Kisfaludy Károly

KISFALUDY Károly, kisfaludi (Tét, 1788. február 5. – Pest, 1830. november 21.) költő, író.

Élete

A győri bencéseknél kezdett tanulni, 1804-ben katonai nevelőintézetbe küldték. Hadapródként több helyen szolgált, 1811-ben lemondott hadnagyi rangjáról. Bécsben képzőművészetet tanult, Itáliában is járt. Romantikus festményei a természet elemeivel küszködő embert ábrázolják. Testvére példája nyomán kezdett írni. 1817-ben Pestre költözött és az első magyar író volt, aki csak az irodalomnak és az irodalomból élt. Több alkalommal meglátogatta Sümegen élő bátyját, Sándort. 1821-ben az Auróra kiadásának ügyében kereste fel. Sándor az akkor kapott Marczibányi-díjat ajánlotta fel a folyóirat kiadásának segítésére. A Sümegi Múzeumban, külön szobában őrzik emlékét.

Művei

• Minden munkái. 1–10. Köt. Buda, 1831.
• Minden munkái. 1–6. Köt. Budapest, 1893.
• Válogatott művei. Budapest, 1954., 1980., 1983.

Irodalom

• TOLDY Ferenc: Kisfaludy Károly élete. Buda, 1832.
• HORVÁTH János: Kisfaludy Károly és íróbarátai. Budapest, 1955.
• NAGY Imre: Nemzet és egyéniség. Budapest, 1993.