Kemenes Ferenc

KEMENES Ferenc, Csácsinovits Ferenc (Bögöte, 1829. szept. 20.–Vp., 1905. nov. 2.) kanonok, költő.

Élete

A gimnázium első négy osztályát Kőszegen végezte, majd 1845-ben felvették a Piarista Rendbe. A szabadságharcban honvédként szolgált és súlyosan megsebesült. A bukás után folytatta tanulmányait és 1851-ben a veszprémi kispapok közé lépett. A teológiát Pesten végezte, 1855-ben szentelték pappá. 1855-ben káplán Szentbékállán, egy évvel később Kaposvárott. Még ez évben püspöki levéltáros és iktató, majd titkár, később irodaigazgató. 1859-től szentszéki jegyző. 1870-től veszprémi kanonok, 1896-tól püspöki helynök, két év múlva nagyprépost. A Veszprémi Káptalan uradalmait mintagazdaságokká fejlesztette. Létrehozta az Alapítványi Hivatalt. 1860-ban Kemenes költeményei címmel verses kötete jelent meg. A mű első bírálója Arany János volt. Nyelvészként is figyelemre méltó munkásságot fejtett ki: éveken keresztül tanulmányozta a magyar nyelv életét és gazdag szókincset gyűjtött össze. Veszprémben, az Alsóvárosi temetőben nyugszik.

Irodalom

• Kemenes Ferenc. = Pápai. L, 1888. júl. 29.
• PERÉNYI József: ~ 1829–1905. Veszprém, 1909.
• ORBÁN K. L.: ~. = Veszprémi Hírlap, 1901. nov. 24.
• SZIKLAY János: Emlékezés a költő ~re. = Katolikus Szemle, Katholikus Szemle, 1930.