„Ányos Pál István” változatai közötti eltérés
| 3. sor: | 3. sor: | ||
([[Nagyesztergár]], 1756. dec. 8.–Vp., 1784. szept. 5.) szerzetes, tanár, költő. | ([[Nagyesztergár]], 1756. dec. 8.–Vp., 1784. szept. 5.) szerzetes, tanár, költő. | ||
| − | ====== Élete: ====== | + | ====== Élete: ====== |
| − | A család nagyesztergári kúriáján született, középiskolába Komáromban, [[Veszprém]]ben és Győrött járt, majd a pálosok pápai gimnáziumában végzett. Pápán Táncz Menyhért drámaíró is tanára volt. 1772-ben belépett a pálosok rendjébe. Márianosztrára, [[Pápa|Pápára]], később a Nyitra melletti Elefántra helyezték. Ez utóbbi magányát nehezen viselte el, elveszítette életkedvét. 1784-ben súlyos betegen Veszprémbe jött, ahol 28 éves korában meghalt. Halálának 100. évfordulóján, 1894-ben nagy ünnepséggel emlékezett meg a költőről Veszprém városa. Szenvedéseiben Pálóczi Horváth Ádám volt a mindennapos vigasztalója. A magyar szentimentális líra egyik legkiválóbb képviselője. A bakonyi táj is termékenyen hatott írásaira. Költészete Batsányi János, majd Kölcsey lírájában folytatódott. Nagyesztergáron a költő szülőházán – Veszprémben a Vár utca 21. sz. alatti ferences templom falán (ahova temették) 1902. május 14. óta a templom korpusza mellett van fekete márvány emléktáblája. Felirata: „Ezen emléktáblát a | + | A család nagyesztergári kúriáján született, középiskolába Komáromban, [[Veszprém]]ben és Győrött járt, majd a pálosok pápai gimnáziumában végzett. Pápán Táncz Menyhért drámaíró is tanára volt. 1772-ben belépett a pálosok rendjébe. Márianosztrára, [[Pápa|Pápára]], később a Nyitra melletti Elefántra helyezték. Ez utóbbi magányát nehezen viselte el, elveszítette életkedvét. 1784-ben súlyos betegen Veszprémbe jött, ahol 28 éves korában meghalt. Halálának 100. évfordulóján, 1894-ben nagy ünnepséggel emlékezett meg a költőről Veszprém városa. Szenvedéseiben Pálóczi Horváth Ádám volt a mindennapos vigasztalója. A magyar szentimentális líra egyik legkiválóbb képviselője. A bakonyi táj is termékenyen hatott írásaira. Költészete Batsányi János, majd Kölcsey lírájában folytatódott. Nagyesztergáron a költő szülőházán – Veszprémben a Vár utca 21. sz. alatti ferences templom falán (ahova temették) 1902. május 14. óta a templom korpusza mellett van fekete márvány emléktáblája. Felirata: „Ezen emléktáblát a kegyestanítórendi fő gymnásium hazafias kegyelete állította Ányos Pálnak, 1756–1784. Nemzeti irodalmunk egyik lelkes úttörőjének, a fájdalmas szavú költőnek s buzgó pálos tanárnak porai fölé 1902. május havában. Legyen hirdetője nevének.” |
====== Művei: ====== | ====== Művei: ====== | ||
| 13. sor: | 13. sor: | ||
====== Irodalom: ====== | ====== Irodalom: ====== | ||
| − | CSÁSZÁR Elemér: ~ (1756–1784). Bp., 1912. – BÓKA László: ~ emlékezete. = MTAIOK., 1957. 1–4. sz. – KOVÁCS Győző: Az érzékenység poétája. = ItK, 1958. 1. sz. – RÓNAY György: A | + | CSÁSZÁR Elemér: ~ (1756–1784). Bp., 1912. – BÓKA László: ~ emlékezete. = MTAIOK., 1957. 1–4. sz. – KOVÁCS Győző: Az érzékenység poétája. = ItK, 1958. 1. sz. – RÓNAY György: A boldogtalan költő, ~.= Vigília, 1974. 10. sz. – Ányos Pál. = Vár ucca tizenhét. Negyedévkönyv. 2. sz. (Szerk.: GÉCZI János.) Vp., 1994. – TUNGLI Gyula: ~. Egy pedagó-gus költő portréja. = MPK, 1996. 2. sz. – MOLNÁR Jánosné: A bánatos szavú poéta. = Napló, 1996. dec. 20. – MOLNÁR Jánosné: ~, a szerzetes költő Veszprémben. = Veszprémi 7 Nap, 2007. jan. 12. |
A lap 2011. április 27., 15:38-kori változata
ÁNYOS Pál István
(Nagyesztergár, 1756. dec. 8.–Vp., 1784. szept. 5.) szerzetes, tanár, költő.
Élete:
A család nagyesztergári kúriáján született, középiskolába Komáromban, Veszprémben és Győrött járt, majd a pálosok pápai gimnáziumában végzett. Pápán Táncz Menyhért drámaíró is tanára volt. 1772-ben belépett a pálosok rendjébe. Márianosztrára, Pápára, később a Nyitra melletti Elefántra helyezték. Ez utóbbi magányát nehezen viselte el, elveszítette életkedvét. 1784-ben súlyos betegen Veszprémbe jött, ahol 28 éves korában meghalt. Halálának 100. évfordulóján, 1894-ben nagy ünnepséggel emlékezett meg a költőről Veszprém városa. Szenvedéseiben Pálóczi Horváth Ádám volt a mindennapos vigasztalója. A magyar szentimentális líra egyik legkiválóbb képviselője. A bakonyi táj is termékenyen hatott írásaira. Költészete Batsányi János, majd Kölcsey lírájában folytatódott. Nagyesztergáron a költő szülőházán – Veszprémben a Vár utca 21. sz. alatti ferences templom falán (ahova temették) 1902. május 14. óta a templom korpusza mellett van fekete márvány emléktáblája. Felirata: „Ezen emléktáblát a kegyestanítórendi fő gymnásium hazafias kegyelete állította Ányos Pálnak, 1756–1784. Nemzeti irodalmunk egyik lelkes úttörőjének, a fájdalmas szavú költőnek s buzgó pálos tanárnak porai fölé 1902. május havában. Legyen hirdetője nevének.”
Művei:
Ányos Pál: Munkáji. Bécs, 1798. (Magyar Minerva. 1. Köt.) – Ányos Pál: Versei. Bp., 1907. (Kritikai kiadás CSÁSZÁR Elemértől.) – Hét évszázad magyar versei. Bp., 1966. (Vál.) – Válogatott művei. Bp. 1984.
Irodalom:
CSÁSZÁR Elemér: ~ (1756–1784). Bp., 1912. – BÓKA László: ~ emlékezete. = MTAIOK., 1957. 1–4. sz. – KOVÁCS Győző: Az érzékenység poétája. = ItK, 1958. 1. sz. – RÓNAY György: A boldogtalan költő, ~.= Vigília, 1974. 10. sz. – Ányos Pál. = Vár ucca tizenhét. Negyedévkönyv. 2. sz. (Szerk.: GÉCZI János.) Vp., 1994. – TUNGLI Gyula: ~. Egy pedagó-gus költő portréja. = MPK, 1996. 2. sz. – MOLNÁR Jánosné: A bánatos szavú poéta. = Napló, 1996. dec. 20. – MOLNÁR Jánosné: ~, a szerzetes költő Veszprémben. = Veszprémi 7 Nap, 2007. jan. 12.
