A vendéglátás kezdetei Almádiban (III. rész)
A vendéglátás legfontosabb helyei a vendéglők voltak, ahol étkezés és ivás mellett zenés szórakozás, illetve alkalmi rendezvények lebonyolítása is lehetséges volt. Mint már többször szó esett róla, Almádi első vendéglője a Hattyú volt, amelynek 1883-ban történt megnyitását megelőzően az egyes szőlőkben rendezett mulatságok, sőt bálok nyújtottak alkalmat a szórakozásra.
Egyik legkorábbi híradást a Veszprém című hetilap 1878 június 8-án megjelent számában olvashatjuk: “A vendégszerető szőlőbirtokosoknál jó sokáig tartott elszórva a kedélyes vigasság, melynek csak a hajnal hasadta vetett véget.” Majd június 16-án megjelent hír szerint a csárda (Torgyőpi, másként Alsó csárda) előtt volt mulatság , amikor “…Alsó-Eörs felöl egy hajót láttunk jönni jól megrakva nők- és férfiakkal; 10 perc múlva ezt egy másik hajó is követte…rövid idő múlva –20 deli magyar ifjú és ugyanennyi jól megtermett tiszta fehérruhás magyar leány szép dalokat dalolva partra szállott a már ott levő közönséggel mulatott—, táncolt.”
A Hattyú megnyitása előtti években zajlott mulatságok lefolyását a fent említett hetilap 1878 július 28-i számában megjelent híradás kitűnően illusztrálja számunkra.
“Táncmulatság Almádiban. – Lapunk múlt számában jelzett táncmulatság Simon Rudolf úr szilvásában oly kitűnően sikerült, hogy általa Almádi jó hírneve csak öregbedni fog. A siker nagy részben a rendezők ügybuzgalmának köszönhető, kik semmi fáradtságot sem kíméltek, hogy a megjelent közönségnek kedves emlékűvé tegyék e hó 20. napjának estéjét. A tánchelyiség díszes és ké- nyelmes volt; a világítást csinos lampionok és mé- csesek eszközlék, mikhez későbben a hold halavány fénye járult, mely reszketve tört meg a fák lombjain s a Balaton csendes nyugodt tükrén. A nőközönség megérkeztével táncra perdült a fiatalság s a zöld fűben ép oly ügyesen és biztosan lejtettek a párok, mint akár a ’Korona’ kifényesített tánctermében. A francia négyeseket 12-14 pár táncolta s csak azt sajnáljuk, hogy a szép táncos nők neveit nem, közölhetjük, mert hát e sorok írója előtt legnagyobb részök ismeretlen maradt. Ha még megemlítjük, hogy a táncnak jóval éjfél után lett vége, szólhatunk egyéb dolgokról is. Legelső helyen áll a nem táncolók asztala, melyet komoly férfiak ülnek körül megemlékezve víg poharak csengése közt a haza sorsáról, majd szétfoszlanak arcaikról a redők, a komolyságot humorra, dalra változtatva át. E cserére, talán fölösleges is említenünk, jótékony behatással volt ama két akós hordó, mely egy öreg diófa oltalma alatt csapra ütve szolgáltatá a nemes nedűt. De mindezeknek koronáját a batyu-vacsora képezé, mely őszinte elismerésünket vívta ki mind az ételek mennyisége mind főleg azoknak minősége felett. Él még a jó magyar gazdaasszonyok faja! Jelen sorokat azon óhajjal rekesztjük be, vajha enemű mulatságok gyakrabban történnének, hogy a kü- lönben pezsgő fürdő-élet még elevenebbé, vidorabbá tétethessék. Tehát a viszontlátásra!” Itt kell megemlíteni, hogy az első Anna-bált Almá- diban 1881 július 24-én tartották meg a Schererféle szőlőben, nyilván az előbb leírtakhoz hasonló módon.
Ez időben már állt egy vendéglő “bódé” a fürdőház előtt, amiben a kocsmáros olyan rossz bort mért, hogy a vendégek “..a korcsmáros szeme láttára a földre öntötték a lőrét”, így sürgetve egy jó vendéglő megnyitását, ami a Hattyú megnyitásá- val meg is történt.
1898 május 1-én nyitotta meg kapuit a Zsákféle vendéglő, amelyik már bizonyos konkurenciát teremtett a Hattyúnak annak ellenére, hogy kezdetben csak szezonban volt nyitva, míg a Hattyú egész évben állt a vendégek rendelkezé- sére. Külön érdekesség, hogy a Veszprémi Hirlap és más helyi lapok minden a Hattyúban történt rendezvényről részletesen beszámoltak, a Zsák vendéglőről viszont alig egykét hír jelent meg évente. Erre csupán az a magyarázat lehetséges, hogy a Hattyú az Almádi Fürdő rt. tulajdona volt, mindent itt bonyolítottak le és az igazgatóság tagjai valamennyien helybeli, azaz veszprémi és almádi lakosok voltak
1902-ben egy díszes pavilont állítottak fel a parkban a Petőfi szobor és a fürdőház között, melyben “ezután cukrászda és egyéb elárusítások lesznek” olvashatjuk a híradást.
Az 1900-as évek elején még két vendéglőről van tudomásunk, egyik a Tímár-féle vendéglő, a másik pedig Mester János vendéglője. Mindkettő Budataván volt, Vörösberény területén, de mint almádi vendéglőt említették a korabeli újságok és a róluk kiadott képes levelező lapok. Sajnos alapításuk, illetve megnyitásuk időpontja nem ismert, a korabeli sajtó “Hattyú-centrikus” volt és egyéb vendéglátó helyekről ritkán tett említést. Megemlítendő, hogy a Pinkóci csárda még az 1940-es években is működött, viszont az Alsó csárda az 1900-as évek elején már más funkciót kapott. Az említett budatavai vendéglők egyike tovább élt és “Halászcsárda” néven vált ismeretessé. A rendelkezésre álló adatokból úgy tűnik, hogy a Tímárféle vendéglőből lett a Halászcsárda, de ezt még további kutatásokkal kellene igazolni.
Remélhetőleg az eddig írt három cikkből az 1910-es évek elejéig kaphatunk általános képet, az Almádiban működött jelentősebb vendéglátó helyekről és üzletekről.
Kapcsolódó cikkek
Forrás
Új Almádi Újság[1] 2002. (14. évf.) 1. sz. 2. p.
