Pápai Károly

PÁPAI Károly, 1881-ig Lip Károly (Pápa, 1861. december 20. – Görz, Ausztria, 1893. november 25.) nyelvész, néprajztudós.

Élete

Pápán végezte a középiskolát, majd külföldön és Budapesten egyetemi hallgató, 1885-ben a budapesti tudományegyetemen filozófiából bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1888-ban Munkácsy Bernáttal együtt tanulmányutakat tett a vogulok és osztjákok földjén, néprajzi kutatásokat és antropológiai vizsgálatokat végzett. Rossz anyagi helyzete és betegsége miatt csak részben tudta feldolgozni a gyűjtött gazdag anyagot. Szibériai nyelvi, néprajzi és antropológiai jegyzeteit, valamint kéziratos palóc néprajzi gyűjtéseit a Néprajzi Múzeum kézirattára őrzi. Szibériából való hazatérése után a palócokkal, valamint a Csepel-sziget néprajzi kérdéseivel kezdett foglalkozni. A Néprajzi Társaság egyik megalapítója. Munkássága nemzetközi jelentőségű, a finnugor összehasonlító embertan első művelője.

Művei

• Csepel sziget és lakói. Budapest, 1890.
• A Karancs és a karancsalji palóczok. = Földrajzi Közlemények, 1891.
• Déli osztják szójegyzék. (~ gyűjtése nyomán összeáll.: MUNKÁCSI Bernát.) Budapest, 1896.
• A vogulok- és osztjákoknál. Bp., 1890.
• A finnugor őshaza nyomában. (Szerk.: ifj. KODOLÁNYI János.) Pozsony–Budapest, 1973.