Földi Elemér

FÖLDI Elemér (Bakonyszentiván, 1914. május 9. – 2005. december 10.) római katolikus lelkipásztor, plébános. Apja: Földing Károly földműves.

Élete

1940-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karán végzett. Budapesten szentelték pappá 1939. június 18-án. Káplán 1940-ben Balatonfüreden és Csabrendeken, 1941-ben Nyárádon és Somlószőlősön, 1942-ben Külsővaton és Csurgón. 1946-tól hittanár, nevelőintézeti igazgató, templomigazgató Csurgón. 1949-től teológiai tanár Vesz-prémben, 1952-ben hitoktató, majd 1953-ban káplán Keszthelyen. 1955-től plébános Nyirádon, 1959-től Köveskálon, 1979-től Csóton, (1989-tól oldallagosan Bakonykoppányban). 1993-tól, nyugalomban kisegít Köveskálon. A veszprémi papnevelőintézet feloszlatása után (1952) téglagyári munkásként dolgozott. Díjai: 1998-ban a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztje, 1999-ben Köveskál dísz-polgára.

Művei

• A Sámuel-könyv költői részei. (Doktori disszertáció.) 1939.
• Hiszek a Gondviselésben. (Társszerző.) Székesfehérvár, 1993.

Irodalom

• A személyes példa a nevelés legfontosabb eszköze. = Napló.
• SZABÓ Józsefné: Köveskál befogadta az idős lelkipásztort. = Napló.
• A mosóház felépítése Köveskálon. = Napló, 2000. augusztus 20.
• A veszprémi egyházmegye névtárai.
• Országos kat. névtárak.
• PFEIFFER János: A veszprémi egyházmegye történeti névtára. München, 1987.