Róbert

RÓBERT, Rupert, Rudbert (Lüttich, Belgium?–1239. nov. 2.) r. k. püspök.

Élete

A 13. században élt veszprémi püspökök sorából magasan kiemelkedett. Nevével 1207-ben találkozhatunk először. Ekkor már az egyházban és a királyi udvarban is magas állást foglalt el: fehérvári prépost és királyi kancellár. Mindkét hivatalt 1209-ig viselte, amikor Kalenda halála után a Veszprémi Egyházmegye 15. püspökévé választották. Viszonylag hosszú ideig, 1226-ig kormányozta az egyházmegyét, majd sok huzavona után III. Honorius pápa az esztergomi érseki székbe emelte. II. Endre király megbízásából több alkalommal járt Rómában a király és a veszprémi püspökség ügyeit rendezni. A meggyilkolt Gertrúd királyné pártjához tartozott, így politikai ellenfele volt János esztergomi érseknek. Róbert a veszprémi püspökök ősi jogaira hivatkozva igényt tartott Endre király második felesége, Jolanta megkoronázására. A Somogy-vármegyei egyházi tizedek kérdésében hosszú évekig elhúzódó, visszatérő vitái voltak a Szentmártoni Monostor apátjával. A III. Incze pápa által 1215-ben egybehívott Lateráni Zsinaton ugyan egyezség jött létre a peres felek között, de az ellenségeskedések gyorsan kiújultak. Róbert püspöknek jelentős része lehetett abban, hogy II. Endre fogadalmát teljesítve 1217-ben a Szentföldre sereget vezetett. A király a tenger felé vonulva Veszprémben a püspök vendége volt, aki a hadjárat költségeinek fedezésére átadta egyháza legértékesebb kincseit: köztük Gizella királynénak drága kövekkel kirakott és legtisztább aranyból készült, tizenkét márka súlyú koronáját. Róbert tizennégy évig viselte az esztergomi érsek tisztjét. Először Ő alkalmazta uralkodója (és jótevője) ellen a végső eszközt: az országot egyházi tilalom alá vette.

Irodalom

• A veszprémi püspökség római oklevéltára. - Monumenta romana episcopatus Veszprimiensis. (Szerk. összeáll.: FRAKNÓI Vilmos, LUKCSICS József). 1-6. köt. Bp. 1896-1907.