Láczai Szabó József

LÁCZAI SZABÓ József (Sárospatak, 1764. júl. 14.–Sárospatak, 1828. szept. 21.) író, ref. lelkész, tanár.

Kassán és Sárospatakon, majd 1789–1790-ben Utrechtben és Göttingenben tanult. Hazatérve 1791 és 1805 között a Pápai Református Főiskolán teológiát tanított. 1805-ben, Lepsényben lelkésszé választották, 1808-tól sárospataki lelkész és kollégiumi tanár. Fábián Józseffel együtt szerkesztették a Prédikátori Tárházat 1805–1808-as években. Egyházi műveket és alkalmi verseket írt. Nem volt híve a nyelvújításnak, Kazinczyt szellemes gúnyversben támadta.

Művei

• Keresztyén kathekizmus a vallás históriájával...Győr, 1796.
• A hit ágazatairól. Kolozsvár, 1813.
• Kisdedek Kathekizmusa. Győr, 1804.
• Énekek, Vác, 1807.
• Magyar versekről. Pest, 1810.
• A reformátió harmadik századjának öröm-innepe...Sárospatak, 1817.

Irodalom

• TAKÁTS Sándor: Részletek a nyelvújítási harc történetéből. = Katolikus Szemle, Katholikus Szemle, 1890.
• Hazai és Külföldi Tudósítások, 1828. II. 39. sz.