Méhes Gyula (zoológus-paleontológus)
A Helyismeret wikiből
MÉHES Gyula (Nagykanizsa, 1881. márc. 26.–Bp., 1959) tanár, zoológus-paleontológus. A biológiai tudományok kandidátusa.
Élete
Tanulmányait 1901 és 1905 között a budapesti tudományegyetemen és a műegyetemen végezte. 1905-től nyugdíjazásáig, 1940-ig a Budapesti Madách Gimnázium tanára, majd egyetemi magántanár. 1951-től nyugdíjasként a Természettudományi Múzeum munkatársa. Tudományos tevékenysége főleg az élő és kihalt alsóbbrendű rákok, valamint a gubacsok és azok okozóinak kutatására terjedt ki. Tankönyvírással is foglalkozott. Huszonhárom megjelent tudományos publikációjáról tudunk.
Művei
- Adatok Magyarország pliocénkori ostracodáinak ismeretéhez. Bp., 1907–1908.
- Bakonyi triászkori ostracodák. Bp., 1911.
- Kövesült kagylórákok Ázsiából. Bp., 1913.
- Hazánk tölgyfagubacsai. Bp., 1922.
- Über die Eichengallen und Vespen – aus der Umgebung des Balaton Sees. = Természettudományi Múzeum Évkönyve, 1943. Bp., 1943.
- Nouvelles galles du chéne se présentant trés rare. = Természettudományi Múzeum Évkönyve, 1953. Bp., 1954.
Irodalom
- SZÉLES Margit: Megemlékezés. = Földtani Közlöny, 1960. 90. sz.
- AMBRUS Béla: Megemlékezés dr. ~ról. = Folia Ethnographia Hungariae, 19. 1966.