Faller Gusztáv
FALLER Gusztáv (Budapest, 1930. augusztus 22. – Budapest, 2000. december 2.) minisztériumi főtanácsos, bányamérnök, ipari közgazdász-mérnök. A műszaki tudományok kandidátusa (1964), doktora (1974). Édesapja Faller Jenő bányamérnök. Gyermeke ~ Jenő nemzetközi jogász.
Élete
1948-ban a tatai Kegyestanító-rendi Gróf Esterházy Miklós Gimnáziumban érettségizett. 1954-ban a soproni Műszaki Egyetemen, 1959-ben a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett oklevelet. 1951-től mérnök, üzemvezető a Középdunántúli Szénbányák bányaüzemeiben (Ajka, Padrag, Herend, Dudar). 1957 után adjunktus a Nehézipari Műszaki Egyetem Bányaműveléstani Tanszékén, Sopron–Miskolc. 1960-tól tudományos osztályvezető-helyettes a Bányászati Kutató Intézetnél, 1962-től osztályvezető-helyettes a Nehézipari Minisztériumban. 1980 és 1989 között az Ipari Minisztérium főtanácsosa, a bányászati és energetikai szakértői csoport bányászati részlegének vezetője. Az MTA-közgyűlés választott doktor-küldötte, a jelölő-bizottság tagja, a Bányászati Tudományos Bizottság elnöke, a Tudomány- és Technikatörténet Komplex Bizottság, a Bányászati Ergonómiai és Bányaegészségügyi Osztályközi Bizottság tagja, az NME meghívott előadója, majd címzetes egyetemi tanára és honoris causa doktora. Az NME és a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem megfelelő doktori és habilitációs bizottságának tagja. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Bányászati Szakosztálya vezetőségének tiszteletbeli tagja, valamint a Bányászati és Kohászati Lapok Bányászat folyama szerkesztőbizottságának és a történeti bizottságnak tagja, 1980-tól a Bányászati Világkongresszusok Nemzetközi Szervező Bizottságának tagja, 1992-től tiszteletbeli tagja. Tagja a Központi Bányászati Múzeum Alapítvány kuratóriumának, a Mérnöki Kamara Szilárdásványbányászati Tagozata Minősítő Bizottságának és a Magyar Akkreditációs Bizottság Földtudományi Szakbizottságának. 2000-től az Orosz Bányászati Tudományok Akadémiájának külső tagja. Kutatási területei bányagazdaságtan, ásványvagyon-gazdálkodás, bányászattörténet.
Mintegy 110 tanulmánya jelent meg hazai és külföldi szaklap-okban; 110 szakértői jelentést, szakvéleményt készített; 50 ismeretterjesztő cikket, szakmai hírt, könyvismertetést publikált.
Díjai
- Bányászati Szolgálati Érdemérem valamennyi fokozata.
- 1979 Eötvös Loránd-díj.
- 1981 Akadémiai Díj.
- 1985 Állami Díj.
- 1989 Das Grosse Ehrenzeichen für Verdienste um die Republik Österreich.
- 1995 Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje.
Művei
huszonhárom önálló kötetben megjelent mű szerzője, illetve társszerzője. Válogatás a jelentősebbekből
- Veszprém megye bányászatának bibliográfiája 1955. december 31-ig. (Összeállító.) Veszprém, 1957.
- Bányagazdaságtan. (Társszerző.) Budapest, 1991.
- The last century of coal mining in Hungary 1894–1994. = Mining and metallurgy of the Carparthian basin in the 20th century. Miskolc, 1994.
- Törvényszerűségek az ásványinyersanyag-gazdaságban. (Társszerző.) Budapest, 1996.
- Bányászat a központi tervezéses gazdaságban, előzményekkel és következményekkel. Pillantás a jövőbe. = A magyar bányászat évezredes története. Budapest, 1997.
- Mining and geomorphology. = Landform Evolution Studies in Hungary. Budapest, 1999.
Irodalom
- Hazai és nemzetközi ki kicsoda kiadványokban szerepel.
- TILHOF Endre: Ajkai életrajzi lexikon. Ajka, 2003.