Anna Grand Hotel

Balatonfüred, Gyógy tér 1.

Az elmúlt években magánkézbe került és felújított egykori Grand Hotel műemlék épületegyüttese napjainkra száz szobás hotel lett. A Gyógy térre néző homlokzatán az 1786-as évszám olvasható, jelezve, hogy egy része már a 18. században is állt. A főépülettel egybekapcsolt régi kurszalon földszintjén étterem, emeletén a díszterem található, itt tartják a hagyományosan megrendezett híres füredi Anna-bálokat. Erről az épületről az Anna Grand Hotel díszterme című részben olvashatunk. Az épületre 1964-ben emléktáblákat helyezett el a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatal. A Gyógy téri homlokzaton lévő tábla szerint a Nagyvendéglő toldalék épülete késő copf ízlésben épült 1810 körül. (A toldalék kifejezés csak a bejárattól balra eső épületrész alsó emeletére értendő.) A Blaha utcai szárnyon elhelyezett tábla szerint az egykori nagyvendéglő 1820 körül klasszicista ízlésben épült. Ma már tudjuk, hogy ez a szárny később, az 1834-es tűz után, 1836-ban épült. Az alapjaiban több mint 200 éves épületet a századok alatt sokszor bővítették, átépítették. Számos korabeli leírás és ábrázolás ismeretes róla, segítségükkel nyomon követhetjük sorsának alakulását. A savanyúvízen gyógyulni, pihenni vágyó vendégek szállásolására, étkeztetésére a tulajdonos tihanyi apátság már az 1700-as években épített néhány vendégfogadót. 1748-ban már épült vendégfogadó. Pálóczi Horváth Ádám 1785-ben készült térképén ezen a területen már állt egy földszintes ház. Ez a „a tihanyi apátság vendéglője” az un. felső traktérház, amely 1781-ben épült. Ez ma a Blaha utcai szárny középső beljebb álló részének földszintje. (Volt ekkor egy másik vendégfogadó is a telep keleti részén, de ezt az 1826-ban kitört tűz után elbontották.) Ebben a kis vendéglőben lakott a bérlő vendéglős, volt egy nagy konyhája és három nagyobb helyisége: az étterem, a biliárdszoba és a kártyaterem. Az épület déli oldalán fedett tornácos folyosó húzódott, keleti végén árnyékszékkel. A folyosóról nyílott a helyiségek bejárata, és a konyhából innen vitték az étterembe az ételeket. A szobák ablakai északra néztek. A padlástérben olcsóbb szobák is voltak. Akkoriban még nem a mai helyen, hanem itt, a vendéglő és a helyi birtokos, Oroszy Pál pincéje között vezetett Füred faluba egy földút. Az udvarra is északról lehetett behajtani. A szerzetesrendek feloszlatása után, 1787-1802 között az elvett javak a Vallásalap kezelésébe kerültek. A fürdőt bérbe adták. Az ekkor készült leltárban is szerepel ez az épület: a felső-tracteur, amelynek a forrástérre néző homlokzata elé egy pince volt ásva, és a sarkán néhány bolt volt. A Helytartótanács korszerűsítést kezdett, fejlesztési tervet készíttetett 1789-ben. Az apátság által megkezdett építkezéseket folytatták, és 1800-ban a meglévő földszintes épület keleti sarkához egy emeletes, homlokzatával a savanyúkút felé néző részt kezdtek építeni. Így már lett egy nagyterme a táncmulatságoknak, egy biliárdszoba, és hat vendégszobával is bővült. A rend visszaállítása után 1802-ben, amikor az épület újból a bencéseké lett, az épület még nincs befejezve. A legrégebbi részt, a traktérházat is átépítették. Emeletet kapott, itt összesen 22 szoba volt a földszinten és az emeleten. Csak 1803-ban lett kész a klasszicista stílusú, 32 szobás, emeletes épület, amelyet ettől kezdve Nagyvendéglőnek hívtak. 1834-ben a Horváth házban kitört tűz miatt ez az épület is leégett. Újjáépítették, valamint 1836-ra elkészült a régi traktérházhoz kapcsolódó új, emeletes, nyugati szárny is 20 szobával. Így a Nagyvendéglő 52 szobásra bővült. (Ez az épületrész kijjebb épült, mint a legrégebbi épület utcai frontja. Itt volt a közelmúltig a gyógyszertár és a SZOT üdülő könyvtára). Egy 1836-ban kiadott német nyelvű fürdői tájékoztató arról tudósított, hogy a megújult, kibővített vendégfogadót és éttermet a pesti Oberhauszer testvérek vették át. Saját költségükön berendezték, és egészen újjá és elegánssá tették az éttermet és a kávéházat, amelyben két magyar nyelvű (Jelenkor, Regélő), és hat német nyelvű újságot lehetett olvasni. Ők bérelték ezután még közel 20 évig, 1852-ig.

