Beriszló Péter

A Helyismeret wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Solti Gábor (vitalap | szerkesztései) 2011. május 18., 14:45-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „BERISZLÓ Péter, traui, Petar Berislaviæ (Trau, ma Trogir, Horvátország, 1475-Korenica, 1520. máj. 20.) r. k. püspök, bán, diplomata, hadvezér. =Élete= Rokonai...”)

(eltér) ←Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

BERISZLÓ Péter, traui, Petar Berislaviæ (Trau, ma Trogir, Horvátország, 1475-Korenica, 1520. máj. 20.) r. k. püspök, bán, diplomata, hadvezér.

Élete

Rokonai segítségével került Magyarországra Váradi Péterhez. 1501-től 1512-ig kalocsai kanonok, közben királyi titkár, 1507-ben elnyerte a fehérvári prépostságot. Egyes források szerint Bakócz Tamás híve volt, szorgalmazta a püspök pápaságra történő jelölését. Dalmácia visszavétele ügyében Bakócz ellen fordult. Többször járt követként Rómában, Velencében és Lengyelországban. 1512-től veszprémi püspök, 1513-tól horvát, szlavon, dalmát bán és kincstartó is volt. A török elleni harc közben sem feledkezett meg püspöki kötelmeiről. Az egyházmegyét unokaöcsére, Statileo János felsőörsi prépostra bízta. Nagy hadvezérként tartották számon. 1513. augusztus 25-én Dubicánál nagy győzelmet aratott a betörő törökön, 1517-ben és 1518-ban is vereséget mért az ozmán csapatokra, 1519-ben Jajczét mentette meg. 1520-ban a Korjenica-patak mellett ismét megverte a betörő törököt, de a csatában Ő is elesett. Emléktáblája van Veszprémben a Szent Mihály-székesegyház altemplomában. A tábla felirata szerint 1525-ben halt meg és Veszprémben temették el.

Irodalom

  • A veszprémi püspökség római oklevéltára. - Monumenta romana episcopatus Veszprimiensis. (Szerk. összeáll.: Fraknói Vilmos, Lukcsics József). 1-6. köt. Bp. 1896–1907.
  • Első életrajzát Marnavich Tomkó János írta meg a 16. sz. derekán Vita Petri Berislavi Bosnensis. címmel. = M. tört. emlékek. Írók.
  • KUBINYI András: ~ és budai szereplése. Bp., 1962.
  • NAGYBÁKAY Péter: ~ veszprémi püspök és címeres sírköve. = Vp. Megy. Múz. Közlem. 13. Történelem. Veszprém, 1978.