Berda József

BERDA József (Budapest, 1902. február 1. - Budapest, 1966. július 5.) költő.

Élete

Volt kazánkovács, lakatos, kifutó és könyvügynök. A fővárosi irodalmi folyóiratokban és az Est-lapokban publikált. 1940-ben egy kötetét elkobozták. A természetszeretetnek, és az élet elemi örömeinek megszólaltatója. Először 1926-ban Újpesten jelent meg verseskötete Áradás címmel, SZABÓ Lőrinc bevezetésével. Tíznél több verseskötetével, válogatásokkal ismerkedhettek meg az olvasók. Kezelték a Balatonfüredi Szívkórházban, több alkalommal volt vendége Lipták Gáborék házának. Versben énekelte meg a savanyúvíz gyógyító hatását. A Balatonfüredi Balatoni Panteonban emléktáblája van, amelyen a plakett Sigmond Olivér alkotása. Irodalmi munkásságáért József Attila-díjat kapott. A városban utca viseli nevét.

Művei

• Égni! Elégni! (v.) Budapest, 1964.
• Magamhoz méltóan. (v.) Budapest, 1965.
• Száguldj, szabadság! (vál. v.) Budapest, 1974.

Irodalom

• POMOGÁTS Béla: Berda József bátorsága. = Új Irás, 1975. 5. sz.
• ZIMÁNÉ LENGYEL Vera: Berda József bibliográfia. 1981.
• VARGHA Kálmán: Berda József alkotásai és vallomásai tükrében. Budapest 1982.
• LIPTÁK Gábor: Nyitott kapu. Budapest 1982.
• SZEKÉR Ernő: Minden barát. Emlékezés Berda Józsefre. = Horizont, 1986. 4. sz.
• VARGHA Kálmán: Korok és pillanatok. Budapest, 1995.
• SZŐKE István: Egy Berda József vers hitele, históriája. = Új. Horizont, 1997.