Az 1840-es térképen és a korabeli ábrázolásokon jól látható, hogy a kicsit ferdén beljebb álló, régi traktérházi rész keleti végéhez csatlakozott ez, a bejáratával a sétatérre néző épület. Földszintjén a bejárattól jobbra ivószoba, balról a kávéház nyílott, emeletén 100-150 terítékes étterem. 1838 júliusában Vörösmarty Mihály Bártfay Lászlóval itt a „zöld-vörös- fejér színekkel” kárpitozott” nagyteremben ebédelt, mintegy 60-70 személy társaságában, „elég jól evénk boron és kenyerén kívül 2: két váltó ftért. – Ebéd után egy ideig a kávéházban mulatánk.” – írta Bártfay. Kossuth Lajos 1842-ben megjelent fürdőlevelében a táncteremben uralkodó gőgről ír, lent a kávéházban nincs arisztokrácia, ott azonban a kockajáték és a kártya járja. Bizonyára nem volt véletlen, hogy az Oberhauser János által üzemeltetett, Pestről Füredre tartó gyorskocsijáratnak ebben az időben a Nagyvendéglő a végcélja. Valószínűleg elsősorban az itt megszálló vendégeket szállította a zárt, hatablakos, tizenkét utas befogadására alkalmas négylovas kocsi Fehérváron és Várpalotán át. A pesti Nagy Pipa vendéglőtől indult, amely szintén Oberhauseréké volt , itt pihentek a lovak és a társasbatár. Közelben volt a Vadászkürt és az Angol királyné szálloda, amelynek vendégei gyakran igénybe vették az Oberhauser-féle balatoni társaskocsit. 1847-ben a Pesti Divatlap szerint Oberhauser János járata hetenként háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton reggel 5-kor indult, aznap este 7-kor már a Nagyvendéglő előtt volt, és másnap indult vissza. Még 1848-ban is járt Oberhauser János gyorskocsija. 1847 után a Lobmayer-féle másik járat is Pestről indulva Keneséig jött, s a Kisfaludy hajón Füredre utazókat szállította. A Nagyvendéglőnek nevezett épület tíz évig, 1837-től 1848-ig maradt ebben a formájában. A hely szűkösnek bizonyult, ezért Bresztyenszky Béla apát 1847–1848-ban a keletre néző főépületet északi irányban bővítteti. A Nagyvendéglő bejárata mai helyére kerül, csehsüveg boltozata alatt lehet az újonnan épült, s a pesti Pilvax kávéházhoz hasonló kialakítású kávéházba belépni. A terem kilenc boltmezőre osztott mennyezetét négy sima kőoszlop tartja. (A klasszicista építészet szép emléke így látható ma is.) Az emeleten nagyobb lett az étkező és táncterem, így a Horváth házban tartott Anna-bálokat ettől kezdve harminc éven át itt tartották. 1849-ben tizenegy boltot alakítottak ki a „a kápolnába vezető utcában a nagy vendéglőnek déli szárnya alatt.” Negyven évig itt maradnak, 1889-ben megszüntetik őket, a megmaradó két bolt bekerült az épületbe, de bejáratuk továbbra is az utcáról nyílott. 1848-ban írták a vendéglőről: . „… alul a kapunál jobbra az újonnan 1847. épült nagy kávé ház, két teke asztallal, fölötte az ét, mellette a táncz terem, legizletesben(!) felszerelve, s butorozva; a tánczteremben naponként fényes estélyek adatnak, a zene, táncz, csak éji 11 óra felé szünnek meg; a tágas, és kényelmes teremben tartatik a híres Annabál is, mellyre az egész környék legtávolabb helyeiről is összecsoportozik a legfényesebb vendég koszorú; balra a kapunál a följárás, vendég szobák, s a fürdő felügyelői lak.” Bár Écsy naplója szerint biztosítják Oberhausert, hogy vele fognak szerződést kötni a következő hat évre is , 1852-ben Mayer Antal vendéglős jöveteléről ad hírt a Hölgyfutár. Écsy feljegyzése szerint 1852. április 5-én Mayer egész családjával jött Füredre. A vendéglős, aki „Pesten több előkelő uraságoknál szakácskodott” még 14 éven át, 1865-ig marad a Nagyvendéglő bérlője. 