Friedrich Endre

FRIEDREICH Endre (Mártonfalva, 1878. máj. 30.–Bp., 1952. jan. 29.) történetíró, tanár, könyvtáros, levéltáros, piarista szerzetes.

Élete

Teológiai és egyetemi tanulmányokat Budapesten folytatott. 1901-ben szerzett tanári oklevelet és ekkor szentelték pappá is. 1904-ben bölcsészdoktori oklevelet kapott. 1903-tól Veszprémben dolgozott, 1907-től Vácon, a következő évtől már Budapesten tanár. A kegyesrend könyvtárosa és levéltárosa volt haláláig. Történeti kutatásai főleg rendjének múltjára terjedtek ki, de foglalkozott az egész magyar oktatásügy történetével és Batthyány Lajos életével is. – Sírja Budapesten, a Kerepesi úti temetőben van.

Művei

• Halápy Konstantin emlékezete 1698–1752. Temesvár, 1903.
• A veszprémi Szent Anna-kápolna története 1724–1907. Vp., 1907.
• A budapesti piarista telek története. Bp., 1914.
• Gróf Batthyány Lajos utolsó napjai. Bp., 1927.
• Gróf Batthyány Lajos laibachi fogsága. Bp., 1930.
• Gróf Batthyány Lajosné. Víg, 1998.