Egy terv, ami nem valósult meg
1928 év elején felhívás jelent meg a „Magyar Vármegyék és Városok Üdülő-Szövetkezete” nevű cég megalapítására. A felhívást kibocsátók szövetkezeti társas házak építését határozták el Balatonalmádiban. A felhívást a következők jegyezték: Vármegyék és Városok Országos Mentőegyesülete, Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesülete, Komfort Építő Rt., balatonalmádi Fürdő és Építő Rt. mint jogi személyek, valamint Szabó Márton és Mód Lajos építészek, Dr. Dencz Ákos országgyűlési képviselő, Baross Gábor ny. postatakarékpénztári vezérigazgató és földeáki Dr. Návay Aladár ny. államtitkár meghatalmazott miniszter.
A felhívásban hosszasan ecsetelték Balatonalmádi kiváló adottságait mind földrajzi, mind pedig üdülési szempontból- Érdekes és tanulságos a felhívás bevezetője egy részének idézése, amiben indokolják tervezetük megvalósítását, ugyanis egyes megállapításai akár napjainkra is vonatkozhatnának.
„Nem szorul bizonyításra, hogy a „nyaralás”, ami valaha fényűzést jelentett, ma már „üdülés”, ami minden dolgozó embernek életszükséglete. Nem beszélünk orvosi szempontokról, nem akarjuk a napfény, a levegő és a víz csodatevő erejét emlegetni, elég egyszerűen rámutatni arra a súlyos küzdelemre, melyet a megélhetésért a mai viszonyok között vívnunk kell. Nincs az az erős szervezet, mely a mai gondterhes életben egy év alatt el ne kopna, nincs olyan idegrendszer, amely ne szorulna reá minden évben egyszer a teljes és tökéletes pihenésre. Ennek az elvnek a felismerése nem is hiányzik, hiszen mindenki arra törekszik, hogy megtakarított filléreiből egy kis házacskát építsen, s ott, a maga portáján, saját kedve szerint pihenve gyűjtsön erőt egy újabb esztendő munkájára.
Sajnos, minél szükségesebb ennek a törekvésnek a gyakorlati kivitele, annál nagyobb akadályokba ütközik. A közmondásosan elszegényedett középosztálynak még csak kilátása sincs arra, hogy belátható időn belül egyéni építkezéssel oldja meg üdülésének kérdését. Ezen a bajon akarunk mi segíteni azzal, hogy az egyéni törekvéseket egyesítjük és közös erővel építjük meg üdülésre szolgáló otthonunkat!”''
A tervezett épületek, illetve lakrészek elég egyszerűek voltak a leírás szerint: „... mintegy 240 vízvezetékes mosdóval, zsalugáteres ablakokkal, hézagmenetes padozattal ellátott villanyvilágítással felszerelt, minden évszakban való tartózkodásra alkalmas, tehát kéményekkel is ellátott tágas szobát fogunk építeni a parkírozott udvar köré helyezett nyolc, egyenként kétemeletes, kő- és téglafalu, üreges betonmennyezetű épületben. Az egyes szobákat kívánságra két ággyal, asztallal és három székkel, fali szekrénnyel fogjuk berendezni. Az épületben szükséges mellékhelyiségek és személyzeti szobák rendelkezésre fognak állni.”
Először két szövetkezeti házat kívántak építeni 1.100.000,- pengő értékben. Egy üzletrész ára 100,-pengő volt és egy lakrész megszerzésére 40-46 üzletrészt kellett jegyezni, ami nem volt kis összeg annak idején. Igaz részletfizetési lehetőséget is adtak, de ennyi pénzért egy kis önálló nyaralót lehetett építeni. A felhívást kibocsátóknak megállapodásuk volt a Balatonalmádi Fürdő és Építő Rt.-vel, hogy a létesítendő üdülőtelep mellett „...egy hangverseny, kaszinó, tánc, nyitott és zárt helyiségű éttermet, vendéglőt magába foglaló épületet emel, ahol a szövetkezet tagjai kedvezményekben fognak részesülni.”
A felhívás részletes tájékoztatást adott arról, hogy miként használhatja és hasznosíthatja a tulajdonos a lakrésztét. Ez csaknem teljesen azonos volt a mai szövetkezeti üdülőknél kialakult gyakorlattal.
A mellékelt helyszínrajz szerint a tervezett épületeket az állomással szemben az Öregparkban, nagyrészt a mai teniszpályák helyén, a Sóhajok hídja felé eső terület egy részén kívánták felépíteni. A felhívás végén rögzítették hogy legalább egy épület megépítéséhez szükséges üzletrészek lejegyzése esetén megindul a szövetkezet alapítása. Az kb. 30-35 lakrészt jelenthetett. Amennyiben 1928. június 15-ig nem alakul meg a szövetkezet a befizetéseket kamat nélkül visszatérítik. Ma már nem ismeretes milyen sikere volt a kezdeményezésnek, volt-e egyáltalán érdeklődés. Mindenesetre nem valószínűsíthető az induláshoz szükséges üzletrészek lejegyzése, mert nem valósult meg a tervből semmi. Megemlítendő, hogy az aláíró Mód Lajos építész akkoriban az egykori Kánya-villa (ma óvoda) tulajdonosa volt.
Forrás
Új Almádi Újság[1] 2000. (12. évf.) 5. sz. 2. p.