1860-ban ő ad ebédet a Kisfaludy szobor avatási ünnepségére érkezett négyszáz díszvendég számára. „jobb ebédet is adhatott volna annyi pénzért ily nagyszerű vendégkoszorúnak.” -– írta a tudósító. A Balaton-Füredi Napló című idénylap jóvoltából 1861–1863 között a fürdőélet minden mozzanatáról, így a Nagyvendéglőben történtekről is értesülhetett az olvasó. 1861-ben szinte naponta tartottak táncestélyeket, még szeptember elején is „…az igen derék, minden jóra kész s a vállakozásokban igen tevékeny vendéglős Mayer Antal által az ő nagy, fényes és eléggé ismert táncztermében…” 1862 júniusában fuvola- és zongorahangversenyt is rendeztek, augusztus 7-én pedig Auer Lipót hegedűművész és testvére Emilia adott hangversenyt. 1862-ben Mayer bővíti a szórakozási lehetőségeket, elsőként vezeti be a tombolát, megszaporodnak a táncestélyek: „… ezentul minden ünnep és vasárnapokon az estéli után, belépti díj nélkül, éji 12 óráig tartó tánczestélyt ád. Esős napokon pedig más nagyobbszerű fürdők példájára, az unatkozás mellőzhetésének tekintetéből az ugynevezett Tombola játékot fogja megnyitni termeiben.” A legnagyobb esemény azonban mindig az Anna vigalom volt a nagyteremben. 1862-ben így zajlott: „Gazdag zöld lombokkal öltöztetve díszeskedik a lépcsőzet alsó nyílásának boltozatja, – minden lépcső más és más, nemesnél nemesebb élő virágok bájos színjátékával mosolyog és tisztelg az érkezőnek”…„Fényes volt a nagyterem, minőnek tán még nem láttuk, – minden részén a legünnepélyesebb fölszereltetés és diszítés, – a nagyszerű világítás majd nem a nap sugaraival vetélykedett – a virágok ambrózia illatárja üdítőleg hatott, – az elfoglalt nyughelyek a szépnemnek legbájosabb csillagait tünteték, míg egyszerre zörejes hangot adván a szegedi jeles zenekarnak harsogó hangszerei, nyitányul a dörgő Rákóczi indulóval kezdék meg a vigalom zenéjét, mely a szűnóráig tartott tánczrend szerént két lassú magyart, két lassú csárdást, három franczia négyest és egy mazur polkát játszott le.” „A férfiak átalában mind, a hölgyek is egy kivétellel mind nemzeti és igen díszes, fényes öltözetekben jelentek meg A szünetben a színkör épületének befejezésére tombolát tartottak. „Szűn óra után három lassú csárdást, egy füzér tánczot és egy franczianégyest tánczolt még a kedélydus társaság…” Az est és a vigalom királynéját most és a jövőben is titkos szavazattal és többséggel választják meg. Ő kapja a legszebbiknek adatott aranyalmát, és erről egy iratot is.” Ebben az évben az Erdélyből jött Kozma Irma „estkirályné” kapta az „Annavigalom aranyalmáját”. 1862. augusztus 16-án először rendez Mayer új ötletként, új nevet adva Auróra bált, amely „az első e czím alatt”, ahol tombola volt, szavalattal és énekkel egybekötve, vacsora és tánc. A Nagyvendéglő tánctermében tartották augusztus 28-án a Balaton szabályozásával kapcsolatos ülést is. Ebben az évben a kávéház és a régi színház közti téren „egy kies és finom izlésű kávécsarnok készült a felső sétatérre és a Balatonra szolgáló kilátással, mint látszik, kedves és igen keresett időtöltési helye a közönségnek s jó számítás volt, a közönség élvezetét ekkép is minél inkább megszerezhetni. 