Écsy László nyaralója

(Honvéd u. 3.)

A 140 éves helyi védettségű épület a Jókai nyaraló nyugati szomszédja. Némileg még őrzi eredeti formáját, bár földszintje a szomszédos épülettel egybeépült. Écsy László fürdőigazgató építtette az apátságtól vásárolt, köves telken, amelyet 1866-ban parcelláztak. A János dombon álló kora eklektikus stílusú, emeletes épület bérbe adható nyaralónak készült. Écsy László 1836-ban, 29 éves korában mint ügyvéd kezdte meg fürdőfelügyelői munkáját. A villa építésekor már 32 éve a fürdőtelep igazgatója, állandó lakása és hivatala a Nagyvendéglőben volt. Építése után tíz évvel így írtak az épületről: „Épült 1868-ban, egyemeletes, – a társalgó teremből nyíló födött, színes, koczkaüveg-oldalokkal ellátott szép erkélylyel, bájos kilátással a Balatonra és környékére. – ezen nyaralóban van 12 fényesen butorozott kényelmes szoba, egy igen czélszerű konyha, pincze sat. A villa előtt szép, jól gondozott, árnyas fákkal, rózsa csoportokkal és virágokkal beültetett kert terül el. A ház háttere szintén fákkal, szőlővel beültetett kertből áll. Ennek, valamint az Eszterházyféle nyaralónak nagy előnye, hogy kettőjüknek — itt a dombtetőn igen jó italu vizet szolgáltató kutjuk van. Ez a két nyaraló tulajdonos közös sajátja. Az Écsy nyaraló egészben, vagy részletesen is, a vendégeknek bérbe ki szokott adatni. Legtöbbnyire egyes nagyobb családok szokták a fürdőidény tartamára kibérelni. Az itt lakni kívánók szóban vagy írásban t. Écsy László nyaraló-tulajdonosnál értekezhetnek.” Écsy László fürdőigazgató (Pér, 1807. december 1. – Balatonfüred, 1895. május. 11.) több mint fél évszázados igazgatói ténykedése alatt, az 1836-1889 közötti években, nem volt olyan Füredről szóló hír, úti beszámoló, napló, amely ne dicsérte volna tevékenységét. 1889-ben nyugdíjba ment, még hat évig élt, s 88 évesen Füreden halt meg. Felesége mellett a balatonarácsi régi temetőben nyugszik. (Szomorú és titokzatos feleségének alakja. A közös sírkő felirata szerint Nagy Ludovika 1840-ben halt meg, s a versidézet is rövid boldogságra utal. Bár Écsy minden ténykedéséről megemlékeztek a lapokban, a híradásokban magánéletéről, családi állapotáról soha nem írtak. Naplójában azonban az 1850-es években több bejegyzés utal nejének egészségi állapotára, akit 1850-ben Prágában ápoltak, onnan hozta haza 1851 októberében. A napló szerint „nője” még 1856-ban is élt. Eötvös Károly 1901-ben írta, hogy „…félszázad előtt a balatonfüredi fürdőigazgatónak ifjú és csodálatosan szép felesége megőrült, nem is gyógyult meg sohasem. Egyik nap kiment a parkba, zavart elmével levetkőzött meztelenre, s kiment a tarlóra sétálni, őrjöngeni. Harmatos gyönge lábait véresre marta a kavics és torzsa. Szobrász és festő álmainak felelt meg testének alaki szépsége. Sokan nézték a tarlón. Én is. Mindenki elbámult az alak tökéletességének ragyogásán. Előkelő társasággal maga Deák Ferenc is látta, s még ő utasította a lövölde szolgáit, vigyenek hozzá leplet, takarják le s kisérjék haza. Ő küldött rögtön orvosért is.”

Ha hihetünk Eötvösnek, elképzelhető, hogy ő volt a fiatal feleség, s a síron szereplő halálozási évszáma a kitört betegség kezdetére utalhatott.

