Szántó István

SZÁNTÓ István, Arator (Devecser, 1541–Olmütz, 1612. júl. 3.) hittudós, bibliafordító, író.

Élete

Családját 1555 körül portyázó törökök rabságba hurcolták, ahol nyomuk veszett. Nyitrán és Rómában tanult. 1561-ben belépett a jezsuita rendbe, 1565-ben megszerezte a magister philosophiae fokozatot. Nagyszombatban, Grazban, 1567-től Bécsben tanított. 1575-ben apostoli gyóntató Rómában. 1758-ban az ő szorgalmazására alapította XIII. Gergely pápa a magyar papok nevelésére a máig fennálló Collegium Hungaricumot. Báthori István lengyel királlyá történt választását elismertette a pápával. A serdülő Pázmány Pétert katolikus hitre térítette és megnyerte a jezsuita rend számára. A 16. sz. utolsó évtizedében több erdélyi városban volt lelkész. Erdélyben bibliafordításba kezdett, amelynek kéziratát Káldy György még használta, de később elveszett. A Bocskai-szabadságharc alatt Olmützbe menekült, ahol meghalt.

Irodalom

• FRAKNÓI Vilmos: Egy magyar jezsuita a 16. században...Budapest, 1887.
• HOLL Béla: Adalékok a Káldy Biblia történetéhez. = MKSzle, 1956.