1863-ban elkészült a kávécsarnok felett, a helyi lap tudósítója által gyönyördének nevezett nyári étterem: „Tavaly a nagy vendéglő földszinti helyiségeiben levő kávéház előtt egy igen kedves nyári terem épült schveiczi izléssel, – már ez kedvesen lepte meg a közönséget s benne legszebb óráit töltötte, – ez idén az emeleten levő étteremből lép ki a közönség egy sokkal tágasabb és fényesebb ugyan schveiczi izlésre épittetett nyári terembe, melynek előudvarán virágos kert, s e felett a nagyszerű, páratlan kilátás ragadja meg a nézőt,…Jun. 13-án készült el véglegesen e valóságos gyönyördéje a fürdőnek.” A Balaton-Füredi Napló így írt a megnyitásról: „Junius 21-én nyittatott meg nagy ünnepélyességgel a B.-Füredi gyönyörde. Külterén vagyis udvarán hol a tervezett virágos kert ez idénre még el nem készülhetett, cserép- és faedényekben tenyészett virágokból rögtönöztetett kert, – több nemzeti zászló lobogott az ünnepély hirdetésére és emelésére, – fényesen volt világítva az egész nyíltcsarnok – harsogott a szegediek zenekara s igen jól mulatott a nagyszámú közönség.” A szinte naponta rendezett táncmulatságok mellett 1863 júliusában egy olasz társulat énekelt és zenélt „az új nyíltcsarnokban” , és Szuk Róza gordonkaművész hangversenyezett nagy sikerrel.

Écsy László fürdőfelügyelő lakása is a Nagyvendéglőben volt. Feladata a „fürdőhely gazdászati ügyeinek kezelése és a belrend s fürdőszabályok szigorú fenntartása”. Ő gondoskodik a fürdővendégek szállásolásáról, kényelméről, rendes ellátásáról és mulattatásáról is, mindenben felvilágosítást ad, minden panaszt meghallgat, „minden visszaélést megszüntetni, minden hiányt orvosolni törekszik.” Orzovenszky Károly fürdőorvos ismertetése szerint ekkor „… a tágas, célszerűen beosztott épületben 72 díszesen bútorozott és minden igényeknek megfelelő módon fölszerelt vendégszoba, egy ét- és táncterem, továbbá egy tágas kávéház … és postahivatal létezik. A posta naponkint kétszer indul és érkezik. … A két nagyobb étterem egyike itt, az urasági nagy szállodában, a másik az Esterházy gróf telkén épült vendéglőben van. 14 év után, 1866-ban új bérlő jött az uradalmi vendéglőbe, Mayer Antalt Rabsch Róbert váltja, aki 10 évig, 1877-ig marad. Míg az előző évben az olcsó étkezést dicsérte, 1867-ben már arról panaszkodik a Fővárosi Lapok tudósítója, hogy a vendéglő drága, a fogas drágább, mint Pesten az Angol királynőben. 1868-ban szintén e lap számolt be arról, hogy az Anna bál napján a vendégfogadó emeleti ablaksorát nemzeti zászlókkal díszítették, a bálon jelen volt többek között Klapka György tábornok francia feleségével, Nagy Ignác képviselő, Óváry Lipót nápolyi tanár és lapszerkesztő, Lendvayné, a Dőry család tagjai. „Előző nap is volt egy táncestély,, teljes díszben, mint egy főpróba az ünnepélyes előadás előtt, hol többen voltak olyanok is, kik az Anna-bálon nem vettek részt… Van egy nagy terv is. A régi fürdőház és boltok helyén két emeletes „Gyógy-szalont” terveznek födött sétánnyal egészen a kútig, az udvaron nagy kerttel és számtalan újítással.” 1876-ban így mutatják be a Nagyvendéglőt: ”A vendéglő-épületben van alul a kapunál a nagy kávéház, fölötte az ét, mellette a tánczterem, …. Az étkezésről négy vendéglőben van gondoskodva. Első helyen említendő a Rabsch-féle étterem és kávéház (a vendégfogadóban), hol minden tekintetben jó minőségű és orvosi utasítás szerint a gyógyigényeknek megfelelő, ételek és italok jutányos áron szolgáltatnak ki.” 1878-ban már a megnyerő és előzékeny Károli Nándor a Nagyvendéglő éttermének új bérlője. Ekkor az egyemeletes Nagyvendéglőben még mindig 72 kényelmesen bútorozott szoba állt a vendégek rendelkezésére. Előnyös, hogy az itt lakók lakásuk folyosójáról födött helyen mehetnek a nagy ét- és táncterembe, valamint a díszes kávéházba. Konyhája és pincéje