Kerek templom

BALATONFÜRED, BLAHA LUJZA UTCA 1.

A Kerek templom ma

A kör alaprajzáról elnevezett, több mint 160 éves római katolikus kápolna Füred egyik jelképévé vált, számos festményen, rajzon ábrázolták.

A templom falán az Idegenforgalmi Hivatal 1961-ben táblát helyezett el, szövege szerint a műemlék Kerek templom a késő-klasszicizmus centrális felépítményű alkotása. Fruman Antal győri építész tervezte a római Pantheon mintájára, 1841-1846-ig épült.

A homlokzaton látható két bronztábla az 1919-es Tanácsköztársaság idején Füredre menekült személyek köszönete jeléül, szabadulásuk emlékére készült. A viharba került hajót ábrázoló bronztáblát, Boldogfai Farkas Sándor szobrászművész alkotását, már 1928-ban a jobboldali mellékoltár mellé elhelyezték. Az 1940-es évek végén leszerelték, és a plébániahivatalba szállították. A rendszerváltozás után került mai helyére. A másik, neveket tartalmazó táblát az 1990-es évek elején öntették ki egy korabeli névsor alapján. Rajta 91, többségében arisztokrata vagy közéleti személyiség neve szerepel, köztük vannak a Cséry-, a Brázay-, a Tallián család tagjai, Dániel Ernő, Lóczy Lajos és fia is.

Az épület három oldala görögkereszt alakú. Nyitott előcsarnokának háromszögletes oromzatát négy jón oszlop tartja. Kupolájának közepén ablakokkal megnyitott tornyocska van, ezen áramlik be a fény. A kupolamennyezet rozettákkal díszített kazettás osztású. A kupola alatti falat Bucher Ferenc „Négy evangelista” képe ékesíti. A főoltáron Kaergling Henriette 1846-ban készült képe látható: „Krisztus és a szamariai asszony”. A jobb oldali mellékoltár képét Vaszary János festette 1891-ben: „Krisztus a kereszten”. A fürdőhelyen 1761-ben már állt a savanyúkúttól északnyugatra egy kis kápolna, amelyet Vajda Sámuel tihanyi apát építtetett a nyáron itt tartózkodó fürdővendégek számára. Állandó papja nem volt, pihenő bencés szerzetesek látták el a teendőket. A szamáriai asszonnyal a kútnál beszélgető Jézus emlékére szentelt kis épületben csak 25-30 ember fért el. Oltárán kívül egy ezüstkehely, egy miseruha, és egy szentségtartó volt benne. 50 kg-os harangját a kápolna mellett álló harangláb tartotta.

A vendégek számának növekedésével szükségessé vált nagyobb imaház építése, hiszen a kis kápolna fekvése és mérete nem felelt már meg az igényeknek. „A sétány tele volt betegekkel, sétálókkal, mulató vendégekkel – a savanyuviz a kutakból, melyek a kápolnához közel estek, szünet és nem éppen zaj nélkül osztatott, – a kápolna csekély, tehát néhány négyszeg öl terület lévén, az imára s Isten tiszteletére gyülekezett híveknek nagyrésze a kápolnán kívül, a sétányon volt kénytelen buzgólkodni, s levett föveggel imázva, énekelve, a fövegezett, tán szivarozó, mulató, vagy sétáját végzett beteg vendégek közzé ugyszóllván bevegyülni..” – írta 1863-ban a helyi idénylap.

Az új templom nem a kis kápolna helyén, a színház és a zajos út közelében épült fel, hanem távolabb, a telep nyugati szélén, a Sipos Bertók János füredi gazdától megszerzett területen. A kis magaslatról gyönyörű kilátás nyílt a Balatonra és a tihanyi templomra. Építése után több mint húsz évig magányosan állt a sétatértől idevezető utca végén, amely évtizedekig a Templom utca nevet viselte.

Irodalmi és levéltári dokumentumok alapján bizonyítható, hogy a kör alaprajzú templom formai megfogalmazása kétségtelenül Packh Jánostól (1796–1839), az esztergomi bazilika és a pannonhalmi könyvtár tervezőjétől származik. Az osztrák származású magyar építész ugyanis az 1834-es tűz után tervet készített a kút környezetének rendezésére, így tervezett egy kör alaprajzú templomot is. A új kápolna előképének az ő terve alapján ekkorra már felépült esztergomi Szent Anna templom tekinthető, amit a római Panteon mintájára, illetve annak ihletésére készített. A kápolnát az 1831-ben épült kőszínház mellé, attól keletre javasolta felépíteni. Packh 1839-ben rablógyilkosság áldozata lett, ezért a tervezést és a munka irányítását Fruman Antal győri építész vette át.

