Csónakkikötők Almádiban (I. rész)
A hajóközlekedésbe 1889. július 7-én kapcsolódott be Almádi, addig csak csónakok jártak Almádi vizein. A csónakázás a szórakozás egyik formája volt, sportolási lehetőséget is jelentve. Ennek egy valószínűleg legkorábbi dokumentuma, Márton Antal Tekintetes Nemes Veszprém Vármegye jegyzőjének 1829. március 18-án kelt kérelme a Tekintetes Nemes Káptalanhoz. A kérelemben ismerteti, hogy egy barátságos kis hajócskát mulatságomra építettem, csak azt kéri, hogy ladikját a Balatonnak Almádi Pusztánál levő öblibe tarthassa, kijelentve, hogy egy talpalatnyi földet sem kívánok elfoglalni. Márkus Antal egyébként almádi szőlőbirtokos volt, így a Káptalannak dézsmát fizetett, tehát szinte biztosra vehetjük, hogy megkapta az engedélyt.
A Veszprém című hetilap 1881. június 12-i számában megjelent tudósítás szerint két csónakkal lett gazdagabb az Almádi Fürdő Részvénytársaság, egyiket Veszprém, a másikat Almádi névre keresztelték. A nagyobb, 20 személyeset egy órára egy forintért, a kisebb, 8-12 személyeset 50 krajcárért lehetett kibérelni. A Balaton első gőzőse a Kisfaludy, 1884. július 11-én először érkezett almádi vizekre, kikötő nem lévén a fürdőháztól kiküldött csónakokkal szállították partra a vendégeket. A 1888. pünkösdkor tartott idénynyitóról adott tudósítás élénk lendületként értékeli öt új csónak beállítását, de nem említi, hány csónak van Almádiban összesen.
Az első csónakkikötő közvetlenül a Remete patak torkolatánál volt, amit a tudósítások és az 1900-as évek elején kiadott képes levelezőlapok tanúsítanak. A képeken a stéghez kikötött csónakok mellett, szabad vízen horgonyzó csónakok is láthatók. A következő csónakkikötő a hajókikötő északi oldalához csatlakozott és 1913-ban már létezett, mert a Balatoni Yacht Club 1913-ban alakult almádi osztályának kis „klubháza” ezen a kikötőn állt, mint ez képes levelezőlapokon látható.
Kapcsolódó cikkek
Forrás
Új Almádi Újság[1] 2007. (19. évf.) 1. sz. 2. p.