az első Füreden, tágas és kényelmes kávécsarnokában fagylalt, jeges kávé is kapható. A vendéglő termeiben szokott tartatni a hires Anna bál. 1878 márciusában a Vasárnapi Ujság új csarnok épüléséről tudósított. „A primitiv szerkezetű kávézó helyiséget lebontották, helyébe egy díszes és kényelmes csarnok épült, e fölé pedig étkező terrasz, kilátással a Balatonra. Építésze Eszlinger nevű.” . Május végére elkészült egy födött sétány, amely elvezet a szintén most épülő díszes kávécsarnokhoz. „Most látni csak, hogy a födött sétatér mily előnynyel bír; rossz idő beálltával ember embertől alig mozoghat benne. Itt szól ilyenkor a zene, de a társalgás szóözöne közt alig halljuk a hegedűszót. Számtalan itt a halvány arc is, melyeket a kézben tartott savó vigasztal.”

„A gyógyterem uj épülete s a födött sétány díszes folyosói, az új kávé-csarnok s a széles magas veranda fölötte: oly ízléses és célszerű ujításai Fürednek, melyeket bárki megbámulhat. … a Károli-féle nagyvendéglő megszélesített verandája, melyet ujabban Óváry Lipót indítványára, a rossz „Gyönyörde” elnevezés helyett, László napján „Écsy-csarnok”-nak kereszteltek el, szintén páratlanúl bájos kilátást élvez a közönség…” – írták 1879 júniusában. Bár Écsy László a tevékeny fürdőigazgató kiérdemelte az elnevezést, a későbbi tudósításokban továbbra is a régi Gyönyördeként szerepelt a terasz.

1882-ben is még Károli Nándor vezeti az éttermet, a következő években kerülhetett más bérlőhöz, mert 1887-ben már a Vild (!)-féle vendéglőt emlegetik. Az éttermet és a kávéházat ezután még húsz éven át, 1907-ig Wild Péter bérli. 1889-ben, amikor az egész fürdőtelep megújult, a Nagyvendéglő nevét is megváltoztatták. Az 1888-as vendégnévsorban még korábbi nevén szerepelt, a következő évben már Grand Hotelként. (Ekkor kapja a Klotild udvar nevet az Ó fürdőház, az Új fürdőház elnevezése ettől kezdve Erzsébet udvar.) Elnevezését tehát az eddig ismert vélekedéssel ellentétben, nem 1913-ban, hanem 25 évvel korábban kapta! „Az ó-vendéglő (most Grand-Hotel) épülete szintén ujjá van alakítva minden zugában – északra néző folyosói beüvegezve, szobái ujra festve s ujra butorozva, – szóval bármerre lépünk, mindenütt ujítás, mindenütt kedves meglepetés.” Ekkor bontják el a Templom utcai oldalon álló boltokat is. 1892-ben „Wild Péter a nagyvendéglő közbecsült bérlője” letette a honpolgári esküt, s ezzel a magyar állam honossági kötelékébe lépett. Ez alkalomból 25 forintot adományozott a szeretetház javára. Nem véletlen, hogy Wild Péter húsz évig maradt bérlő. Az általa vezetett étterem és kávéház a tudósítások szerint minőségével és olcsóságával is kitűnt. 1902-ben a túlpartról idelátogató vendég szerint Füred olcsóbb, mint a többi balatoni fürdőhely, nála olcsóbban lehet étkezni, mint a fonyódi vasúti szállóban. 1900-ban az épületben van a posta, távirda és telefon hivatal és a szolgabíró hivatalos hivatali helyisége is. 1908 tavaszán új bérlők veszik át a Grand Hotel éttermét, kávéházát és a Kisfaludy vendéglőt. Nagyszabású átalakítást és modernizálást terveztek és valósítottak meg: „A régi jóhírű szálloda éttermeit és kávéházát ugyanis a Szücs Lajos és Balika György közkereseti társaság bej. cég budapesti vendéglősök bérelték ki, a kik legutóbb a budapesti Deák-téri vendéglő éttermeinek és pincehelyiségeinek voltak 4 és fél éven át előkelő hírnévnek örvendő tulajdonosai. Magába véve az a körülmény, hogy Szücs és Balika személye teljes biztosíték arra, hogy az eddig is jóhírű éttermek és