Fruman Antal (neve Fruhmann és Frumann alakban is szerepel) (1801–1869) a bécsi művészeti akadémián tanult, 1821-ben már díjat nyert egy építészeti pályázaton. Tanulmányait befejezve, 1826 táján Győrbe költözött. Rajzolással, festészettel foglalkozott, magántanulókat tanított. 1836-tól haláláig a győri rajziskola tanára volt. Számos győri lakóház, középület tervét ő készítette, az újvárosi plébániatemplom is az ő munkája. 1840-ben megnyerte a veszprémi megyeházára kiírt tervpályázatot. Anyanyelve német volt, de Győrben magyarul is megtanult. 1853-ban ő tervezte át a savanyúvíz forrás kútházát. Bresztyenszky Béla ismerhette őt, hiszen apáti kinevezése előtt sokáig tanított Győrben. Fruman először a Packh által javasolt helyre gondolta az épületet, és csak részleteiben módosított elődje elképzelésén. Nemcsak terveket, de részletrajzokat is készített, mesterekkel tárgyalt, ellenőrizte a munkájukat. Ő készítette a főoltár tervét is. A templom építéstörténetét kutató építész, Schildmayer Ferenc feltételezi, hogy a templom új helyéről csak az alapkőletétel évében, 1841-ben döntöttek. Ugyanis Fruman terve is a Gyógy téri simább terepviszonyokra készült, hiszen nem szerepelt rajta az alsó szint. Az új helyszín nagy szintkülönbsége miatt kellett kialakítani az alsó részt, amelynek csehsüveg boltozatát négy alsóőrsi homokkőből faragott dór oszlop tartja. A számadások szerint egy alsóőrsi kőfaragó mester készítette őket.

Az alapkövet 1841. szeptember 21-én helyezték el. Az építés kezdetben anyagi okok miatt csak lassan haladt. A keresztet 1844. december 4-én tették fel a templomra. Ez alkalomból az ácsok jutalmat kaptak, a mester öt forintot, a legények birkahúst, egy ludat és két kenyeret. A homlokzatot tartó oszlopokat és az oszlopfőket Keszthelyen készítették. Kugler kőfaragó műhelyéből fuvarozták folyamatosan 1845 tavaszától szeptemberig Füredre. Számadás maradt arról, hogy szeptemberben 16 kőműves és 22 napszámos dolgozott az építkezésen. Év végére elkészültek a bádogos és lakatos munkák. 1846-ban jobbára csak a belső munkákat végezték: megérkeztek Győrből a képfaragó munkák, Keszthelyről a lépcsők, elkészült a négy evangélista képe. 1846. május 16-án délben megszólalt az új templom harangja, június 21-én áldotta meg a templomot Bresztyenszky Béla apát. Az éppen itt pihenő Deák Ferenc is részt vett az ünnepségen. A régi kápolnát a következő hónapban szétbontották. A templom a felszentelés napján még nem volt egészen kész, „belső fölszerelése 1850-ben fejeztetett be.” A főoltárkép azonban már a templomban volt, 1846. június végén Kaergling Henriette fel is vette járandóságát. A kép másolat, Annibale Caracci Bécsben őrzött festménye után készült. A festőnő ebben az időben Bécsben képeket másolt a nádor felesége számára. A festmény azt az evangéliumi részt ábrázolja, amikor Jézus a szamáriai asszonnyal Jákob kútjánál beszélgetett. Kaergling (Kerling, Kergling, Kärgling) Henriette (Budapest, 1821. május 10. – 1873.) pesti művészcsaládból származott. Már 1840-ben írtak róla a Honművészben, az akkori tárlat kritikusa tehetségesnek tartotta csendélet, virág és arcképfestményben. Apja Kargling János Tóbiás (1780–1845) tehetséges arcképfestő volt, aki Berzsenyi Dánielt is lefestette, Kazinczy Ferenc is dicsérettel szólt róla. Neves emberekről festett arcképei a Tudományos Gyűjteményben is megjelentek. A templom építési munkáit Rigler József füredi kőművesmester, Écsy László fürdőigazgató sógora vezette. A számadások szerint sokat dolgozott a tihanyi apátság számára. A négy evangélista képét Bucher Ferenc veszprémi képíró készítette. Ő festette le kivégzése előtt az utolsó bakonyi betyárt 1836-ban. Apja, Bucher Xavér Ferenc készítette a vörösberényi katolikus templom freskóit.

