Tóth Tihamér

TÓTH Tihamér (Szolnok, 1889. január 14. – Budapest, 1939. május 5.) r. k. püspök, tanár, író.

Élete

Alsó- és középiskoláit szülővárosában és Egerben végezte. A Budapesti Központi Szemináriumban kezdte, és Bécsben folytatta az egyetemi tanulmányait. 1911-ben szentelték pappá. Először káplán Hevesen, hitoktató Gyöngyösön, majd az Egri Teológiai Főiskolán tanár, tanulmányi felügyelő és könyvtáros. 1914–1915-ben tábori lelkész. 1926-ban részt vett a chicagói, 1932-ben a dublini Eucharisztikus Kongresszuson. A Veszprémi Egyházmegye segédpüspökévé 1938-ban, püspökké 1939. március 3.-án nevezték ki. Irodalmi munkásságával jelentős hírnevet szerzett. Műveit 16 nyelven olvasták, összegyűjtött munkáit 1936-ban, 23 kötetben kiadták.

Művei

• Tiszta férfiúság. Budapest, 1919.
• Ne igyál. Budapest, 1919.
• Az intelligencia lelki gondozása. Budapest, 1923.
• Művelt ifjú. Budapest, 1924.
• Jellemes ifjú. Budapest, 1925.
• Vallásos ifjú. 1–2. Köt. Budapest, 1928.
• Krisztus király. Budapest, 1931.
• Hiszek az Egyházban. Budapest, 1934.

Irodalom

• JUHÁSZ Vilmos: Tóth Tihamér. = Vigília, 1947. 12. sz.
• BÓKA László: Tóth Tihamér. = Arcképvázlatok és tanulmányok. Budapest, 1962.
• ZAKAR András: Tihamér püspök élete. Budapest, 1941.