kávéház a legszakavatottabb kezekbe kerülnek, nagy megnyugtatásunkra szolgál és Balatonfüred látogatottságára mindenesetre jótékony befolyással lesz, hogy a Grand Hotel teljesen uj képet fog kapni az uj bérlők beköltözéssel. A táncterem, valamint az összes éttermi és kávéházi helyiségek teljesen modern és a legfokozottabb igényeket is kielégítő fényes berendezést kapnak. Modern, díszes bronzcsillárok, tükörablakok, valamint a legfényesebb kávéházi berendezés fogja dicsérni az uj bérlők életrevalóságát, szakértelmét és a látogató közönség teljes kielégítését célzó készségét. Ami pedig legjobban hat majd a Grand Hotel látogatóira: az uj, a legmodernebb világítás. Benoiddal lesznek világítva és az ívlámpák és csillárok sokaságától valóságos nappali világításban fognak fényleni az összes helyiségek. Mire e soraink napvilágot látnak, már nagyban folyik az összes helyiségekben a renoválás. Tágasabbak, ujra festettek lesznek az összes helyiségek, csillogó díszt kap az egész Grand Hotel. Nagy nyereség a fürdőre, hogy a bérlők megválasztásában Lingl Valerián fürdőigazgató oly körültekintő gondossággal járt el, mert Balatonfüred jó hírneve érdekében mindenesetre nagy fontossággal bír, hogy a fürdő legelső és legelőkelőbb szállodájának éttermei és kávéháza oly gazdákat kapnak, akik eddigi működésükkel a legrafináltabb ízlésű fővárosi közönségnek is ki tudta érdemelni megelégedését. Nem akarunk cégeknek meg nem érdemelt reklámot csinálni, de megnyugtatásunkra szolgál, hogy a balatonpartnak, sőt az országnak első fürdőhelyén arravaló és a legjobb hírnévnek örvendő vendéglősöket látunk a fürdőnek legelőkelőbb éttermeiben és kávéházában. Megjegyezzük még, hogy a cég nagy anyagi áldozattal elsőrangu francia szakácsot szerződtetett konyhájába és gondoskodni fog arról, hogy öt literen felüli mennyiségben a bor és üveg sör, mely utóbbi a legelsőrangu Dreher pincékből kerül forgalomba, a nyaralók lakásaiba dijtalanul legyen elszállítva. Az uj vendéglősök különben az eddigi szokással ellentétben elsőrendű hordósört is ki fognak mérni az éttermekben. Végre említést teszünk arról, hogy a helyiségek világítását és a csillárberendezéseket a Benoid-gáz rtárs. budapesti részüzlete, az összes butorzatot az e téren legelsőrangu Seiffert Henrik és fia tekeasztal és butorgyár, budapesti cég, az ezüstnemüeket Herman J. L. budapesti szállodai és kávéházi berendezési gyár, az üvegnemüeket az Egyesült magyarhoni üveggyárak budapesti cég szolgáltatja.” – írta a Balatonvidék tudósítója. A sokéves tapasztalattal rendelkező Szüts Lajos és Balika György áprilisban már újságban is közli a nagyérdemű közönséggel, hogy a bérbevett Grand Hotel összes termeit és kávéházát, valamint a Kisfaludy vendéglőt május közepén teljesen újonnan berendezve, modern világítással megnyitják. 1908. május végi reklámjuk szerint: „Szüts és Balika éttermei és kávéháza Balaton-füred (a régi Wild-féle helyiségek bérlői) az előkelő nyaralóközönség találkozóhelye. A legkényesebb izlésnek megfelelően berendezett éttermek és kávéház. A legfigyelmesebb kiszolgálás. Francia és magyar konyha. Étkezés á la carte és couvert szerint. Becses figyelmébe ajánljuk egyuttal, hogy a vezetésünk alatt álló Kisfaludi(!) vendéglőben közvetlen a Balaton partján, kitűnő minőségű polgári étkezés kapható. Elsőrendű balatonvidéki fajborok. Állandóan friss pilseni, müncheni Paulaner és Dréher-féle koronasör. A nagyérdemű nyaralóközönség szíves pártfogását kérjük tisztelettel Szüts és Balika vendéglősök.”

