Luttor Ferenc
LUTTOR Ferenc (Székesfehérvár, 1886. márc. 26.–Platanos, Argentina, 1953. ápr. 23.) kanonok, történész.
Élete
A gimnáziumot szülővárosában végezte, a teológiát Veszprémben kezdte tanulni, és Bécsben fejezte be. 1908-ban pappá szentelték, 1909-ben doktorrá avatták. Káplán Pápán, majd karkáplán Veszprémben, ahol 1911–1912-ben a Veszprémi Hírlap szerkesztője. 1910-től tanulmányúton járt Rómában, 1912-től pedig ismét Veszprémben, a Püspöki Könyvtár vezetőjeként dolgozott. A háború alatt egy ideig tábori lelkész a szerb harctéren, de betegsége miatt leszerelték. 1916-tól ismét tanulmányútra ment Konstantinápolyba. 1918 és 1928 között lelkész Balatonfüreden, 1929-től pápai prelátus, 1943-tól Nagyváradon kanonok. 1947-ben Argentinába ment és Buenos Airesben élt. Szervezte a magyar menekülteket, egyik alapító tagja a Centro Hungaró-nak, az Egyesületek Tanácsának és a Mindszenty Akadémiának, amelynek első elnöke is volt. Nevéhez fűződik a balatonfüredi, neoromán stílusú r. k. templom (tervezte: Fábián Gáspár), a mellette lévő iskola és a plébániaház építtetése. – Plátanos (Argentina) templomkertjében van eltemetve.
Művei
- Aestetikai tanulmányok. Vp., 1911.
- Biblia pauperum. Wien, 1912.
- Konstantinápoly. Szombathely, é.n.
- Mária Terézia és a római Kúria. Bp., 1914.
- A római Via Nomentana-i Szent Ágnes Egyház. Veszprém, 1916.
- Róma. A város története. = Katolikus Szemle, Katholikus Szemle, 1931.
Irodalom
- ANTY Illés: Balatonfüred. (Plébániák története 1.) Veszprém, 1933.