Sümegi Tóth Tivadar

SÜMEGI TÓTH Tivadar (Sümeg, 1910. november 19. – Sümeg, 1942. augusztus 15.) költő.

Élete

Középiskola tanulmányok után sok mindennel próbálkozott, sokáig Budapesten volt tisztviselő. Hányatott sorsáról népies ízű, fanyar hangulatú versei tanúskodnak. A Magyar Élet és a Kelet Népe közölte költeményeit. Versei terjesztésének különleges módját választotta. Előbb kézírással, majd indigós gépeléssel 5–6 versét adta közre pár oldalas kis füzetekben. A felsorolt művei ezek közé tartoznak, amelyeket a vele foglalkozó lexikonok (tévesen) önálló kötetként tartanak számon. Verseinek gyűjteményes kötete 1995-ben jelent meg Életért kiáltok címmel a Sümegi írások sorozatban (Szerk. és bev.: EGERSZEGI Ferenc.) A sümegi Városi temetőben nyugszik. A városban utca viseli nevét, a Cseh László utcában lévő szülőházán tábla őrzi emlékét.

Művei

• Magyar siratás. Budapest, 1934.
• S. O. S. Budapest, 1934.
• Hinta-palinta. Budapest, 1935.
• Erató. Budapest, 1936.
• Csizma az asztalon. Budapest, 1937.
• Az én karácsonyom. Budapest, 1937.
• Ajándék. Tavasz a télben. Budapest, 1938.

Irodalom

• MÓRICZ Zsigmond: Sümegi Tóth Tivadar. = Kelet Népe, 1942. 13. sz.
• KOVÁCS Erzsébet: Emlékezzünk! Sümegi Tóth Tivadar a hányatott sorsú költő. = Sümeg és Vidéke, 1990. október 30.