1909 júliusában Szüts és Balika még tagjai a Balatoni Szövetségnek is. Valószínűleg még 1910-ben is bérlik a nevüket viselő vendéglőt és kávéházat, amelynek emlékét a korabeli híradások és egy fennmaradt képeslap is őrzi. 1911-ben már Milleker Lajos a bérlő, aki több helyen is reklámozza télen-nyáron nyitva tartó, magyar és francia konyhát vivő éttermét és kávéházát, ahol cigányzenét is lehet hallgatni. 1912 decemberében a helyi lap arról számolt be, hogy Milleker Lajos vendéglős lakása már tető alatt van, a konyha építése azonban jövőre marad. A szanatórium és a Tibor fürdő felépítése után, 1913 őszén megkezdték a Grand Hotel átalakítását is. Az eddig klasszicista jegyeket viselő épületet szecessziós stílusban építették át. Második emeletet kapott a Gyógy térre néző főépület: az első emeleten, az étterem helyén szobákat alakítottak ki. Az 1913 nyarára már kettéválasztott Gyógyterem földszintjén egy hatalmas verandás étterem nyílt, ennek bérlője is Milleker maradt. A kávéház mellett cukrászdát is berendeztek. A helyi lap tudósítása szerint a kétemeletes épület külső munkái januárra majdnem készek. Az eddigi posta helyére átkerült a korábban a Klotild udvarban működő gyógyszertár. 1914-re Balatonfüred legrégibb szállodája 60 szobával rendelkezett. A Grand Hotelben van a pannonhalmi főapát, a tihanyi apát, a rend lelkészének és pénztárosának lakása, a földszinten az igazgatóság hivatalos helyiségei, a gyógyszertár, a csendőrkülönitmény, a nagy kávéház és cukrászda, egy fűszerüzlet és a különlegességi dohányáruda. Villanyvilágítás és vízvezeték. Ajánljuk szerényebb anyagi viszonyok közt élők részére. Szobaárak 4 10 koronáig. A főidényen kívül 30%-al olcsóbbak.” A kurszalonban lévő nagy étteremhez tartozó konyha és kiszolgáló helyiségek vele összeköttetésben, de külön épületben vannak. 1914-ben már Juranek József és fia a változatlan szolgáltatást nyújtó étterem bérlője. Mire az épület teljes egészében elkészült, kitört az első világháború. A háború után 1918-tól 1935-ig az egész telepet a Balatonfüredi Gyógyfürdő és Forrásvállalat Részvénytársaság bérelte. 1929 januárjában nagy kárt okozó tűz volt a Grand Hotel főépületében. A vízvezeték elfagyott csöveit akarták felmelegíteni, amikor az olvasztógép felrobbant, s a csövek gyúlékony burkolata, a bútorok, majd a tető is lángra kapott és leégett. A tűz továbbterjedését a füredi tűzoltóknak sikerült megakadályozni. 1929-től 1939-ig Sebesta Erhard a vendéglők és éttermek bérlője, ő bérelte 1920-tól a szanatórium éttermét is. Felszabadulása után 20 évet külföldön töltött. Idehaza megfordult Budapest legnagyobb szállóiban, majd a nagyobb vidéki városokban értékesítette külföldi tapasztalatait. 1935. augusztus 24-én éjjel gondatlanságból kigyulladt és leégett az egyik melléképület teteje. Szerencsére hamar eloltották, de a tűz újból ráirányította a figyelmet egy „botrányosan elhanyagolt részére a fürdőtelepnek, melyet mostani állapotában – egy nagyhírű fürdő szívében – sem a tulajdonosnak , sem a hatóságoknak megtűrnie nem lett volna és nem volna szabad.” 