Még a korabeli híradásokban is előfordult, hogy szépséges unokahúgát, Écsy Antóniát leányaként említették. Pedig Antónia a fürdőigazgató Rozália nevű húgának, (Rigler Józsefné) gyermeke volt. Apja, a kerek templom építőmestere 1851-ben, édesanyja 1875-ben halt meg. Écsy naplójából tudjuk, hogy vállalta özvegy testvérének és árváinak segítését. Az ő nevét viselte, ezért gondolták, hogy a leánya. Antónia Endrődi Sándor író felesége lett.) Écsy László fürdőigazgatói ténykedésének mozzanatairól a korabeli sajtó segítségével sok minden megtudható: 1849-ben ő is ott volt a Kisfaludy hajón, amikor István nádor tárgyalni indult Jellasiccsal. 1851-ben állandó postahivatal állítottak fel, vezetését ő vállalta el. 1854-ben meglátogatta a Monarchia fürdőhelyeit, hogy a tapasztaltakat Füreden is hasznosítsák. 1859-ben a Kerek templomnak ajándékozott egy harangot, amelyet 25 éves szolgálati jubileumának ünnepségén szenteltek fel. „Gondja vala a sz. szerzetnek arra, hogy e nagyszerű intézetet, hazánk e drága kincsét oly egyénre bízza, ki példás maga viselete, jeles műveltsége, finom tapintata, mindeneket megelőző szívélyessége, önmagát feláldozó készsége, vallásos buzgósága által, szívvel lélekkel vele egy iránt működjék: és e jeles tulajdonokkal ellátott egyént, tekintetes Écsy László, hites ügyvéd és hazánk hív polgárában találta meg.” – szólt az ünnepi beszédben Báldy Izidor. A nyári színkör létrehozása nélküle elképzelhetetlen lett volna. 1861 júniusában írták róla a nyári színkör szervezése kapcsán: „mondhatlan szakavatottsága, általános ügyessége, megelőző bánásmódja, gyors és célszerű intézkedései, fáradhatatlan munkássága által évről évre annyit mindinkább mellőzhetetlenné vált, miszerint őt méltán nevezhetjük a fürdő szellemi szervezőjének és borostyános igazgatójának.” 1862. szeptember 21-én, amikor a Kisfaludy hajó kapitánya már elutazott, és a pesti gazdasági egylet küldöttségét kellett Füredre hozni a szántódi vasútállomásról, ő vezette a hajót nagy viharban oda és vissza, olyan ügyesen, hogy a badacsonyi kirándulásra is kikiáltották kapitánynak. 1863-ban a helyi idénylapban még epigrammát is írtak hozzá. 1866-ban, 59 éves korában „oly mozgékony, mintha csak eleven ezüstből volna” „A fürdő főigazgatója: Écsy László úr, tevékeny, fáradhatatlan, ildomos ember, ki vendégeit a rendelkezése alatti helyiségekbe előzékeny szeretettel szokta elhelyezni, s ha nem szolgálhat mindenki tetszése szerint, mint ez idény alatt is megtörtént, nem az ő hibája.” Megalapításától, 1970-től tagja, később elnöke volt a Balaton-Füredi Szeretetház igazgató tanácsának. Névnapját minden évben nagy ünnepséggel ülték meg. 1877-ben például így: „Écsy László, Balaton-Füred országosan ismert igazgatója, a Ferencz-József-rend lovagja mult szerdán tartotta névünnepélyét. A nemesbuzgalmu s mindenki iránt nyájas, lekötelező s finom modoru igazgató úr ö nagysága számtalan ovationak volt méltó tárgya. Névestélyén a helyben működő jeles színtársulat üdvözlő kardalokkal és saját zenekara által előadott szebbnél-szebb műdarabok előadásával tisztelte meg roppant számú közönség jelenlétében” Másnap köszöntötték a fürdővendégek és a szeretetházi gyermekek. A díszebéden Simon Zsigmond tihanyi apát éltette: „Füred Écsy nélkül s Écsy Füred nélkül nem is képzelhetni már.” 1877-ben így jellemezték: „Écsy László, (kit az Isten jókedvből teremtett Balaton-Füred igazgatójának).” 1879-ben névnapi ünnepségén Óváry Lipót inditványára a Károli-féle nagyvendéglő megszélesített verandáját „a rossz „Gyönyörde” elnevezés helyett, László napján „Écsy-csarnok”-nak” keresztelték el, az elnevezés azonban feledésbe merült, később sem használták. 