Halpert Salamon
A Helyismeret wikiből
HALPERT Salamon (Nagyszőlős, 1903. aug. 31.–Leitmeritz, Csehország, 1945. ápr.) rabbi.
Élete
1922 és 1927 között a Budapesti Rabbiképzőben és a tudományegyetemen tanult, 1926-ban bölcsészdoktorrá, 1928-ban rabbivá avatták. A tapolcai izraelita hitközség főrabbivá választotta, 1928-ban iktatták be. Tevékeny résztvevője volt a város közügyeinek, az ifjúság segítését elsőrendű feladatának tekintette: nyelvtanfolyamokat indított, megnyitotta a bezárt zsidó óvodát. Az országos és helyi ügyekkel foglalkozó írásai rendszeresen megjelentek a Tapolcai Lapok c. hetilapban. Híveit önként kísérte a gettóba és a haláltáborba. A németek szállítás közben a járni sem tudó embert agyonlőtték.
Művei
- Ünnepi órák. Beszéd és ima. Tapolca, 1930.
- BUDAI BRAUN Andor: A fény felé. (v.) (Előszót írt.) Keszthely, 1941.
Irodalom
- TÓTH József: A tapolcai zsidóság vázlatos története. Bp., 1994.