1936-1937-ben modernizálják a rend szállodáit, liftet építenek be, hideg-meleg folyóvízzel látják el, a Grand Hotel régi részét is tatarozni fogják a következő évben. 1938-ban új 20 szobás traktust és társalgót terveznek építeni. . 1939-ben lejárt a kávéház bérlete. Sebesta, „Füred s a Balatonvidék legkiválóbb vendéglátóipari szakembere”, aki közel 20 évig bérelte a szanatórium vendéglőjét is, elment Füredről. 1940 tavaszán „Modernizálták a Grand Hotel éttermét, amelyet Sebestyén Lajos zalaegerszegi vendéglős bérelt ki.” , aki 1941-ben a vendéglő erdei részén egy kerthelyiséget is létesített. 1942 végétől 1943 szeptemberéig, 10 hónapig hadikórház működött az épületben. 1943-ban a kórház megszűnése után tatarozták, a tervek szerint karácsonykor már megnyílik. A második világháború után a bencés rend csak 1948-ban kezdhette el a Grand Hotel rendbe hozását. Júniusban a szálloda Gyógy tér felőli részén 35 szobát a budapesti kereskedők egy csoportja bérelt ki, júliusban itt már meg is nyílt a KISOSz üdülője, az „erdei részen a MÁV Konzum most végzi a szükséges munkálatokat és augusztus első napjaiban az is megnyit.” Ebben az évben „Balatonfüred népi szervei Füred kedves emlékei iránti megbecsülésük kifejezéseként július utolsó szombatján vagy augusztus első napjaiban Anna-bált rendeznek Sebestyén Lajos fürdőtelepi vendéglőjének helyiségeiben.” – adta hírül a Balatoni Kurir. Az 1949-es államosítás után 1952-ben a volt Grand Hotelben megnyílt a Petőfi üdülő , 1953-ban a SZOT Szanatórium. „Az elhanyagolt, rossz karban lévő házat 1953-ban eredeti alakjában állították helyre és megnyitották az üdülők számára … Az újjáépítés során a régi kávéház helyiségeit s az ezekhez csatlakozó épületrészeket szervesen egybekapcsolták a SZOT üdülővel. Zárt folyosó vezet a hatalmas konyhához s a fedett sétányon át jutnak az üdülők a kulturház földszintjén lévő szépen berendezett étterembe. Igy alakult ki a régi Grand Hotel s a Gyógyterem épületeinek összekötésével és építészetileg is harmonikus egybehangolásával a SZOT szanatórium épületkomplexuma, mely kényelmes és ízléses berendezésével ma Füred legszebb vendéglátóhelye.” – írták róla 1956-ban. Az épületben kapott helyet a szakszervezeti könyvtár és a telepi gyógyszertár is. A rendszerváltás után egy ideig Árkád Hotel néven szállodaként működött, majd magántulajdonba került az egész épület. A Nagyvendéglő, majd a Grand Hotel néhány neves vendége a 19. és 20. század elejéről: A Nagyvendéglőben szállt meg 1884-ben Mikszáth Kálmán, Sziklay János, özv. Arany Jánosné „magánzóné” szobalányával és Széll Piroska unokájával, 1885-ben Czigler Győző építész, Roboz István, ifj. Krudy Gyula köz és váltó- ügyvéd családjával Nyiregyházáról, Rippl József festő, Konti József zeneszerző. 1888-ban Pap Gábor református püspök, Komáromból. 1889-ben a Grand Hotelban: Endrődi Sándor, Jedlik Ányos „kiérdemült egyetemi tanár”, 1896-ban Vidor Emil műépítész, 1912-ben Jászai Mari, Brázay Zoltán, dr. Rigler Gusztáv egyetemi tanár Kolozsvárról, 1917-ben Holló Barnabás szobrász.

Forrás

Némethné Rácz Lídia: Balatonfüred nevezetés épületei. 2008.