1885-ben királyi tanácsossá nevezték ki. 1886 nyarán a Szeretetházban nagy ünnepélyességgel leplezték le arcképét, amelyet Jókai Róza festett. Az ünneplők között Vaszary Kolos, Jókai Mór is megjelent. Működésének 50 éves jubileumán Jókai is beszédet tartott. Mikor 1895-ben meghalt, gyermekei nem lévén, a nyaralót valószínűleg József öccse örökölte, akit a következő évben sokévi buzgó működése elismeréséül fürdőintézeti felügyelővé neveztek ki. A nyaraló még 1898-ban is Écsy nyaralóként szerepelt a vendégnévsorban. Valószínűleg 1899 és 1912 között került a nyaraló dr. Vutkovich Sándor (1845–1905) veszprémi születésű, pozsonyi jogakadémiai tanár, irodalomtörténész, nyelvész tulajdonába. A vendégnévsorok szerint a Vutkovich család már 1888-ban Füreden nyaralt a Nagyvendéglőben, majd ugyanott 1897-98-ban is, ekkor azonban már a szállodát Grand Hotelnek hívták. Idősebb dr. Vutkovich Sándor 1870-től a pozsonyi katolikus főgimnáziumban tanított latin, görög és német nyelvet, majd hat év után, 30 évesen a jogakadémia nagytekintélyű tanára lett. Rendkívül sokat tett a város magyarosodásáért. Megalapította a pozsonyi Toldy-kört, amelynek elnöke volt. Több helyen nyitott magyar nyelvű tanfolyamot idegen ajkúak részére, felolvasásokat rendezett magyar tudósokkal. Magyar írók jubileumi megemlékezéseit szervezte, számos tisztséget viselt kulturális és pedagógiai szervezetekben. Ő kezdeményezte a pozsonyi magyar színpártoló egyesület létrehozását. Blaha Lujza naplójában említi, hogy Pozsonyba mindig szívesen ment vendégszerepelni, név szerint megemlítve a kedves vendéglátó Vutkovich családot. Sok neves embert hívott a Balaton partjára, így sokszor nyaralt Füreden Pávai Vajna Gábor a pozsonyi kórház főorvosa, akivel együtt dolgoztak a Toldy-körben, s a Nyugatmagyarországi Híradó létrehozásában. Megindította 1873-ban a Pozsonyvidéki Lapok című hírlapot, volt a Nyugat-Magyarországi Híradó főszerkesztője, majd tulajdonosa is. Más lapokban, pl. a Veszprémben is publikált. Művei közül legismertebb a Magyar Írók albuma, Magyartalanságok, Magyarosan, ezeket fia szerint részben a Balaton mellett írta. Ismert Petőfi kutató volt, s kultuszának ébren tartója. Szülővárosától nem szakadt el, gyakran hazalátogatott, emlékeiről is többször írt. 1905-ben bekövetkezett halála után Pozsonyban utcát neveztek el róla. Családja is sokat tartózkodott itt nyaranta. Sándor fia, jog és államtudományi doktor, tanár volt. Ödön fia, Pozsony aljegyzője, majd a vármegye szolgabírája, a Magyarország vármegyéi sorozatban a Pozsony városáról szóló részt ő írta. Az apjától átvett Nyugatmagyarországi Hiradó tulajdonosa és főszerkesztője volt 1914-ig. A cseh megszállás előtt eljött Pozsonyból. Tábori Kornél 1940-ben nevezetes balatoniként írt id. Vutkovich Sándorról és Ödön fiáról: „Egyrészt a Balaton szívós propagálója volt, másrészt Pozsonyban mélyrenéző és messzelátó végvári kapitány a magyarság bástyáin; hosszú éveken át, mint professzor, mint vezérférfiú a sajtóban, mint önzetlen hazafi a politikában, mint energikus nyelvtisztító írásban-szóban.” Sokat dolgozott azon, hogy Pozsony egyetemet kapjon. „A németajkú Pozsonyban működő balatonvidéki magyar tudós fanatikus buzgósággal fáradozott a magyar nyelv terjesztése és tisztasága érdekében. 1905-ben bekövetkezett halála után özvegyéé a Vutkovich-villa , amely 1925-ig a család tulajdonában maradt. 1925 novemberében „A polgári iskolai tanáregyesület … Dulovits Árpád miniszteri tanácsos inditványára elhatározta, hogy Balatonfüreden az egyesület tagjai részére üdülőtelepet állít fel s erre a célra egy nagyobb nyaralót megvásárolt.” Ezt az épületet, valamint a tőle északra fekvő, egykori Halász Gedeon nyaralót átalakítás után Dulovits Árpád miniszteri tanácsosról, a kultuszminisztérium polgári iskolai ügyosztályának vezetőjéről nevezték el. 1927. június 6-án ünnepélyes keretek között, a javaslattevő jelenlétében avatták fel. Az épület előtt ekkor leplezték le mellszobrát is, Zsákodi Csiszér János alkotását. A szobor háború utáni sorsa máig ismeretlen. 1944-45-ben a két épületben laktak a Füredre telepített Teleki Intézet Államtudományi Intézetének dolgozói. 1945. március 25-én a szovjet csapatok elfoglalták Füredet. Cholnoky Jenő földrajztudós is itt töltött felesége tragikus halála után néhány hónapot, 1945 augusztusáig. Itt vetette papírra füredi háborús élményeit. Az államosítás után mindkét épületben pedagógusüdülő kapott helyet, majd a rendszerváltás után magántulajdonba kerültek.

Forrás

Némethné Rácz Lídia: Balatonfüred nevezetés épületei. 2008.