Pinkócon jártunk...
Régen tervezgettük Kovács Pista barátommal, honismereti szakkörünk rendkívül aktív és bő ismeretanyaggal rendelkező tagjával, hogy bejárjuk az Almádi, másként Pinkóci temetőt. Erre végül október végén és november elején sor is került.
Utóbbi elnevezés eredete nem ismert, nem tudjuk, honnan származik, ugyanis Almádi dűlőnevei között nem fordul elő.
A temetőt járva két dologra figyeltünk. Egyik a síremlékek nagysága, szépsége, kivitele, függetlenül az elhalt személy ismertségétől. A másik tényező pedig az volt, hogy ki nyugszik abban a bizonyos sírban, mint ismert, vagy jelentős személyiség. Természetesen gyakori a két említett szempont ötvözete, amikor egyszerű síremlék alatt nyugvó személy elismert volt, illetve ennek ellenkezője is előfordulhat.
Bejárván az 1907-ben megnyitott temető Öregtemető részét, néhány szép és jelentős síremlékről rövid ismertetést adunk. Magától értetődően csak almádi vörös homokkőből készültekről ejtünk szót, mert egykor kőbányászatáról hírneves helységről így illik.
Ők voltak a nevezetes Hattyú vendéglő első privát tulajdonosai, miután 1913-ban az Almádi Fürdő Rt.-től megvásárolták. A síremlék példája az egyszerű, de tekintélyes méretű elemekből álló megoldásnak.
Egyike az almádi kőből készült szép és mesterségbeli tudást mutató síremlékeknek.
Az egyszerű síremlék alatt nyugvó, egykor Almádiban élő festőművész a Kompolthy család rokona volt.
Egyetlen hatalmas kőből faragott fatörzs, ágak csonkjaival jelezve a családtagokat. Teljes mértékben egyedi megoldású síremlék. Kosola Ödönné testvéreként örökölte a Hattyú vendéglőt és az állasításig volt a sokak által ismert Linka néni a tulajdonos.
Az egyszerű síremlék dr. Óvári Ferenc testvérének sírját jelöli. Felesége Schneller Gabriella volt, Almádi 1899-ben kinevezett első postamestere.
Az almádi kőből készült kettős síremlék szép példája az Almádiban egykor élő kőfaragó mesterek munkájának.
A felsorolt és néhány sorban jellemzett síremlékek mellett még nagyon sok szép és említésre méltó síremléket rejtenek az elszaporodott és nagyra nőtt bokrok. Érdemes fölfedező útra indulni, számolva a szükséges bozótirtással, ami ugyancsak ráférne az Öregtemetőre.
Forrás
Új Almádi Újság[1] 2007. (19. évf.) 12. sz. 7. p.
