Pávai Vajna Ferenc

PÁVAI VAJNA Ferenc (Csongva, 1886. március 6. – Szekszárd, 1964. január 12.) geológus. A föld- és ásványtani tudományok kandidátusa.

Élete

Egyetemi tanulmányai befejeztével 1910-től a geológia doktora. Tanított Selmecbányán, majd 1956-ig a Földtani Intézetnél dolgozott. 1912 után az erdélyi, 1915–1918-as években a horvátországi, 1918-tól a dunántúli szénhidrogén-kutatásokban volt jelentős szerepe. Élete végén főleg a hévizekből kinyerhető geotermikus energia hasznosításának lehetőségei foglalkoztatták. Javaslatára létesültek az alföldi hévíz kutak mellett az első hévizekkel fűtött kertészetek. Foglalkozott (többek között) Ukk és Sümeg vízellátásával, a tihanyi aranyház gejzírkúp keletkezésével. Tanulmányai elsősorban a Földtani Közlönyben, a Bányászati és Kohászati Lapokban jelentek meg.

Művei

• A Dunántúl földgáz- és petróleum kincseiről. = Bányászati és Kohászati Lapok, 1919.
• A Dunántúl hegyszerkezete. = Beszámoló a Földtani Intézet vitaülésének munkálatairól. 1943. 5. füzet

Irodalom

• CSIKY Gábor: Dr. Pávai Vajna Ferenc emlékezete. (Műveinek bibliográfiájával.) = Földtani Közlöny, 1965. 3. sz.
• SZÉKY Ferenc: Megemlékezés Pávai Vajna Ferencről. = Karszt és Barlang, 1966. 1. sz.
• JÁRMAI Ervin: Veszprém megye bányászatának és földtanának bibliográfiája. 1-2. Köt. Veszprém, 1986-1988.