Trócsányi Dezső
TRÓCSÁNYI Dezső (Sárospatak, 1889. január 2. – Pápa, 1962. szeptember 7.) tanár, művelődéstörténész.
Élete
Sárospatakon végezte a gimnáziumot és a Református Teológiai Akadémiát, majd a Kolozsvári Egyetemen szerzett tanári, 1915-ben bölcsészdoktori oklevelet. Németországban (Berlinben, Marburgban és Lipcsében) ösztöndíjas. Miskolcon és Kunszentmártonban is tanított, 1917-től a Pápai Református Kollégium magyar–német szakos tanára, 1929-től a Teológiai Akadémián bölcsészetet és neveléstudományt tanított. 1951–1962 között a Dunántúli Református Egyházkerület levéltárosa. 1941-ben Szathmáry Lajossal megszervezte a Pápai Népfőiskolát. A magyar újkantiánus iskolához tartozott. Több középiskolai magyar nyelvtankönyvet írt. Számos írása jelent meg egyházi, társadalomtudományi és pedagógiai folyóiratokban.
Művei
- Humboldt Vilmos nyelvbölcselete. Kolozsvár, 1914.
- A modern gimnázium. Pápa, 1924.
- Mándi Márton István tudományos munkássága. Pápa, 1931.
- Kálvin művelődéstörténeti jelentősége. (ford.) Pápa, 1932.
- Bölcseleti bevezetés. Pápa, 1934.
- Bölcselettörténelem. Pápa, 1939.
- A felvilágosodás első nyomai a dunántúli ref. egyházkerületben. Budapest, 1958.
Irodalom
- DÉKÁNY Endre: ~ emlékkönyv. (Társszerző.) Pápa, 1995.