Schildmayer Ferenc szerint Baracskay István asztalos mester készítette a templom összes asztalos munkáját, nem pedig az irodalomban mindenütt jelzett Sturm Károly. A számadások között szerepel az ajánlata, és az elszámolás az általa elvégzett munkáról. Az asztalos munkákon kívül több, más jellegű munkát is végzett folyamatosan, a templom üveges munkáit is. Sturm Károly neve csak 1878-ban bukkant fel Jalsovics Aladár könyvében. Schildmayer Ferenc szerint ő készítette később a padokat. Az összes ácsmunkát Haink Vencel ácsmester végezte. Birkmayer János (1816-1879) győri szobrász készítette a templom faszobrász munkáit. A templom 1856-ban kapott orgonát, 1859-ben Écsy László öntette a harangot, addig a régi kápolnából áthozott kis harangot használták. A telep állandó lakói és a vendégek is rendszeresen ajándékoztak a templomnak terítőket, miseruhákat, szőnyegeket.

A templom 1878-ban

1863-ban így írt a helyi lap a templomról: „Amellett, hogy a szomszédos Füred és Arács falvakból is a katholikusok ide járnak vasárnapokon és ünnepeken istenitiszteletre, a fürdői vendégek elfogadására is elég tágas köralakban épült a kápolna – aránylagosan magas körboltozat a teteje, melynek közepén a világosságot adó kupozat fedélkupja és üvegoldalai kedvesen veszik ki magukat. Az egyenesen fölnyuló oldalfalakon felül, a félgömb alaku boltozaton, – mely, valamint az oldalfalak is gyenge zöld színnel vannak festve, – a boltozat tövétől kezdve egész a világító kupig, kifaragott s mintegy kilóggó, valósággal kiálló arabesk fehér csillagok vannak a falba egymás felett sorban tüzdelve, melyek alulról kezdve minél fölebb esnek, annál kisebbek, míg végre a világosító kupnak kupjában egész kicsinyekké válnak. – Egyébiránt a kápolnának belfalazata, minden több ékesítés nélkül a legszebb egyszerűséggel, csupán a művészies izlés és választás által elővarázsolt, szétömlő ünnepélyes méltósággal lepi meg és buzdítja áhitatra a belépőt. – Oltárja van kettő, mindegyik egyszerű és mindegyik nagyszerű. – a főoltárkép a szamaritai nőt ábrázolja az Üdvözítővel a kútnál, – a kis oltárkép az Isten anyját tünteti, – mindegyik kép művészi olajfestmény, az elsőt Kärgling Henriett kisasszony festette Budán. Van benne csinos szószék, középen kétosztályzatu keményfapadok, oldalt is vannak négy helyen ajtós padok és székek, mind finom izléssel alkalmazva, csinos sekrestyéje, kórusa és orgonája, – belőle az orgona zenéje, a nép áhitatos zengedezése kivált csendes időben meghatóan ömlik a szinte hallgatózni megállapodott Balatonnak tükrére.”

1942-ben Protivinszky Ferenc füredi származású festő restaurálta a kápolnában lévő képeket. 1945-ben a kápolna körül működött az orosz tüzérség, innen lőtte az Aszófő határában védekező németeket. Egy német akna a közelében csapódott be, a légnyomás kitörte a sekrestye ablakait, ajtaját benyomta, és a ruhákat szétszórta. Nagyobb kár azonban nem keletkezett az épületben. 1985-ben felújították a villanyhálózatot, a harangok hosszú idő után ekkor szólaltak meg. 1986-ban padlófűtést készítettek. Az altemplomban már 1986-tól rendeztek kiállításokat, néhány évi szünet után nyaranta ismét láthatók benne tárlatok. A templom 1988-ban orgonát is kapott, amelyet Paulusz Frigyes készített.

1993-ban végezték el az első nagyobb teljes tatarozást az épületen. A templom felszentelésének 150 éves évfordulójára, 1996-ban kívül-belül megújult. Az oltárok restaurálását és aranyozását Csekőné Ruff Ilona pápai aranyozó készítette.

Forrás

Némethné Rácz Lídia: Balatonfüred nevezetes épületei. 2008.