Bielek László
A Helyismeret wikiből
BIELEK László (Kisutcaújhely, 1744. aug. 25.-Kőszeg, 1807. nov. 14.) író, költő, piarista szerzetes.
Élete
1764-ben lépett a piarista rendbe, 1773-ban szentelték pappá. A rend gimnáziumaiban filozófiát, történelmet és matematikát tanított. 1795-től Debrecenben, Kalocsán és Nagykárolyban plébános és hitszónok volt. 1800 és 1803 között Veszprémben rektor-helyettes, majd a nyitrai rendház alvikáriusa. 1805 után Selmecbányán aligazgató. Vallási műveket, latin epigrammákat írt és fordított németből. Munkáiban elitélte a felvilágosodás eszméit.
Művei
- Epigrammatum libri tres. Pest, 1789.
- Erköltsi oktatás. Kassa, 1792.
- Maiores Hungarorum. Pest, 1796.
- Arany gondolatok a mostani szabad gondolkozásnak módja ellen. Bécs, 1800.
- Vér szeme a religionak, s a vele járó erköltsi tudománynak. Bécs, 1801.
- Kegyes áhétatosságnak tárháza, vagy is: az öreg Tóbiásnak élete. Vác, 1803. - Samarjai asszony és kegyes édesdeden megtérétő Jézus. Nagyszombat, 1806.
Irodalom
- SZAUDER József: Tarnai Andor. Bp., 1974.