Hock János

HOCK János (Devecser, 1859. december 31. – Budapest, 1936. október 10.) író, politikus, római katolikus lelkész.

Élete

1890-től (1894-ig Balogh Károly álnéven) a Demokrata Szabadkőműves Páholy tagja. Pápán, a bencéseknél járt középiskolába, majd Veszprémben teológiát hallgatott. 1882-ben szentelték pappá. Először Gógánfán, majd Kaposváron segédlelkész, később ugyanott hittanár. 1887-től Szabadelvű-, majd Nemzeti-párti programmal országgyűlési képviselő. Később ismét szabadelvű, az-után más pártokhoz csatlakozott. Ismert és elismert szónokként jelentős szerepet vállalt az általános választójogért és Tisza István erőszakos politikája ellen folytatott társadalmi harcokban. 1913-tól a Függetlenségi Párt tagjaként Károlyi Mihály hívéül szegődött, 1918. október 25-én a Nemzeti Tanács elnökévé választották. A Tanácsköztársaság bukása után Csehországba emigrált, ahol rövid időre bebörtönözték. Kiszabadulását követően 1933-ig külföldön élt. Az ellen-forradalmi rendszert támadó cikkei miatt hazatérte után bíróság elé állították, egy évre elítélték, majd kegyelmet kapott. Több teológiai, vallástörténeti és szépirodalmi mű szerzője.

Művei

• Költemények. Veszprém, 1882.
• Hervadt levelek. (elb.) Budapest, 1885.
• Szivárvány. (Tárcák.) Budapest, 1894.
• Vigasztalások könyve. Elmélkedések és hangulatok. Budapest, 1896.
• Művészeti reform. Budapest, 1898.
• Rákóczi Ferencné. (Történeti elb.) Budapest, 1905.
• Virágmesék felnőttek számára. Bécs–Lipcse, 1931.
• Börtönvirágok. (Napló.) Budapest, 1935.
• Modern miszticizmus. Budapest, 1938.

Irodalom

• MILOTAY István: Hock János. = Magyarság, 1933.
• FODOR József: Hock János. = Világ, 1946. 413. sz.
• GAÁL Zoltán: Életművek, életpályák. Győr, 1987.