakosztálya örökös elnök cím adományozásával ismerte el. Zenekritikáiért Péterfy Emlékplakettet kapott. | Tudományos munkássága a néprajz szinte minden területére kiterjedt. Néprajzi tanulmányai, monográfiái mellett számtalan művészeti, honismereti, idegenforgalmi tárgyú cikket és közel nyolcszáz zenekritikát publikált. Néprajzi munkásságát Győrffy István emlékéremmel, a népi orvoslás terén elért eredményeit pedig az Orvostörténeti Társaság Népi Orvoslás Szakosztálya örökös elnök cím adományozásával ismerte el. Zenekritikáiért Péterfy Emlékplakettet kapott. | ||
A lap 2016. május 11., 18:46-kori változata
Balatonalmádi Értéktár - Kulturális örökség
| Vajkai Aurél | |||||
| |||||
| Született: | Kolozsvár | ||||
| 1903. május 14. | |||||
| Elhunyt: | Budapest | ||||
| 1987. november 29. | |||||
| Pályafutása | |||||
| Foglalkozása: | etnográfus, író, orvos | ||||
élete
Kolozsváron született 1903. május 14-én és Kassán nevelkedett. Itt tett érettségi vizsgát, majd a budapesti tudományegyetem orvosi karán szerzett oklevelet 1927-ben. Rövid ideig az Angyalföldi Elmegyógyintézetben dolgozott. Figyelme a paraszti kultúra felé fordult, kapcsolatba került a Budapesti Néprajzi Múzeummal. 1937-től Veszprémben muzeológus, az 1939–1941-es években a Keszthelyi Balatoni Múzeum igazgatója, 1941–1942-ben a Néprajzi Múzeum munkatársa. 1942 és 1945 között a Magyarságtudományi Intézetben dolgozott, amelynek megbízásából végezte a szentgáli gyűjtést. 1945-től 1949-ig a Néptudományi Intézet tanára és közben 1946-tól 1948-ig a budapesti egyetem néprajz tanszékének helyettes tanára. Egyetemi magántanári fokozatot szerzett. 1949-ben Veszprémbe költözött. Ez évtől 1955-ig a Veszprémi Bakonyi Múzeum igazgatója, majd nyugdíjazásáig, 1965-ig az intézmény tudományos osztályvezetője. 1959-től a történettudományok és a néprajz kandidátusa. 1950-től Balatonalmádiban élt, de szívesen időzött felesége cserszegtomaji házában. 1987. november 29-én hunyt el Budapesten, végakarata szerint a cserszegtomaji temetőben nyugszik, ahol 1996 óta utca viseli a nevét. Tudományos munkássága a néprajz szinte minden területére kiterjedt. Néprajzi tanulmányai, monográfiái mellett számtalan művészeti, honismereti, idegenforgalmi tárgyú cikket és közel nyolcszáz zenekritikát publikált. Néprajzi munkásságát Győrffy István emlékéremmel, a népi orvoslás terén elért eredményeit pedig az Orvostörténeti Társaság Népi Orvoslás Szakosztálya örökös elnök cím adományozásával ismerte el. Zenekritikáiért Péterfy Emlékplakettet kapott. Veszprém megye néprajzával ma sem foglalkozhat komolyan senki sem addig, amíg nem ismeri Vajkai Aurél „Néprajzkutatás Veszprém megyében” (1978) című tanulmányát. Ebben a komoly előtanulmányokon nyugvó munkában rövid történeti áttekintést követően ismertette a térséggel foglalkozó utazók, kutatók ide vonatkozó munkáinak, megállapításainak lényegét, majd a néprajz részterületeit vette sorra. Végül összefoglalta a térségre vonatkozó néprajzi jellemzőket, foglalkozott a velük kapcsolatos helyi vonatkozású kutatásokkal, feldolgozásokkal és minden részfejezet végén kimerítő bibliográfiát adott a témára vonatkozóan. A város emléktáblával tisztelgett munkássága előtt.
 |
"'"
A Balatonalmádi Értéktárba bekerült az Értéktár Bizottság határozata alapján |
