Fialowsky Lajos

A Helyismeret wikiből

FIALOWSKI Lajos (Borscsov, 1846 dec. 5.–Bp., 1909. máj. 30.) botanikus, nyelvész.

Élete

1851-ben került szüleivel Magyarországra. A gimnáziumot Veszprémben, Kőszegen és Szombathelyen járta. A bécsi tudományegyetemen 1865-től 1870-ig természettudományi és nyelvészeti előadásokat hallgatott. A budapesti tudományegyetemen tanári képesítést és bölcseletdoktori címet szerzett. Két évig magánintézetben nevelő, 1870-től a soproni városi főreáliskolában, 1884-től a budapesti V. kerületi gimnáziumban tanár. Sopronban, az akkor még németül érző és beszélő városban jelentős magyarosító tevékenységet fejtett ki. Irodalmi tevékenységét a természetrajz és a botanika műnyelvének, Sopron, Vas, Veszprém és Győr megyékben gyűjtött növénynevek tisztázására fordította. Jelentős érdemei vannak a botanika történetének kutatása, a magyar gyorsírás terjesztése és rendszerének tökéletesítése terén is. 1876-tól a Magyar Nyelvőr című folyóiratban: A természetrajz műnyelve, A népbotanika poézise, Csabaire címen cikksorozata jelent meg. Az MTA támogatásával a magyar füvészet őseinek: Melius Péter, Beythe István, Beythe András munkáiban található növények földerítését folytatta. 1885-től szerkesztette a Kertészeti Lapokat, később a Borbás munkatársa. Pedagógiai szaklapokba is igen sok cikket irt.

Művei

  • Kémián fölépülő mineralógia és geológia veleje. Bp., 1889.