Horváth Pál

HORVÁTH Pál (Szentbékkálla, 1753. febr. 5.–Tihany, 1832. aug. 10.) tihanyi apát, tanár.

Élete

Huszonegy éves korában lépett a Szent Benedek-rendbe és 1775-ben tett fogadalmat. A bécsi egyetemen matematikai és bölcseleti tanulmányokat folytatott. 1778-ban, Esztergomban pappá szentelték. 1778–1785-ös években tanár, majd helyettes igazgató Komáromban. 1786-tól 1802-ig lelkész Varsányban, majd 1802-től 1807-ig először tanár, később igazgató a soproni gimnáziumban. 1807-től a Pannonhalmi Főmonostor perjele, 1817 és 1830 között tihanyi apát. 1830 után haláláig visszavonultan élt Tihanyban. Már 1812 nyarán orvosai tanácsára Balatonfüredre jött egészségét helyreállítani. Jelentős alkotások fűződnek nevéhez. Pannonhalmán a könyvtár és a székesegyház tornyának megépítése, gazdasági építkezések és a rendszeres tanárképzés beindítása. A pannonhalmi könyvtár őrzi kéziratban maradt latin és magyar nyelvű költeményét.

Művei

• Carmen iubilum cels. Ac. rev. principi domino Alexandro Rudnay de eadem et Divék–Ujfalu Occasione solemnis inaugurationis a. s. monte Pannoniae dicatum. Jaurini. én.

Irodalom

• Horváth Pál tihanyi és Taucher Ágoston bakonybéli apát uraknak, apátságokba lett beiktatásokra. (v.) Pannonhegyén, Győr, 1817.
• Keresztény beszéd, mellyet Főtisztelendő Horváth Pál tihanyi Apát Úr ötvenedik évű áldozatának alkalmával mondott a pannonhalmi Sz. Márton templomában SZTANKOVITS János győri kanonok, karácson hava 28-dikán. 1828. Győr, 1829.
• JALSOVITS Alfréd: A tihanyi apátság története. Pécs, 1889.
• Pannonhalmi Szent Benedek rend története. 10/11.