Elek Oszkár

A Helyismeret wikiből

ELEK Oszkár, 1901-ig Engel Oszkár (Szolnok, 1880. febr. 4.-Bp., 1945. jún. 10.) tanár, irodalomtörténész.

Élete

Szülővárosában érettségizett, majd 1902-ben a budapesti tudományegyetemen magyar-francia szakos tanári oklevelet szerzett. 1903-ban és 1911-ben Sümegen, 1918 és 1937 között Budapesten tanított. Néhány tanügyi és néprajzi cikke, számos könyvismertetése és irodalomtörténeti tanulmánya jelent meg. Főként a külföldi irodalom magyarországi hatásával foglalkozott. M.: Halálmotívum és haláltánc. = Athenaeum, 1907. 9. sz. - Petrarca hatása a Pleiade költőire. Bp., 1902. - A “Karthausi” és forrásai. Bp., 1934. - Savoyai Jenő a francia költészetben. Bp., 1939. - Don Juan mondája Kisfaludy Károly Karácsonyéjében. Bp., 1943. - Ágis tragédiája. Bp., 1957. - Magyarok első említése az angol epikában. Bp., 1962.

Irodalom

  • NAGY Sándor: ~ tanulmánya a “Karthausi” forrásairól. = Orsz. Köztan. Tanegy. Közl, 1934.