Pálos Rozita

A Helyismeret wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Solti Gábor (vitalap | szerkesztései) 2011. június 30., 14:02-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „thumb PÁLOS Rozita, Pawelcze Rozália (Bakonyszombathely, 1926. nov. 11.–Tatabánya, 1985. szept. 11.) költő, tanítónő, újságíró. ...”)

(eltér) ←Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

PÁLOS Rozita, Pawelcze Rozália (Bakonyszombathely, 1926. nov. 11.–Tatabánya, 1985. szept. 11.) költő, tanítónő, újságíró.

Élete

Középiskolába Veszprémben és Pápán járt. Győrben tanítóképzőt végzett, és a Zirc melletti Weim-pusztán kezdett tanítani. 1954-ben Szentgálra helyezték. Betegsége és az 1956-os forradalmi események miatt hazaköltözött és élete végéig szülőfalujában tanított. Középiskolásként kezdett írni. Első verseit (Fekete Mária néven) a veszprémi Középdunántúli Napló és több országos lap (Vigília, Új Ember, Nők Lapja) közölte. A pár évig működő Veszprém megyei irodalmi csoportnak is tagja volt. Szerepelt különböző antológiákban. A világirodalomból Rilke, a magyarok közül Pilinszky János és Weöres Sándor gyakorolt rá hatást. A hetvenes évektől szívesen élt a szabad asszociációt is kifejező versmondatokkal.

Művei

  • Úton. (vers) Bp., 1984.
  • Hazatérés. (vers) (Előszó: VASADI Péter.) Tatabánya, 1987.

Irodalom

  • MONOSTORI Imre: ~ halálára. = Új Forrás, 1985. 6. sz.
  • ERDEI János: Tragikum nélkül. = Élet és Irodalom, 1984. 38. sz.
  • BÖRÖNDI Lajos: ~ lírája. = Új Forrás, 1987. 2. sz.
  • EGERSZEGI Ferenc: Egy szép emlékű, halk szavú költő. = Napló, 1996. jan. 6.